Kovásznai György képzőművész a magyar animáció megújítója volt, mégis mint „irodalmi huligánról” jelentettek róla. Szívügye volt a munkások ábrázolása, de nem fogadta el az ötvenes évekbeli kliséket, munkásszállóba költözött, bányában dolgozott, hogy megújíthassa formanyelvét. A rendszernek mégis mellőzöttje lett, a főiskoláról eltanácsolták. A szabad művészet felé fordulva alkotta meg humoros, bátor és művészi filmjeit.

Rendszerváltást akart a színházban 1989-ben Ruszt József, a neves színházi rendező és a Szegedi Nemzeti Színház 16 színésze. Egy fillér nélkül, hittel és tehetséggel hoztak létre országos hírű előadásokat, de ez is kevésnek bizonyult. A független színházi szférát sújtó, máig rendezetlen, rendszerszintű problémák miatt széthullott a társulat. Szikszai Ottilia filmje hétfőn tekinthető meg, a késő esti Híradó után.

A Wekerletelep főterét szinte mindenki ismeri – ha névről nem is, de amint előkerül egy kép vagy videórészlet szinte arcul csapja az embert a felismerés. Az épületek otthont adtak már filmeknek, sorozatoknak és videóklippeknek is. Szikszai Ottilia filmjében az ikonikus helyszín történelme elevenedik meg a tervező unokájának emlékein és szakemberek történetein keresztül. A Makkhetestől egészen a Barátok köztig.

A Katona József Színház 1982 ősze óta működik Budapesten. Olyan darabokat kezdtek játszani, amelyeket addig a magyarországi teátrumok nem mutattak be. Ez a kommunista állampárt, az MSZMP figyelmét is felkeltette, és volt olyan előadás, ami után odatelefonáltak a színházba, hogy bizonyos mondatok többé nem hangozhatnak el. A Katona erre frappáns választ adott. 

A negyven éve bemutatott Panelkapcsolat finoman szólva nem idealizálja a házasságot. A filmben folyvást marakodó házaspárt az akkor a való életben is házasságban élő Pogány Judit és Koltai Róbert alakította, akiket igencsak megviselt a forgatás és Tarr Béla rendhagyó munkamódszere. Például, hogy nem volt előre megírt forgatókönyv és a rendező külön-külön instruálta a színészeket, akik így nem tudták, mire számíthatnak a másiktól. Az egyik jelenetről Pogány Judit ma is csak nehezen tud beszélni.

A hetvenes évek elején Nagy Gábor volt az a fiatal színész, akiért rajongani lehet. El is kezdte a szakma beskatulyázni, aztán jött Az ötödik pecsét.

Kitűnő színészek játszottak a magyar abszurdban, ami tükröt mutatott a rendszerváltás idején.

Kemény Henrik a népligeti mutatványosok közé született. Nagyapja és apja mesterségét folytatva élete végéig bábok készítésével és életre keltésével foglalkozott. A sokak által lenézett vásári bábjátékos műfajt olyan mesteri szintre emelte, hogy Kossuth- díjas  művész lett, de a szíve mélyén a  legnagyobb örömöt az jelentette, hogy a nyolcvanas évek végén a papa tervei alapján felújították a családi bábszínházat. Szikszai Ottilia filmjét hétfőn, a késő esti Híradó után láthatják.

A rendszerváltás évében Kapolcson, a Balaton-felvidék egyik kis falujában nagy változások indultak el. Úgy kezdődött, hogy odaköltözött egy ismert zeneszerző, aki kitalálta, hogy művész barátaival a falu lakói számára különleges alkotásokat hozzanak létre. Ennek aztán híre ment, de ahhoz, hogy a pár száz fős eseményből több milliós látogatottságú fesztivál legyen, szükség volt Márványné Elli konyhájára és Cili néni kocsmájára. És arra is, hogy kiszáradjon egy patak. A teljes adásért kattintson: IDE.

A 70-es, 80-as években a magyar televíziózásban Fehér György rendező-operatőr neve fogalom volt. Báron György filmesztéta szerint ,,a mai magyar modern film jelentős része Fehér sáljából bújt elő”. Szerette a tökéletes szerkezetű műveket, ezért csak klasszikusokkal dolgozott. A drámák és titkok érdekelték. Az emberi arc szinte kényelmetlenül közeli ábrázolásának a nagymestere. Perfekcionista, aki a végletekig ragaszkodott az elképzeléseihez. A színészei feltétel nélkül bíztak benne, bár a forgatásain nem volt forgatókönyv. Csak két nagyjátékfilmet rendezett, mégis beírta magát a magyar filmtörténetbe. Szikszai Ottilia filmje a XXI. században. A teljes adást megnézheti az RTL Moston.

A Bizottság koncertjein rosszul szólt a zene, nem volt érthető a szöveg. De nem is ez volt a lényeg, hanem a szabadság. Egy Bizottság, amely nem a hatalmat szolgálta.

Derzsi János a legnagyobb magyar filmekben játszott, a szakma legkiválóbb rendezőivel dolgozott, alakításait pedig itthon és külföldön is elismerték. Az intézményi rendszerrel viszont nincs túl jó viszonyban, már az óvodából eltanácsolták, a középiskolából is kirúgták és a színművészeti főiskolán is akadtak gondjai.

A 60-as években sokan bizakodtak, hogy változik a politika és fellendül a gazdaság, valami új világ jön el. Aztán a 70-es években megállt az idő. A Kádár-rendszer berekesztette a nyugati nyitást, megállította a reformokat, az értelmiség számára újra fojtogató légkört teremtett. Ebben az időszakban született meg az egyik legizgalmasabb független színházi csoport, a Stúdió K.  Amikor előadták Woyzeck-et, a „szegény színház” eszközeit használva, akkor a darab döbbenetes erővel és formában beszélt a kisember és a hatalom viszonyáról.

Egy orosz luxusautó, kábítószerek és furcsa alakok egy földalatti városban. Egy szerep, amit egész életére hatással volt Eperjes Károlynak. 1989-ben egy addig teljesen idegen stílusú filmet forgattak Magyarországon, még csak hasonló sem született azóta. A látványa, a figurái egészen apokaliptikusok, de a szöveg és a mondanivaló nagyon is valóságos lett. Hogy csak egy mondatot idézzünk a 30 éves filmből: foglalkozol bevándorlókkal?

Politikus, ellenzéki, szamizdat költő volt – mondják róla pályatársai. Petri György néha tudatosan trágár módon írta meg, mitől rossz a rendszer a XXI. században.