A zöldfülű fejlesztőnek szánták gyakorlásként, aki a Ponggal megteremtette a videojátékipart

Kevesen gondolhatták a kaliforniai Sunnyvale város egyik kis koszos kocsmájában 1972 nyarán, hogy történelmi pillanat szemtanúi, amikor a flippergépek mellett egyszer csak megjelent egy furcsa szerkezet. Egy nagyjából 60-70 centiméteres, fából készült kis dobozszerűség egy pénzbedobóval, középen egy piciny tévéképernyővel, és két tekerőgombbal. Rajta egy felirat:

PONG

A most már egy kaliforniai múzeumban kiállított szerkezet egy alig egy évvel korábban megalakult kis cég, az Atari prototípusa volt. Egy videójáték, amit tesztelni helyeztek el az Andy Capp’s Tavern nevű helyen, hogy kijavítsák a használat közben felmerülő problémákat, és lássák, mennyire tetszik az embereknek.

Egy héttel később a hely vezetője azzal hívta fel a játékgép alkotóját, Allan Alcornt, hogy a gép elromlott. Amikor odaért a helyre, egy kisebb csoportnyi ember várta. A játék rajongói. 

A meghibásodás oka azonnal kiderült, amint kinyitotta a gépet: olyan sok negyeddolláros érmét dobtak bele, hogy az érmetartónak használt kávésdoboz megtelt, és amiatt nem indult el.

Alcorn – aki megoldásként egy tejeskartont rakott be az érmék tárolására – a Wired magazinnak elmondta, egészen addig a pillanatig meg volt győződve arról, hogy az Atari napjai meg vannak számlálva, és egy nap arra fog megérkezni munkahelyére, hogy „lakat van az ajtón”. És hozzátette:

Tiszta szerencse volt, hogy a piacnak a lehető legegyszerűbb játékra volt szüksége.

Egyszerűen nagyszerű

Az asztaliteniszt szimuláló játék valóban nem is lehetett volna egyszerűbb. Olyannyira, hogy még leírást sem kellett hozzá mellékelni, mert bárki odaállt játszani, azonnal ösztönből tudta, mit kell csinálnia. A tekerőegombokkal a képernyő két oldalán látható kis fehér vonalakat – az ütőket – fel és le kellett mozgatni, úgy, hogy érintsék a jobbra-balra mozgó fehér pontot – a labdát. A játékélmény azonban ezek ellenére, vagy pont emiatt, mégis meglepően jó volt.

A gépet az akkor 24 éves Alcorn mindössze három hónap alatt építette meg az Atari két huszonéves társalapítója, Ted Dabney és Nolan Bushnell ötleteit és korábbi technikai fejlesztéseit felhasználva. A cégnek ő volt az első alkalmazottja, korábban mindhárman az Ampex nevű elektronikai cégnél dolgoztak.

A Pongnak az eredeti tervek szerint soha nem kellett volna kikerülnie a cégtől, nem szánták eladásra. Alcornnak nem szóltak róla, de azt csak egy kis technikai felkészülésnek szánták a fiatal villamosmérnöknek, amivel begyakorolhatja a videójátékgépek megalkotását. A gépet csak azután helyezték el a bárban, hogy ők maguk is jókat játszottak vele.

A Pong azért volt jó, mert csodálatosan egyszerű volt. Igazából nem volt semmi szabály, és az emberek azonnal rájöttek, hogyan kell csinálni

– magyarázta Bushnell az Insidernek. Az Atari későbbi vezérigazgatója a Wirednek elmondta, hogy amint elkészült, rögtön „nagyszerű játéknak” tartotta, ami az ő értelmezésében azt jelentette, hogy könnyű megtanulni, de nehéz igazán jól játszani vele.

Ezt segítette, hogy Alcorn úgy alkotta meg a játékot, hogy a labda egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett el mozogni, ahogy telt az idő, valamint az, hogy egy ki nem javított hiba miatt az ütőkkel nem lehetett a képernyő aljára és tetejére menni, és ott maradt egy kis rés, ahol a labdát még a legügyesebb játékosok sem érték el. Valamint belerakott egy kis „csavart” is: a labdát az ütő szélével élesebb szögben lehetett visszaütni, ami miatt a legtöbben azt hitték, hogy valóban pörgetni lehet a labdát, mint a valódi pingpongban – mondta Alcorn a Guardiannek.

Sikeréhez emellett az alkotók szerint még az is nagyban hozzájárult, hogy nem egyedül, a gép ellen kellett játszani, hanem két embernek egymás ellen, ami társasági szórakozássá tette a Pongot, amivel nemcsak a fiatal férfiak, hanem a nők is szívesen játszottak.

Pénzeső

Az első prototípus sikerén felbuzdulva az Atari pár hét alatt még tíz bárban helyezett el prototípusokat, amik hasonlóan sikeresek voltak. A helyek előtt már reggel kilenckor sorok álltak, csak azért, hogy a Ponggal játszhassanak, a gépek pedig heti 150 dolláros bevételt kezdtek el termelni, nagyjából négyszer annyit, mint egy flippergép.

A Pongba olyan sok negyeddollárost dobáltak be az emberek, hogy a cég egyik félmunkaidős alkalmazottja, aki a bevételt gyűjtötte, már félni kezdett, miután ezer dollárnyi apróval kellett az utcán gyalogolnia, és a feleségét kérte meg, hogy egy fejszével kísérje el, amikor a bevételért megy.

A cég végül 1972. november 29-én jelentette be a Pong megjelenését, és fél éven belül már hétezer darabot adtak el belőle. A legtöbb gép ugyan bárokba és játéktermekbe került, az akkor igazi különlegességnek számító gépből vásároltak szállodák, repülőterek és luxusáruházak is, 1973-ban pedig már külföldre is szállítottak belőle. Olyan nagy volt rá a kereslet, hogy alig győzték a gyártást, a profitjuk pedig az egekbe szökött, miután a gyártási költség majdnem kétszereséért tudták értékesíteni a Pong-gépeket.

Bár nem a Pong volt az első kereskedelmi forgalomban kapható videójátékgép – sőt, maga a játék sem volt teljesen eredeti, hanem egy másik cég hasonló játékának jobb utánzata – ez volt az első sikeres videójáték, ami megmutatta, milyen óriási pénzt tudnak termelni: sikere csúcsán csak az Egyesült Államokban nagyjából 35 ezer Pong gép működött, amelyek átlagosan heti kétszáz dolláros bevételt hoztak, ami mai értéken nagyjából negyvenmillió dollárnak, azaz 16 milliárd forintnak felel meg. Nem véletlen, hogy egy éven belül már utánzatok sora jelent meg a piacon.

Az Atarinak és a Pongnak már csak ezzel kiemelt helye lenne a videójátékipar történelmében, de ezt 1975-ben még fokozni tudták, amikor piacra dobták a Sears áruházlánccal együttműködve a Pong otthoni játékgépét, amiből karácsony előtt nagyjából 150 ezer darabot adtak el. Majd a hetvenes évek végén megjelent a joystickkel és kazettaolvasóval ellátott, és így több játék lejátszására alkalmas otthoni videójátékgépük, az Atari 2600, amiből végül több mint harmincmillió darabot adtak el az egész világon.

Az Atari – amit 1976-ban 28 millió dollárért vásárolt meg a Warner Communications – szinte pénzcsináló géppé változott: 1981-ben már egymilliárdos bevételt termelt. Bár az 1983-as nagy videójáték összeomlás miatt az Atari gyakorlatilag eltűnt a piacról, a cég és a Pong neve örökre beírta magát a történelembe, a játékra pedig úgy tekintenek, mint aminek köszönhető megszületett az idén már majdnem kétszázmilliárd dolláros globális videójátékipar.

Nyitókép: Wicimedia Commons