Minden idők legpusztítóbb katasztrófája fenyegeti Kaliforniát, és nem a földrengés az

A kaliforniaiak hozzászoktak a természeti katasztrófákhoz. A Csendes-óceán partvidékén fekvő amerikai állam neve szinte egyet jelenet a földrengésekkel, a hatalmas területeket felperzselő erdő- és bozóttüzekkel, valamint a mindenki életét megkeserítő szárazságokkal és aszályokkal. Az áradás azonban nem tartozik azok közé a dolgok közé, ami miatt olyan nagyon aggódnának.

Pedig nemcsak aggódniuk, hanem egyenesen félniük kellene. Az államot ugyanis egy elkerülhetetlenül bekövetkező „megaáradás” fenyegeti, ami az Egyesült Államok történelmének legpusztítóbb katasztrófáját fogja okozni.

Az áradás, ami mindig visszatér

Szakértők már évtizedek óta próbálják felhívni a Kaliforniában élő emberek figyelmét a közelgő katasztrófára, de annak veszélye még nem ivódott be a köztudatba, és az államot nem tartják áradásveszélyes területnek. Ez leginkább annak köszönhető, hogy utoljára több mint 150 éve, 1861 és 1862 fordulóján fordult elő „megaáradás”, amelynek emléke már homályba veszett. 

A közelmúltban nem történt ilyen, ezért nem igazán foglalkoznak vele, és annak kockázatát alábecsülték

– mondta el a Washington Postnak Daniel L. Swain, a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) klímakutatója, aki egy augusztus elején közzétett kutatásban figyelmeztetett arra, hogy a klímaváltozás miatt sokkal nagyobb az esély megaáradásra, mint ahogy azt eddig gondolták. Swain a New York Timesnak kijelentette:

Szerencsések voltunk, hogy a 20. században nem történt ilyen, és nagyon meglepődnék, ha a 21. században is elkerülnénk.

A megaáradás ugyanis rendszeresen visszatérő jelenség. A fehér telepesek megjelenése előtt a mai Kalifornia területén élt indiánok tudták ezt. Szájhagyomány útján terjedő történeteikben szerepeltek hatalmas áradások, és nem okozott számukra meglepetést, amikor az 1862-es Nagy Áradáskor az állam nagy része víz alá került. Az akkori beszámolók szerint amikor megkezdődtek az esőzések, tudták, hogy mi fog következni, és még azelőtt magasabb helyekre vonultak, hogy otthonaikat elmosta volna a víz.

A talajminták ezt igazolták is. Azokból kiderült, hogy rendszeresen, nagyjából 100-200 évente történtek megaáradások Kalifornia területén, és az 1862-es még nem is a legnagyobb volt azok közül. Pedig már az is hihetetlen pusztítást végzett, és szinte teljesen megsemmisítette Kaliforniát.

Az elfeledett áradás

A katasztrófa azzal kezdődött, hogy 1861 karácsonyán – egy évekig tartó aszályos időszak után – elkezdett esni az eső, majd több mint negyven napon át szinte folyamatosan zuhogott, megolvasztva a hegyekre korábban hullott havat, ami az SFGate című lap megfogalmazása szerint „őrjöngő folyamokká változtatta a patakokat”, ezek pedig elmostak mindent, ami az útjukba került: bányásztelepeket, farmokat, házakat, hidakat és utakat.

Az áradásokban és az esőzések okozta több száz földcsuszamlásban a becslések szerint négyezer ember – az állam akkori lakosságának nagyjából egy százaléka – halt meg, elpusztult a nyolcszázezer szarvasmarha egynegyede, és minden nyolcadik épület teljesen megsemmisült.

Az Egyesült Államok egyik legjelentősebb mezőgazdasági területének számító Central Valley gyakorlatilag „beltengerré” vált: nagyjából ötszáz kilométer hosszú és harminc kilométer széles terület került víz alá, aminek mélysége elérte a tíz métert. Még a frissen telepített távíróoszlopok sem látszottak ki belőle.

Kalifornia akkori fővárosa, Sacramento teljesen víz alá került. Az újonnan megválasztott kormányzó csak csónakkal tudott elmenni beiktatására, és amikor hazaért, az emeleti ablakon keresztül tudott bejutni az otthonába. 

A kormányzó és a törvényhozás kénytelen volt San Franciscóba áttelepülni, és a gazdasági károk olyan nagyok voltak, hogy Kalifornia csődközeli helyzetbe került, és az állami alkalmazottnak másfél évig nem kaptak fizetést – köztük a kormányzó és a törvényhozás tagjai sem. A távírórendszer működésképtelenné vált, a postaszolgáltatás leállt, a közlekedés majdnem lehetetlenné vált, a túlélők pedig az éhezés szélére kerültek, miután a mezőgazdasági területek víz alá kerültek. A víz végül csak hónapokkal később apadt le.

Csak idő kérdése, de újra meg fog történni

Az újabb megaáradás még pusztítóbb lenne, miután az akkori félmillióról 39 millióra nőtt a Kaliforniában élő emberek száma, és az akkor víz alá került területeken nagyvárosok sora nőtt ki a földből, köztük Los Angeles is. Az amerikai földtani intézet (USGS) szakértői 2010-ben vizsgálták, milyen hatása lenne egy olyan esőzésnek, ami 1862-ben sújtotta Kaliforniát – rémisztő eredménnyel:

Egy mostani megaáradás miatt nagyjából másfél millió ember válna hajléktalanná, a legfontosabb közlekedési útvonalak hosszú időre használhatatlanná válnának, a duzzasztógátak átszakadnának, és az áradások szinte az összes nagyvárost érintenék: Los Angeles, San Diego és Sacramento teljesen víz alá kerülne, csakúgy, mint San Francisco egy része. Az állam mezőgazdasági szektora teljesen tönkremenne, és újra tengerré változna a Central Valley.

A jelentés szerint a gazdasági kár nagysága nyolcszázmilliárd és ezermilliárd dollár között lenne, és ezzel ez válna minden idők legpusztítóbb természeti katasztrófájává az Egyesült Államokban. Ötször súlyosabb lenne, mint a Katrina hurrikán okozta pusztítás, és háromszor akkora, mint a Szent András-törésvonalon bekövetkező nagy földrengés várható pusztítása.

A földtani intézet jelentése az áldozatok számára nem tért ki, de a halottak száma szinte biztosan több ezer vagy még annál is több lehet, hiszen olyan területeken történne az áradás, ahol most milliók élnek.

A klímaváltozás még pusztítóbbá teszi

A legújabb vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy 

a klímaváltozás hatásai miatt megduplázódott a megaáradás bekövetkezésének kockázata. 

Eddig minden évben 1 százalék volt rá az esély, mostanra ez 2 százalékra nőtt. És emellett még veszélyesebb is lehet, mint amire 2010-ben számítottak.

A bolygó felmelegedése miatt ugyanis sokkal több és melegebb vizet szállítanak azok az úgynevezett „légköri folyók”, amelyek létezését csak pár évtizede fedezték fel, és amelyek a kaliforniai megaáradásokat okozzák. Ezek a hatalmas, a Csendes-óceán felett kialakuló és Kalifornia felé haladó, vízpárával teli, hosszúkás légtömegek olyan sok vizet szállítanak, mint a világ legnagyobb folyói. Amikor pedig szárazföld fölé érnek, csapadék formájában szabadulnak meg a víztől.

Egy kaliforniai megaáradás esetén egy több száz kilométer széles és kétezer kilométer hosszú légköri folyó éri majd el Kaliforniát, hogy aztán a hegyeknek csapódva heteken át folyamatos esőzésekkel adja ki magából a vízpárát. 

A klímaváltozás miatt ezek a légköri folyók még több vizet szállítanak, és még nagyobb esőzéseket okoznak – és még nagyobb áradásokat. A Daniel L. Swain és Xingying Huang által augusztus elején közzétett kutatás szerint akár 200 százalékkal is nőhet emiatt a megaáradást okozó csapadék mennyisége – legalábbis ha tovább emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, amire minden esély megvan.

A kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy e kockázat miatt az államnak sokkal komolyabban kellene foglalkoznia az árvízvédelemmel, és át kell alakítani a katasztrófavédelmi terveket, amik még a megaáradások esetéiben is kisebb áradásokkal számolnak. És bár a hatóságok elkezdtek már felkészülni a megaáradásra, szakértők szerint az árvízvédelmi rendszer jelenleg nem tudna kezelni ilyen szintű katasztrófát, és ha most történne egy ilyen, igen nagy bajban lennének.

Az egyetlen jó hír, hogy napokkal vagy hetekkel korábban előre jelezni tudják majd a szakértők, ha megaáradás van készülőben, így lenne idő arra, hogy a veszélyben lévő területekről ki tudják menekíteni az embereket, ezáltal a halálos áldozatok száma jelentősen csökkenthető.

Nyitókép: Egy kaliforniai áradásban elmosott ház 2005. január 10-én. Fotó: David McNew/Getty Images