Elon Musk spórolt: rengeteg ember egészsége került veszélybe, súlyos károkat szenvedett a vadvilág, és eldurrant a Csillaghajója

Mint arról az rtl.hu is beszámolt, a Texas állambéli Boca Chicából április 20-án, csütörtökön fellőtték a világ legnagyobb űrrakétáját, a SpaceX által épített Starshipet. A hatalmas, személyzet nélküli Csillaghajó a tervek szerint egy 90 percig tartó Föld körüli kör megtétele után Hawaii közelében tért volna vissza az űrből, azonban a start után 4 perccel, 28 kilométeres magasságban a szerkezet felrobbant, a darabjai pedig a Mexikói-öbölbe hullottak.

Elon Musk, a SpaceX (és a Tesla és a Twitter) tulajdonosa a tesztrepülés előtt pár nappal úgy nyilatkozott, hogy már azt is sikerként értékeli, ha a rakéta el tudja hagyni a Starbase űrrepülőbázis indítóállását, és nem robban föl még a földön. A rakétatípus – amivel a NASA-val együttműködve a Holdra és a Marsra is szeretne embert juttatni a SpaceX – legelső útja ilyen szempontból végülis sikeresnek mondható: a mérnökök a repülésre jutó 4 perc alatt rengeteg adatot rögzítettek. Ezekből levonják a tanulságokat, és ezek felhasználásával építenek majd új, jobb rakétát – ahogy ez lenni szokott az űriparban.

Musk a teszt napján azt írta Twitterre, hogy sokat tanultak, és a friss tapasztalatokkal felvértezve pár hónapon belül már jöhet is a következő Starship-teszt.

Az már a teszt napján kiderült, hogy a 8000 tonna tolóerejű Super Heavy fő fokozat 33 Raptor hajtóműve komoly károkat okozott az indítóállásban. Mint az alábbi, jobb oldali fotón is jól látszik, a startállás vasbeton alapja szinte megszűnt létezni, helyén mély kráter keletkezett.

Ezzel kapcsolatban Musk azt válaszolta Twitteren az Ars Technica tudósítójának, hogy három hónappal korábban építeni kezdtek egy hatalmas, vízhűtéses acélplatformot az indítóállás alá, de nem készültek el vele. A korábbi, félgőzzel végzett statikus hajtóműtesztek adatai alapján így is azt gondolták, hogy nem lesz gond az első tesztrepüléskor. Az adataik szerint azonban akkora erővel áramlott a 33 hajtóműből az összefonódó lángcsóva, hogy szétszaggatta a lyukas sámlihoz hasonlító indítóállás alatt a betont. Musk április 21-én úgy vélekedett, hogy a szükséges javítások elvégzése után 1-2 hónapon belül újabb orbitális tesztrepülésre indul a soron következő Starship.

Egy héttel a történelmi rakétastart után azonban úgy tűnik, hogy nagyobb gondban van a SpaceX és Elon Musk, és maga Starship-program, mint azt korábban gondolták.

A Szövetségi Légiközlekedési Hatóság (FAA) a rakéta felrobbanása után az ilyenkor szokásos rutinnak megfelelően azonnal eljárást indított a körülmények tisztázása érdekében. A még aznap, április 20-án kiadott közleményük szerint a Starship/Super Heavy rakéta elvesztéséhez vezető anomália teljes kivizsgálásáig felfüggesztik a SpaceX Boca Chica-i tevékenységét. 

Az FAA közölte, hogy akkor kapja vissza a SpaceX a működési engedélyt, ha bebizonyosodik: rakétájuk nem jelent veszélyt a közbiztonságra. 

Ez talán súlyosan hangzik, de igazából sztenderd hatósági eljárás, önmagában különösebb hátránnyal nem járt volna a Starship-programra, főként, hogy ekkor még „sérülést és károkat nem jelentettek”. 

Ez utóbbi, amiben nagyon gyorsan változás állt be. És mostanra világos az is, hogy Elon Musk hibájából.

Záporozott a törmelék

Az már a start napján közzétett videókon is jól látszott, hogy az irtózatos erejű rakéta tényleg valósággal szétrobbantotta a startállás betonját, hatalmas mennyiségű törmeléket és homokot, földet, port terítve szét a környéken, több száz méteres körzetben. A SpaceX alábbi videóján látszik, hogy 16 másodperccel a rakéta indulása után záporozni kezdenek a tengerbe és a parti sávra a jókora betondarabok:

Mutatjuk, hogy mit érdemes figyelni:

A Lab Padre indítóállás közelében letett kamerája által rögzített felvételen, ha lehet, még megdöbbentőbb a látvány. A nagy sebességgel száguldó betondarabok valósággal letarolták a környéket, a bal oldalon parkoló autó hátsó részét egy nagyobb darab szinte leborotválta.

A start után a környék fölé több száz, akár ezer méteres magasságig gomolygó füst és porfelhő tornyosult.

A felhőből pedig nem sokkal később elkezdett kiülepedni a por, beterítve a tíz kilométerrel odébb fekvő Port Isabel városát. A New York Times beszámolója szerint a start maga is elég félelmetes volt: mintha egy kisebb földrengés történt volna, a lakók házai beleremegtek a dübörgésbe, volt ahol ablakok törtek be. Ráadásképp a startállásról származó apró szemcsés, tapadós por vastagon ellepett mindent: házakat, kerteket, járműveket, termőföldeket. A helyi kormányzat Facebookon közzétett gyorstájékoztatása szerint homok és talaj keveréke hullott az égből.

A felrobbant rakéta egyes darabjai is a szárazföldre hullottak, amivel kapcsolatban a hatóságok azt kérték az emberektől, hogy ne nyúljanak semmi ilyesmihez, mivel potenciálisan egészségre ártalmas anyagot tartalmazhatnak. 

A SpaceX az FAA-engedélyek megszerzése érdekében elvégzett hatástanulmányában arra vállalt garanciát, hogy ha a Starship fellövésekor valami rosszul sül el, akkor legfeljebb 700 hektáros területre hullhat törmelék. A friss adatok szerint a rakétastart során az előzetesen becsülthöz képest jóval nagyobb volt a törmelék szóródási területe. A CNBC tudósítása szerint a Port Isabel-i lakosok és a kutatók azon vannak, hogy felmérjék a robbanás okozta károkat és a szétterült szennyeződés környezeti hatásait. 

A környezetvédelmi szakértők szerint aggasztó a helyzet: a Starbase körül elterülő vadvédelmi területben okozott károkat még nem sikerült felmérni. Rengeteg védett madár, hüllő és emlős állat él Texas államnak ezen partvidéki, vizes, mocsaras élőhelyein, ráadásul pont a SpaceX bázisa közelében a veszélyeztetett fajnak számító rövidcsőrű lile egyedei fészkelnek. A kutatók dolgát nehezíti, hogy a bázis környéki utak is károsodtak, a területet lezáró kapukat és kordonokat közvetlenül a tesztrepülése után bezárták. A vadbiológusok és más terepkutatók emiatt nem tudták azonnal felmérni a védett területen bekövetkezett károk mértékét. 

Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata április 26-án azt közölte, hogy a környezeti károk első felmérésekor azt látták, hogy több nagy betondarab, rozsdamentes acéllemez, fém és egyéb tárgyak landoltak több ezer méter távolságra a startállástól. Tíz kilométerrel odébb a betonport is tartalmazó felhőből szilárd szennyeződés ülepedett ki. Ezenkívül a startállástól délre, a Boca Chica Állami Park területén, három és fél hektáron tűz pusztított. Elhullott madarakat vagy vadon élő állatokat a vadvédelmi területeken egyelőre nem találtak, olvasható az Aerospace America cikkében.

Arról, hogy az emberekre mennyire veszélyes a rakéta alól a szabadba jutott, valószínűleg szennyezett homok és por, a mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése után lehet majd biztosat állítani. Eric Roesch környezetvédelmi mérnök blogján előre figyelmeztetett, hogy az FAA és a SpaceX nem volt elég körültekintő az engedély kiadásához szükséges környezeti elemzéskor, és nem tájékoztatták a lakosságot a lehetséges negatív hatásokról. Eric Roesch hangsúlyozta, hogy a levegőbe kerülő apró részecskekék tüdő- és légzési problémákat okozhatnak, és a környezetvédelmi hatóság (EPA) az egészségre kiemelten ártalmas anyagnak tekinti ezt a típusú szennyezést.

A Szövetségi Légiközlekedési Hatóság (FAA) azt közölte a CNBC-vel, hogy a robbanás következtében „a szomszédos ingatlanokba kerülő törmelék” miatt egy külön akcióterv lépett életbe. Ennek keretében a SpaceX-nek az állami és szövetségi ügynökségekkel együttműködve gondoskodnia kell arról, hogy a következő Starship föllövésekor ne fordulhasson elő a mostanihoz hasonló károkozás. Amennyiben a tervben előírt összes feladatot és a hatáscsökkentő intézkedést kipipálták, akkor a SpaceX-nek újra kérvényezni kell, hogy az FAA adjon engedélyt a módosított kilövési tervekre. Ez a folyamat alsó hangon fél évig is eltarthat, úgyhogy szinte biztos, hogy Elon Musk optimista, 1-2 hónapot említő jóslata alaptalan volt, a következő Starship űrhajó jó ideig a földön marad.

Úgy tűnik, van felelős: Elon Musk

A helyzet tehát távolról sem olyan egyszerű és könnyen elsimítható, mint azt Elon Musk viccelődő twitteres posztjai sugallják. Sőt, úgy tűnik, hogy mindez visszavezethető Musk egy elhibázott vezetői döntésére, amire erősen utal egy 2020 októberi bejegyzése, amit a mostani balsikerű rakétaindítás után ástak elő.

Egy rajongói animációra adott egymondatos válaszában Musk mintegy mellékesen ezt írta:

Arra törekszünk, hogy ne legyen lángterelő Bocában, bár lehet, hogy ez hibának bizonyul majd később.

Na, de mi is az a lángterelő, és miért volt rettentően rossz döntés kispórolni a Boca Chica-i létesítményből?

A lángterelő árok vagy lángterelő fal a világ összes nagy űrügynökségénél és saját űrkikötővel rendelkező űripari magáncégénél bevett és elengedhetetlen része az indítóállásoknak. 

A jellemzően acélból és hőálló vasbetonból készült lángterelő az indítóállás alól helyezkedik el és a szerepe az, hogy a rakéta brutális erejű lángcsóváját kordában tartsa, szabályozott módon oldalra vezetve azt. Lángterelő van a NASA Kennedy Űrközpontjában az összes startálláson, az Európai Űrügynökség francia-guyanai központjában, az oroszok bajkonuri, vosztocsniji és pleszecki űrkikötőjében, a japánok tangenshimai űrközpontjában, az indiaiak sriharikotai létesítményében és így tovább. 

A lángterelő árok ugyanis egyszerre védi a startállást és a rakétát, valamint a környező területeket, a jelenlegi rakétatechnológia mellett a léte elengedhetetlen. A lángterelő hiánya súlyos gondokat okozott a SpaceX-nek: tönkrement a startállás, a közvetlen közelben természetvédelmi területekben esett kár, tíz kilométeres távolságban lakott területeket ért kiterjedt szennyezés, és nagy valószínűséggel a rakéta felrobbanását is ez okozta. 

A több kameraállásból is rendelkezésre álló lassított felvételek (mint amilyen a fenti is) elemzése után ugyanis elég egyértelműnek látszik, hogy a Super Heavy fő fokozatból kitörő lángcsóva által fölszaggatott betondarabok a start utáni pillanatokban tönkretettek hat hajtóművet, és később, az emelkedéskor további néhány állt le vagy pukkant el. Az eredetileg 33 hajtóművel üzemelő rakétafokozat emiatt nem volt képes a megfelelő sebességgel a megfelelő pályaívre ráállni, ami előbb irányíthatatlan pörgéshez, majd végül az önmegsemmisítő rendszer aktiválásához vezetett.

Nyitókép: SpaceX