Bendarzsevszkij Anton posztszovjet térség szakértő Belaruszban, Minszkben született 1985-ben. A csernobili atomkatasztrófa utáni évekről mesélt, hogy milyen volt az élet ott, ahol az ország területének egyharmadát érintette a sugárfertőzés. Bendarzsevszkij arról mesélt, a mindennapok valósága volt, hogy az erdőben szedett gombát sugárzásmérővel meg kellett mérni a piacokon, ehető-e.

A csernobili katasztrófa után Pártai Lucia meteorológus kapta feladatul, hogyb számolja ki, mikor éri el a sugárfelhő Magyarországot. Az eredményei azt mutatták, hogy május 1-jén, eső kíséretében érkezik meg hozzánk. Szerette volna tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy a május 1-jei felvonulás, így a szabadban tartózkodás veszélyes lehet, de nem volt mikrofonengedélye, ezért kollégájának, Aigner Szilárdnak mondta el, aki az Ablak című műsorban hívta fel a figyelmet a veszélyekre. Ennek lett is következménye.

Teljes ellenőrizhetetlen és értelmezhetetlen adatokat hoztak nyilvánosságra a szovjet hatóságok az erőművel kapcsolatban – mondta Hardy Mihály volt moszkvai tudósító, aki elsőként és élőben tájékoztatta a magyarokat a csernobili atomkatasztrófáról. Magyarországon először a Magyar Televízió számolt be az esetről, két nappal a történtek után, 1986. április 28-án az esti Híradó végén. Hardy családjában volt sugárkémikus, ezért tudta, hogy nem szabad elmennie az atomreaktorhoz. A szovjetek sokáig titkolták, mi történt, végül Mihail Gorbacsov május 14-én számolt be a világnak a részletekről.

Ma a csernobili atomreaktor területe 30 kilométeres körzetben le van zárva, hivatalosan nem él ott senki. Ilyen erőművet csak a Szovjetunióban használták, a baleset után pedig átalakították ezeket a reaktorokat, így ez a fajta baleset többé nem fordulhatna elő – mondta a Reggeliben Zagyvai Péter fizikus, egyetemi tanár, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának munkatársa. A fizikus arról is beszélt, hogy a robbanást követően mekkora dózisú sugárzást kaptak az ott dolgozók és ez mennyi idő alatt végzett velük.

Habár Csernobil és Pripjaty az 1986-os atomerőmű-katasztrófa óta csupán szellemvárosként funkcionál, a kutyapopuláció mégis fennmaradt. Egy izgalmas új tanulmányban tudósok arra keresik a választ, hogy a hosszú távú sugárterhelés hogyan hatott a területen élő kutyákra. Ez az első lépés ahhoz, hogy megértsük, mi kell ahhoz, hogy az ember leghűségesebb társa – aztán esetleg maga az ember – túléljen egy környezeti katasztrófát.

A fukusimai atomkatasztrófa után a lakosság visszamehet egy most újranyitott és megtisztított városba.

A szovjet vezetés először elhallgatta a robbanást, majd bagatellizálta a helyzet súlyosságát, svéd tudósok figyelmeztettek a veszélyre.  

A megszálló orosz katonák nem sokat törődtek a biztonsági előírásokkal.

Az HBO és a Sky Atlantic csernobili tragédiáról szóló mini-sorozata miatt 35-40 százalékkal megnőtt az érdeklődés a Csernobilba és környékére tartó turistautak iránt. Aki ide tart körülbelül 30 ezer forintnak megfelelő összegért több csomagból is választhat. A turistákat általában Kijevben veszik fel, majd beutaznak a kiürített zónába. Az egy napos túrán megnézik az atomerőmű szarkofággal lefedett négyes blokkját, megmaradt épületeket, üres lakóházakat és még ebédet is kapnak Csernobil egyetlen működő éttermében.  

1986. április 26. Csernobil. A világtörténelem legnagyobb horderejű nukleáris katasztrófája, ami atomerőműhöz köthető. Megdöbbentő, hogy kicsivel több mint 30 év után Csernobil még mindig szedi áldozatait. Ezt állítja Kate Brown brit történész is, aki legújabb könyvében arról ír, hogy az 1986-os robbanás felel a rák- és az autoimmun betegségekben szenvedők egyre növekvő számáért a világon.

30 évvel az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófája után biztonságban vagyunk-e? Mi történt a sugárzás miatt meghalt magyarok hozzátartozóival? Miközben a németek egymás után zárják be az atomerőműveket, Csernobil óta Japánban, Angliában és Szerbiában is történt baleset. Előfordulhat-e hasonló a magyar határhoz közeli atomerőműben, vagy Pakson?