Aszódi Attila: egy súlyos baleset sem okozhat a csernobilit megközelítő kibocsátást

Azután, hogy az Ukrajna elleni támadás során nukleáris létesítményeket foglaltak el az oroszok, sok kérdést kap Aszódi Attila arról, hogy milyen hatással lenne egy ukrajnai atomerőmű-baleset Magyarországon és mi lenne a teendő ebben az esetben. Ezekre a kérdésekre blogján ad válaszokat a volt államtitkár, aki a BME Nukleáris Technikai Intézetének Atomenergetikai Tanszékét is vezette.

A szakértő emlékeztet, hogy az 1986-ban felrobbant csernobili reaktor grafitmoderálású volt, annak egy nagyon kedvezőtlen reaktorfizikai tulajdonsága eredményezte a teljesítmény hirtelen, óriási növekedését. A reaktorban lévő több ezer tonna grafit tíz napig tartó égése fokozta a radioaktív anyagok kibocsátását, és a magas légkörbe feljutva távoli terjedésüket.

Ez a tulajdonság az Ukrajnában jelenleg működő VVER reaktorokra nem jellemző, egy súlyos baleset sem okozhat a csernobilit megközelítő kibocsátást, nemhogy annak sokszorosát. A környezetbe kijutó radioaktivitás koncentrációja ráadásul a terjedés során csökken, és a radioaktív izotópok bomlanak is, így minél tovább terjed a kibocsátás, annál kevésbé veszélyes a környezetre.

Tipikusan az atomerőmű 10-30 kilométeres körzetében lehet olyan mértékű a kibocsátás, ami miatt lakosságvédelmi intézkedéseket kell elrendelni. Aszódi Attila szerint a csernobili katasztrófa utáni kommunikációs hiányosságok nagyon nagy bizalmatlanságot okoztak a magyar és az európai lakosság körében, de sem hazánkban, sem – az atomerőmű közvetlen környezetét leszámítva – más országokban nem volt indokolt érdemi lakosságvédelmi intézkedéseket hozni.

Ugyanakkor, mint a szakértő írja, hazánk komolyan felkészült egy esetleges baleset lakosságot érintő hatásainak kezelésére. Ezt az Országos Nukleárisbalesetelhárítási Rendszer (ONER) biztosítja, tipikusan a katasztrófavédelmi szervek együttműködésével, amelyek lakosságvédelmi intézkedéseket rendelhetnek el, ha az egészséget veszélyeztető mennyiségű radioaktív anyag kerül a környezetbe.

A jódtabletták alkalmazása akkor merül fel, ha működő atomreaktorban történik baleset – figyelmeztet Aszódi Attila. Ha most keletkezne számottevő kibocsátás a csernobili atomerőműben, abban már nem lenne radioaktív jód-131 izotóp, amelynek nyolc nap a felezési ideje, így az ottani reaktorok kiégett üzemanyagában már teljesen lebomlott.

A jódtabletták kiosztásának és bevételének célja az, hogy a pajzsmirigyet feltöltsék stabil, nem sugárzó jóddal, hogy a baleset során a környezetbe jutó radioaktív jód ne tudjon beépülni a pajzsmirigybe. Csak néhány órával a radioaktív jód megjelenése előtt, vagy közvetlenül utána hatásos, és csak ott indokolt, ahol a lakosság nagyobb mennyiségben találkozhat radioaktív jóddal. A lakosság egy kis részénél allergiás reakciókat válthat ki, illetve pajzsmirigy-problémákat okozhat, ezért csak akkor és azoknak érdemes bevenni, akiknek és amikor a hatóságok elrendelik.

A szakértő azt is hangsúlyozza, hogy veszély esetén megbízható hírforrásokból célszerű tájékozódni, ilyenek az országos sugárzású tv-csatornák, ahol a katasztrófavédelem rövid időn belül, akár percek alatt közölni tudja a tudnivalókat. A hiteles információkkal, megfelelő mérésekkel és ismeretekkel a hatóságok rendelkeznek ahhoz, hogy a szükséges intézkedéseket elrendeljék.

Saját sugárzásmérőre Aszódi Attila szerint egy laikusnak aligha lehet szüksége: nemcsak az a kérdés, hogy meg tudják-e mérni a sugárzást, de az is, hogy értik-e, amit mérnek és mire tudják használni az adatokat. Fontos tudni, hogy a háttérsugárzás széles tartományban változhat: hazánk egyes részein tartósan csak 60 nSv/óra, más helyeken akár 200 nSv/óra is lehet, de ez sem káros az egészségre. Befolyásolhatja az értéket akár az eső is, ami természetes radioaktív anyagokat mos ki a levegőből.

Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi