A szemünk előtt omlik össze a nemzetközi űrösszefogás is

47 évvel ezelőtt, 1975. július 17-én kezet fogott egymással Thomas Stafford és Alekszej Leonov. Szimbolikus, de egyben nagyon is konkrét kézfogás volt ez: Stafford asztronauta és Leonov kozmonauta az űrben összekapcsolódott Apollo és Szojuz űrhajók közös levegőjét szívva jelezték a világnak, hogy véget ért a Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrverseny, és kezdetét veszi az emberiség javát szolgáló együttműködés az űrkutatásban. A Naprendszer és az univerzum titkait a két hidegháborús nagyhatalom ettől fogva egy sor nemzetközi összefogás keretében, egyre több partnert bevonva fürkészte tovább, a folyamat csúcsát pedig kétségkívül a Nemzetközi Űrállomás (ISS) megépülése, az amerikai és orosz űrhajósok közös munkája jelentette.

Úgy néz ki, hogy az elmúlt szűk öt évtizedben elért eredményeket Vlagyimir Putyin egy mozdulattal dobta ki a légzsilipen az űr jéghideg vákuumába. Az ukrajnai háború és az orosz agresszió miatt bevezetett széles körű, szigorú és nem utolsó sorban kölcsönös szankciók miatt egy hét alatt végezetesen elmérgesedtek az Egyesült Államok és Oroszország közötti űrkutatási, űrhajózási kapcsolatok. Pedig ez volt az a terület, ahol minden korábbi konfliktus ellenére meg tudott maradni a tudományos élet békés, baráti, és minden fél számára gyümölcsöző szakmai viszonya. Ennek azonban most jó időre vége.

Űrhidegháború

Az elmúlt 7-8 napban sorra érkeztek az aggasztó hírek a két űrnagyhatalom és a velük szoros együttműködésben dolgozó űrügynökségek háza tájáról, olyan ütemben, hogy szinte lehetetlen lépést tartani velük. 

A német űrkutatási központ, a DLR, 96 országból foglalkoztat munkatársakat és számos kutatási és fejlesztési projektben vesz részt Oroszország partnereként is, elsősorban az Európai Űrügynökségen (ESA) keresztül. Az német-orosz együttműködésben sikeres űrélettani, robotikai kutatások valósultak meg, arról nem beszélve, hogy Németország az ESA legnagyobb befizetőjeként a Nemzetközi Űrállomás fejlesztésében is oroszlánrészt vállalt. A DLR, mint Európa egyik legnagyobb kutatási szervezete csütörtökön közölte, hogy elítéli Oroszország ellenséges cselekedeteit.

A DLR igazgatótanácsa ezért úgy döntött, hogy minden együttműködést megszüntetnek az orosz intézményekkel, és a jövőben nem is kezdeményeznek új, közös projekteket. Az intézkedés részeként a németek üzemen kívül helyezték az univerzum fekete lyukait feltérképező eROSITA nevű űrteleszkópot, ami egy 2019-ben föllőtt orosz műhold fedélzetén működik, orosz kooperációban.

Franciaországgal is megszakadtak a kapcsolatok. A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén több olyan orosz-francia együttműködésben megvalósult űrgyógyászati kutatás zajlik, amiket a francia űrügynökség, a CNES az ukrajnai helyzet miatt most leállított. 

A francia-guyanai Kourou-ban található európai űrrepülőtér is megérezte a háborút. A kourou-i űrközpontot is a CNES üzemelteti, az Ariane és Vega rakétákon kívül orosz Szojuz rakéták szoktak innen műholdakat az űrbe juttatni. Oroszország a hét elején úgy döntött, hogy a nyugati szankciókra válaszul leállítja a Francia Guyanából indított Szojuzok felkészítését és visszahívja az összes orosz dolgozót (85 fő) kourou-i űrközpontból, megakasztva ezzel például két, idénre tervezett európai navigációs műhold föllövését. A CNES jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy több tervben lévő európai kormányzati misszióban a saját Vega vagy Ariane-5 rakétáival váltsa fel a Szojuzokat.

2024-ig nem megy Európa a Marsra

A legkomolyabb csapást a 22 európai országot tömörítő Európai Űrügynökség legígéretesebb projektje szenvedte el. Az orosz agresszióra válaszul hozott szankciók miatt nem indulhat útnak idén az Oroszországgal közös egymilliárd eurós ExoMars küldetés. Az orosz-európai kooperációban az ESA saját rovert küldött volna a Marsra, ahol jelenleg két amerikai robotfelderítő kutatja az élet nyomait. Az ExoMars küldetés szeptemberben startolt volna Bajkonurból, hogy a Rosalind Franklin nevű marsjárót a szomszédos bolygó felszínére juttassa. A Mars és a Föld helyzete viszont legközelebb csak 2024 novemberében lesz optimális a küldetés indításához. A kétéves csúszás nemcsak műszaki, és technikai gondokat okozhat, jelentősen megdobja a projekt költségeit is. 

Az űripar magánszektora sem maradt ki az orosz agresszió miatti szankciós adok-kapokból. A londoni székhelyű OneWeb épp a napokban indított volna útnak 36 internetet sugárzó műholdat (hasonlóakat, mint a SpaceX Starlink műholdjai) egy Szojuz rakétán, ami már startra készen állt a bajkonuri űrközpontban. A Roszkozmosz pénteken közölte, hogy a OneWeb műholdjait nem lövik föl, a rakétát azóta már le is szerelték.

Az oroszok ezen kívül felfüggesztették az RD-180 és RD-181 rakétahajtóművek eladását is, ami komoly csapás az amerikai űripari szereplőkre. Az RD-181 orosz hajtóműveket használják például az Orbital Sciences Corporation Antares rakétái, amik rendszeresen juttatnak ellátmányt, tudományos felszerelést az ISS-re a Cygnus teherűrhajókkal. Az RD-181 hajtóművek pótlása egyáltalán nem triviális, sőt, majdhogynem lehetetlen, a Cygnus teherűrhajók átépítése, hozzáigazítása másfajta rakétákhoz pedig sokmilliárd dollárba kerül. Az ISS egészen biztosan megszenvedi ezt a lépést.

Mi lesz az ISS sorsa?

Az űrállomáson jelenleg hét űrhajós tartózkodik, és az ő helyzetük különösen kényes. A SpaceX Dragon űrhajójával négyen érkeztek: Raja Chari (NASA), Thomas Marshburn (NASA), Kayla Barron (NASA) és Mathhias Maurer (ESA). Rajtuk kívül az űrállomáson dolgozik két orosz: Pjotr Dubrov és Anton Sklaperov. És ott van Mark Vande Hei, a NASA űrhajósa, aki egy Szojuz űrhajóval érkezett tavaly április 9-én az ISS-re, és ha nem jött volna közbe az ukrajnai háború, akkor idén áprilisban tért volna vissza a Szojuz fedélzetén, Kazahsztánban landolva. Egyelőre sem a NASA, sem a Roszkozmosz nem nyilatkozott arról, hogy Mark Vande Hei miképp térhet vissza a Földre.

Az ISS sorsával kapcsolatban több borúlátó jóslat is megjelent a napokban, felmerült például, hogy az oroszok esetleg leválasztják a saját moduljaikat róla. Ez egészen bizonyos, hogy az ISS végét jelentené. A Roszkozmosz egyébként azzal fenyegetőzött, hogy a Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítő orosz űrhajósok szabotálni fogják az általuk működtetett fontos modulokat.

A Roszkozmosz feje, Dmitrij Rogozin ráadásul rendkívül szoros viszonyban áll Vlagyimir Putyinnal. Az orosz elnökhöz a legmesszebb menőkig lojális Rogozin teljesen beleállt az űrkutatási kapcsolatok teljes befagyasztásába, Twitteren folyamatosan az Egyesült Államokat gyalázó posztokat tesz közzé, pénteken pedig egy videóval és egy hozzá fűzött egymondatos kommentárral egészen elszigetelte Oroszországot a nemzetközi együttműködéstől:

A bajkonuri kilövők úgy döntöttek, hogy néhány ország zászlaja nélkül sokkal szebb a rakétánk

– írta a videóhoz, amin az látható, hogy a kazahsztáni orosz űrközpont dolgozói szép akkurátusan leragasztják fehér matricákkal a Szojuz rakéta orrán lévő brit, japán, amerikai és dél-koreai zászlókat.

Nyitókép: Pénteken leszerelték Bajkonurban az indítóállásról a OneWeb műholdjaival felkészített Szojuz rakétát Fotó: Roszkozmosz