Anti-ellenanyag magyarázhatja a posztcovid-jelenséget

Dr. Falus András Széchenyi-díjas immunológust, akadémikust, a Semmelweis Egyetem professor emeritusát kérdezte a 24.hu a posztcovid-jelenségről.

Definíció szerint a posztcovid a betegség után jelentkező, akár hosszan elhúzódó tünetegyüttes, miközben a szervezetben már nem mutatható ki a vírus jelenléte. A panaszok rendkívül változatosak, rengeteg szervet érintenek. 

Falus András egy hipotézist hozott szóba a beszélgetésben, amelyet az 1970-es években fogalmazott meg  Niels Jerne, Nobel-díjas dán immunológus. Azóta egyre gyűlnek a közvetlen és közvetett bizonyítékok, azonban pusztán egy elméletről van szó, amely ugyanakkor magyarázatot adhat a posztcovid jelenségére is.

Elképzelhető, hogy a vírus megjelenése nagy mértékben feltolja az ellene keletkező specifikus ellenanyag szintjét, emiatt újabb ellenanyag (anti-ellenanyag) keletkezhet, majd ha ennek mennyisége is átlép egy határt, vele szemben is újabb ellenanyag (anti anti-ellenanyag) jön létre, és így tovább:

Mindegyik az eggyel előtte lévőt gátolja, amíg szükséges. Hosszabb távon a hálózat korlátozza magát, mint egy egyre csillapodó rezgőmozgás, egyre kisebb mennyiségű újabb antitest képződik

– mondja a 24.hu-nak Falus András, aki szerint a második ellenanyag, ami azon túl, hogy blokkolja az elsőt, olyan helyekre kötődhet, mint a vírus tüskefehérjéje, ezzel pedig immunválaszt válthat ki.

Az immunológus szerint a folyamatot úgy kell elképzelni, mint amikor egy kulcsot meleg viaszba nyomunk: létrejön a negatív lenyomata, amelyben a kulcs a koronavírus, a viasz az első ellenanyag. Ha a lenyomatba ismét viaszt öntünk, majd kivesszük, megkapjuk a kulcs pontos mását. Ez a második ellenanyag, ami úgy néz ki, mint maga a vírus, ezért képes olyan helyekre kötődni, mint az eredeti kórokozó. „Létrejött egy »művírus«, amely reakciót vált ki, és a feltételezések szerint ez a »másolat« váltja ki a posztcovidot” – magyarázta el Falus András. 

Nyitókép: NIAID / EPA / MTI