A leggazdagabb egy százalék megadóztatásával könnyedén le lehetne faragni a szegényebbek energiaszámláit

Az Egyesült Királyságban a legjobban keresők felső egy százaléka egyetlen év alatt ugyanannyi szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a legrosszabbul kereső 10 százalék több mint két évtized alatt, írta meg egy új kutatás alapján a Guardian. 

Az eredmények rávilágítanak a hatalmas szakadékra az úgynevezett szennyező elit és az emberek többsége között. A leggazdagabbak magas szén-dioxid-kibocsátású életmódja táplálja az éghajlati válságot. 

Az Autonomy 1998 és 2018 közötti a jövedelmi viszonyok és üvegházhatású gázok kibocsátásának kapcsolatát vizsgálta, eszerint az Egyesült Királyságban 2018-ban170 ezer fontot (átszámítja nagyjából 80,3 millió forint) vagy annál többet kereső személyek sokkal nagyobb mértékben felelősek az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, mint az ugyanebben az évben 21 500 fontot (átszámítva nagyjából 10,1 millió forint) vagy annál kevesebbet kereső emberek 30 százaléka. Az Autonomy elemzése szerint 

egy alacsony keresetű személynek 26 év alatt termel annyi szén-dioxidot, mint a leggazdagabbak egy év alatt.

Az Autonomy szerint ha az Egyesült Királyság két évtizeddel ezelőtt elkezdte volna megadóztatni a szén-dioxid-kibocsátást a legjobban kereső 1 százaléknál, akkor ez mintegy 126 milliárd fontot (nagyjából 59513 milliárd forint) hozhatott volna be, amelyet az üvegházhatású gázok kibocsátásának méltányos csökkentésére fordíthattak volna. Például a szegényebb háztartások szigetelésére.

Peter Newell, a Sussexi Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a hatalmas szakadékot kezelni kellene. Úgy látja, hogy a szélsőséges szén-dioxid-kibocsátók megadóztatásának előnyeiről szóló új jelentés megdöbbentő olvasmány.

A lakosság leggazdagabb felső 1 százalékára kivetett szén-dioxid-adóból származó bevételek elegendő pénzt biztosítanának csaknem 8 millió otthon utólagos felújítására, ami idén télen melegen tartana minket, és csökkentené az üzemanyagszámlákat, miközben kritikus támogatást nyújtana a megújuló energiaforrások és csökkentené a Putyin gázától való függőségünket

– tette hozzá.

A hatalmas szennyezési szakadék nem csak az Egyesült Királyságra jellemző. Egyre több kutatás utal arra, hogy létezik egy környezetszennyező elit, amelynek életmódja alig áll kapcsolatban az emberek többségének életmódjával. Ez igaz a fejlett és a fejlődő országokra egyaránt, ahol a legszegényebbek általában az üvegházhatású gázok kibocsátásának elenyésző részéért felelősek, míg a leggazdagabbak környezetszennyező hatása összemérhető a gazdag országok elitjével.

Az Egyesült Királyságban például egy adott évben az emberek kevesebb mint fele repül repülővel. Az Egyesült Királyságból induló tengerentúli repülőjáratok egyötödét azonban az emberek 1 százaléka veszi igénybe.

A repülés, a nagy és drága autók, több lakás birtoklása és az ezek közötti utazás, a húsban és importárukban gazdag étrend, a több ruhanemű és importált luxuscikk vásárlása mind-mind okai annak, hogy a leggazdagabbak sokkal nagyobb szénlábnyoma sokkal nagyobb. A szegényebbek kisebb ingatlanokban laknak, tömegközlekedést használnak, míg a luxuscikkekre és az olyan cikkekre, mint a fast fashion, jóval kevesebbet költenek.

Will Stronge, az Autonomy kutatási igazgatója elmondta: 

Elemzésünk szerint a kormány számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem leghatékonyabb módja a gazdagok megfelelő megadóztatása lenne, egy jól célzott szén-dioxid-adórendszer révén.

A legszennyezőbb tevékenységekre kivetett adók csak a gazdagokat célozhatnák meg, és nem növelnék az emberek nagy többségének megélhetési problémáit. Segíthetnének viszont betömni az Egyesült Királyság államháztartásában tátongó szakadékot, mutat rá a Guardian. 

Nyitókép: Getty Images