Egymást követik a Földet fenyegető rendkívül erős napkitörések

Két egymást követő nap is erős, Föld felé irányuló kitörést észleltek a Nap viselkedését figyelő műholdak és obszervatóriumok. A NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) nevű Napfigyelő műholdja kedden késő este észlelt egy X2,2 fokozatú felfényesedést, azaz flert, ami napkitöréssel párosulva rádiókimaradást okozott egyes rövidhullámú, légi és egyéb kommunikációs csatornákon Ázsiában. Szerdán újabb erős közepes flert produkált a Nap, ezúttal egy M9,6 osztályút, ami a kis híján elérte az X-osztályt. Ez is zavarokat okozott a rövidhullámú rádiósugárzásban.

Fler és napkitörés

A fler a napfoltokhoz kapcsolódó mágneses energia felszabadulásából származó intenzív sugárzás. A Napon fényes területként jelenik meg, és percektől akár több óráig is eltarthat. A tudósok a flereket röntgensugárzásuk fényessége szerint osztályozzák, három kategóriát különböztetnek meg a kitörés erősségétől függően: C-, M- és X-osztály (kis, közepes és erős). A Nap aktivitásának osztályozásában az X-fokozattal a legerősebb kitöréseket jelölik, ezek a legnagyobbak és legerősebbek mind közül.

Egy évben átlag tízszer fordulnak elő X-osztályú napkitörések. A NASA az elmúlt évben regisztrált már néhány X1-es kitörést, de a keddi volt a legerősebb 2017 szeptembere óta (akkor egy X9-es osztályú kitörést produkált a Nap). Azóta, hogy a műholdak 1976-ban elkezdték mérni, a legerősebb megfigyelt kitörés 2003-ban volt, X28-asnál is erősebb.

A napkitörések naprendszerünk legnagyobb robbanásszerű eseményei, amelyek akkor következnek be, amikor a napfoltok mágneses mezővonalai összekapcsolódnak és a Nap légkörében felgyülemlett mágneses energia hirtelen felszabadul. A Nap anyaga percek alatt sok millió fokra hevül fel, és a felszabaduló sugárzás gyakorlatilag a teljes elektromágneses spektrumot átfogja: a hosszú hullámhosszú rádióhullámoktól, az optikai sugárzáson át, a rövid hullámhosszú röntgen- és gammasugarakig. A felszabaduló energia mennyisége több millió atombomba egyidejű felrobbanásával egyenértékű.

Veszélyesek lehetnek a Földre

Néhány erősebb fler hatalmas plazmafelhőket is lövellhet az űrbe, amit koronakidobódásnak neveznek a tudósok, hétköznapi szóhasználattal ezeket nevezhetjük napkitörésnek. Napkitörések idején a Föld nappali oldalán erős vagy szélsőséges rádiókimaradások fordulnak elő. Ha a fler kitörésszerű, azaz nem csak extrém felfényesedéssel, de anyagkidobódással is jár, ráadásul a Föld felé néző napkorong középpontja közelében történik, akkor az erős és hosszan tartó napsugárzási vihart okozhat, amely a Földet elérve súlyos (G4 fokozatú) vagy extrém erős (G5-ös) geomágneses viharokat és intenzív sarki fényt okozhat.

A mostani, egymást követő napkitörések is azt jelzik, hogy a jelenlegi napciklus az aktivitás csúcspontja felé halad. Központi csillagunk ugyanis nagyjából évtizedenként rendszeresen nagy napfolt- és kitörési aktivitású időszakokon megy keresztül. Mostani aktivitása várhatóan 2020-as évek közepe körül tetőzik, akkor lehet számítani a mostaniaknál is erősebb, a Földet is veszélyeztető kitörésekre.

Azt szerencsére bolygónk mágneses mezeje  megakadályozza, hogy az erős napkitörések kárt tegyenek a Föld felszínén élő életben, de így is veszélyt jelentenek műholdjainkra, kommunikációs rendszereinkre, űrhajósainkra az űrben és még a földi elektromos hálózatra is. Az elmúlt évtizedekben a kitörések már okoztak nagyszabású áramkimaradásokat, de ez az első alkalom, hogy a naptevékenység csúcspontjához közeledünk, miközben rengeteg új műhold állt és áll pályára. Az év elején a SpaceX arról számolt be, hogy egy kitörés lényegében megsütötte a Starlink műholdjainak egy részét.  

Nyitókép: NASA/SDO