Sport
2024. július 23. 14:48
Jesse Owens megismételhetetlen tehetség volt, de Hitler mellett Roosevelt sem volt hajlandó gratulálni neki, Nadia Comănecit odahaza a Securitate és edzői kínozták, a magyar kézis lányok egy megnyert döntőt veszítettek el, a szovjetek pedig 1956-ban a vízben is megtámadták a magyarokat. Íme az olimpiák történetének legendái, akik számára a játékok élet és halál kérdéséről döntöttek, teljesítményükkel egy eszme mellett álltak ki, vagy éppen Isten dicsőségéért indultak és versenyeztek zseniálisan.
„Gyorsabban, magasabbra, erősebben” – ez a három szócska jellemzi az újkori olimpiai játékokat 1896 óta. A pénteki megnyitóval megkezdődik az idei, párizsi olimpia. A világ legjobb sportolói 35 különböző sportágban és számtalan különböző szakágban küzdenek meg a miliméterekkel, a tizedmásodpercekkel, na meg persze egymással. Az olimpia azonban nemcsak a sportteljesítményről szól, hanem az emberi pillanatokról is. Lássuk, melyek voltak az olimpiák történetének legdrámaibb pillanatai!
Eric Liddell, 1924
Eric Liddell skót atléta életében két dolog játszott fontos szerepet: a futás és a hit. Már gyermekként kitűnt gyorsaságával, de sosem a saját, hanem Isten dicsőségéért futott. 100 éve, 1924-ben indulhatott a párizsi olimpián, ahol mindenki nagyon sokat várt tőle, mert előtte skót sportoló még nem nyert aranyérmet.
Liddell fő száma a 100 méteres síkfutás volt, ahol az időeredmények alapján toronymagas esélyesnek minősült. Az atléta azonban mindenki megdöbbenésére közölte, hogy kihagyja a számot. A döntése hátterében az állt, hogy a 100 méter döntőjét vasárnap rendezték, Liddell pedig kijelentette, nem hajlandó versenyezni az Úr napján. Egyesek szerint maga a király is megpróbálta rábeszélni, hogy a haza dicsőségéért mégis versenyezzen, de Liddell hajthatatlan volt. Végül az Olimpiai Bizottság javaslatára egy másik napon, a 400 méter fináléjában állt rajthoz.
A verseny napján egy amerikai masszőr egy darabka papírt csúsztatott a futó kezébe, amin egy idézet állt Sámuel első könyvéből: „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” Liddell kezében Isten igéjével futotta végig a távot. Teljesítménye minden várakozást felülmúlt, 47,6 másodperces idővel, világrekorddal lett olimpiai bajnok. A verseny után megkérdezték sikere titkáról, mire ő annyit mondott:
Isten misszionáriusnak hívott el, de adott gyorsaságot is, és amikor futok, érzem, hogy Isten kedvét leli bennem. Az első 200 méterben mindent beleadtam, de a második 200 métert csak Isten segítségével tudtam végigfutni
– mondta legendás futása után Eric Liddell. Párizs után visszatért Észak-Kínába, ahol – szülei nyomdokait követve – misszionáriusként tevékenykedett 1925 és 1943 között. 1945-ben, 43 évesen halt meg egy japán hadifogolytáborban. Amennyiben ismerős a történet, az nem véletlen. Liddell élete ihlette a négyszeres Oscar-díjas Tűzszekerek c. filmet.
Jesse Owens, 1936
1936-ban Berlin adott otthont az olimpiának, amit a náci Németország egyfajta imidzsépítésre kívánt felhasználni. Hitler nem titkoltan a náci ideológia monumentális ünnepének szánta a sporteseményt, ahol elképzelései szerint, az „árja” sportolóknak bizonyítaniuk kellett volna felsőbbrendűségüket a világ többi versenyzőjével szemben.
Jesse Owens semmilyen szempontból sem illett bele ebbe a képbe. Afroamerikai sportolóként ekkoriban a saját hazájában is óriási elnyomásnak volt kitéve, de tehetségének köszönhetően részt vehetett az olimpián, és négy számban is diadalmaskodott. Ő lett a 100 és a 200 méteres síkfutás olimpiai bajnoka, nyert a 4x100 méteres amerikai váltóval, és távolugrásban is ő volt a legjobb. Négy olimpiai aranyérem bezsebelésére csak közel öt évtizeddel később volt képes újra atléta, az 1984-es olimpián Carl Lewisnak sikerült.
Owens győzelmei megsebezték a „felsőbbrendű árja faj” büszkeségét, a legenda szerint Hitler ezért nem is volt hajlandó gratulálni a fekete sportolónak, és még az eredményhirdetés előtt távozott. A sportoló pedig a dobogó tetején állva megtagadta a karlendítést, a közönség felé szalutálva ünnepelt.
A versenyek előtt Adi Dassler, az Adidas sportszergyár alapítója rábeszélte Owenst, hogy versenyzés közben az ő cipőit viselje, így lett a fiatal atléta az első afroamerikai sportoló, akit sportcipőgyár szponzorált. De hiába az új cipők és a négy csillogó arany, az USA-ba visszatérve visszazuhant a szürke valóságba. Owensnek a fehér bajnokoktól eltérően nem gratulált Roosevelt elnök, a betevőért egy cirkuszban kellett „mutogatnia” tehetségét. A neki járó elismerést, kitüntetéseket csak a 70-es években kapta meg. 1980-ban bekövetkező halálakor már példaképként hagyta itt a világot, 1936-os sikerei a szabadság és a demokrácia diadalát jelképezik a mai napig.
Férfi vízilabda-elődöntő, 1956
„Melbourne-i vérfürdő” néven vonult be a sporttörténelembe az 1956. december 6-án lejátszott olimpiai vízilabda-elődöntő, ahol Magyarország és a Szovjetunió válogatottja csapott össze. A felszínen ez is csak egy vízilabdameccs volt, de egy hónappal az 1956-os forradalom leverése után a melbourne-i medence vize nemcsak a taposó lábaktól forrt, hanem az indulatoktól is.
Miközben Budapesten leverték a forradalmat a szovjet tankok, 15 ezer kilométerrel arrébb a Magyarország győzedelmeskedett a Szovjetunió felett. A magyar csapat már 4-0-ra vezetett, amikor elszabadultak az indulatok. Valentyin Prokopov dühében hátra csapott, egyenesen az akkor mögé érő Zádor Ervin arcába. A magyar válogatott legfiatalabb, 21 éves játékosának felrepedt szemhéja, vére pedig pillanatok alatt vörösre festette a medence vizét.
Zádort lecserélték, de nem a kispad felőli oldalon szállt ki a vízből, hanem a tribün előtt. Amint végigsétált a nézők előtt, azok valóságos őrjöngésbe kezdtek a sérült pólós láttán, és a korláton átugrálva próbálták megrohamozni a szovjeteket. A játékvezető azonban elejét vette az igazi vérfürdőnek, szűk egy perccel a vége előtt lefújta a meccset, a vesztes szovjeteket pedig rendőröknek kellett kimenekíteniük. A magyar válogatott a másnapi döntőben legyőzte egyik, ha nem a legnagyobb ellenfelét, Jugoszláviát, és megnyerte a melbourne-i olimpiai vízilabdatornát.
A müncheni terrortámadás, 1972
1972. szeptember 5-e volt az olimpiák történetének legsötétebb napja. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet akciójába tizenheten haltak meg, köztük tizenegy izraeli sportoló.
Ekkoriban az olimpiai faluban lakó sportolók nem kaptak olyan védelmet, mint manapság, sokkal lazábbak voltak a biztonsági intézkedések, kerítés is alig volt. Így történhetett meg, hogy a bizonyos napon a felfegyverzett palesztin terroristák minden különösebb nehézség nélkül jutottak be az izraeli sportolók szálláshelyére. A Fekete Szeptember tagjai egy edzőt és egy sportolót azonnal lelőttek, kilenc atlétát pedig túszul ejtettek. A terroristák számos ultimátumot adtak a német rendőrségnek, többet közt 232 Izraelben raboskodó palesztin szabadon engedését kérték. Az olimpiai bizottság közben 24 órára felfüggesztette az játékokat.
A faluban a tárgyaló felek semmire nem jutottak egymással. A terroristák este 10-kor kaptak két helikoptert, és az izraeli sportolókat magukkal hurcolva a fürstenfeldbrucki repülőtérre utaztak, ahol egy Boeing és német mesterlövészek várták őket. A reptéri tűzharc egy óránál is tovább tartott. Ennek során a terroristák az helikopterben ülő összes túszt megölték, és egy rendőr is életét vesztette. A reptéri áldozatokkal és az olimpiai faluban meghalt két sportemberrel együtt összesen tizenhét emberéletet követelt ez a tragédia.
Egy nappal a véres események után Münchenben tüntetők követelték az olimpia beszüntetését. Az Olimpiai Stadionban megemlékezést tartottak az áldozatok emlékére. Ennek végén hangzott el a NOB-elnök, Avery Brundage legendás mondata:
A játékokat folytatnunk kell!
Így is lett. A Fekete Szeptember terrorcselekménye azonban örökre megváltoztatott mindent. Az addig kedélyes, barátságos olimpiáknak ez jelentette a végét. Az idei párizsi olimpia nyitóünnepségén 45 ezer rendőr ügyel majd a résztvevők biztonságára.
Nadia Comăneci, 1972
A 14 éves Nadia Comăneci örökre beírta magát a sporttörténelembe a montreáli olimpián. Ő volt az első női tornász, aki tökéletes teljesítményt nyújtott, és maximális, 10 pontot kapott. Ez annyira váratlanul érte a szervezőket, hogy az eredményjelzőkön hirtelen meg sem tudták jeleníteni, így 10.00 helyett 1.00 volt kiírva a neve mellett, mert a pontszámjelző csak 9.99-ig volt kalibrálva.
Az igazi dráma azonban a pályán kívül ment végbe a sportoló életében. A román tornász szövetség szerette volna, ha Comăneci folyamatosan szállítja az érmeket, a Securitate ügynökei lehallgatták és minden lépését figyelték. A „cél” érdekében edzői – a hírhedt, kegyetlen Károlyi házaspár – éheztették, verték, és sérülten is versenyeznie kellett. Ezek miatt a tornász 17 éves korában öngyilkosságot kísérelt meg, sikertelenül. Az 1980-as moszkvai olimpián gerendagyakorlatát sérülés miatt fél kézzel teljesítette, ezzel olyan elemet hozott létre a tornában, amit előtte még senki nem produkált, ismét 10 pontot kapott a gyakorlatára.
Nadia 1981-ben, 20 évesen vonult vissza a versenyzéstől, és ifjúsági tornaedzőként kezdett dolgozni. A külföldi versenyekre azonban nem kapott útlevelet, hogy elkísérhesse tanítványait. A román diktatúra nem engedhette ki a markából: túl nagy kincs volt, és túl sokat tudott a rendszerről. 1989-ben, egy hónappal a Ceaușescu-rendszer összeomlása előtt Magyarországon át hagyta el az országot. Jelenleg Oklahomában él, és edzőként tevékenykedik.
Derek Redmond, 1992
Az 1992-es barcelonai olimpia sok esemény miatt emlékezetes. Először indulhattak például az NBA-ben játszó profik kosárlabdában, a Michael Jordan vezette amerikai Dream Team pedig valóban álomszerű teljesítménnyel lett olimpiai bajnok. De ezen a játékokon láthattuk olimpiai bajnoktól először azt a ma már bevett ünneplési mozdulatot, hogy beleharap az aranyérembe. Mindez egy magyar sportolótól, a birkózó Farkas Pétertől ered, akit akkor még sokan bíráltak e mozdulat miatt. Sokak számára azonban ez az olimpia Derek Redmond könnyei miatt marad meg örökre.
Redmond kora kiváló 400-as futója volt. Igaz, korábban inkább váltóban voltak nagy sikerei, de az 1992-es barcelonai olimpiára csúcsformában érkezett, és egyéniben is abszolút dobogóesélyes volt. Az előfutamból a legjobb idővel jutott tovább, aztán jött az elődöntő.
Redmond erősen kezdett, de féltávnál hirtelen a jobb combjához kapott, és összerogyott. Abban a pillanatban elszakadt a combhajlító izma, az olimpiai éremről szőtt álmai pedig szertefoszlottak. A brit sportoló alig bírt feltápászkodni is, a fájdalomtól könnyek között, féllábon ugrálva indult el a cél felé. A kanyarban aztán egyszer csak ott termett mellette a lelátóról beugró édesapja, aki a célig támogatta zokogó fiát, hogy az befejezhesse az elődöntőt.
A brit atlétát külső segítség igénybevétele miatt később kizárták, de a stadion 65 ezer nézője felállva, tombolva ünnepelte hősiességét. Redmond többé nem indult olimpián, de a kitartás egyik legnagyobb példaképévé vált. Jelenleg motivációs trénerként igyekszik másoknak segíteni.
A magyar női kézilabda-válogatott, 2000
2000. október 1. a magyar sport aranybetűkkel írott napja lehetett volna. Ezen a vasárnapon három aranyat nyertünk kajak-kenuban, férfi vízipólósaink 24 év után tértek vissza a csúcsra, és készültünk az aznapi ötödik, az örökrangsorban 150. olimpiai bajnoki címünkre. A barcelonai olimpia női kézilabdadöntőjét ugyanis Magyarország és Dánia játszotta.
A második félidő utolsó szakaszáig meseszerűen ment minden, a magyar kézisek a 42. percben hat góllal vezettek, és lélekben már mindenki hallotta a magyar himnuszt. A hátralévő percekben azonban túlzás nélkül mondhatjuk, horrorba fordult az aranyról döntő találkozó. A magyar válogatott az utolsó negyedórát 14:4-re vesztette el, a mérkőzést pedig 27-31-ra, így az aranyról is lemaradt. Ekkor hangzott el a közvetítésben a mondat: „elvesztettünk egy megnyert olimpiai döntőt” – és ebben minden benne volt.
Matthias Steiner, 2008
Matthias Steiner már gyerekkorában is profi súlyemelő szeretett volna lenni. Ennek elérésben pedig az sem állíthatta meg, hogy 18 évesen cukorbetegséggel diagnosztizálták. 2008-ban Pekingben, a férfiak 105 kilogramm feletti súlyemelésében 203 kg-os szakítással és 258 kg-os lökéssel megszerezte pályafutása legszebben csillogó érmét, az olimpiai aranyat.
A számára legfontosabb személlyel, a feleségével azonban már nem osztotta meg ezt a pillanatot. Egy Susann nevű lány a tévében látta meg először a súlyemelőt, és annyira megtetszett neki, hogy elkezdte „zaklatni” a műsor kommentátorait Steiner emailcíméért. Végül engedtek a nyomásnak, és megadták neki a sportoló elérhetőségét. Találkoztak, a találkozásból pedig idővel házasság lett.
A közös történetük azonban nem ért boldog véget. 2007-ben Susann autóbalesetben életét vesztette. A gyászoló Steiner fejében az is megfordult, hogy örökre abbahagyja a sportot, de úgy érezte, hogy felesége azt akarná, folytassa. Noha a pekingi olimpián egy-egy szakításban és lökésben is hibázott, végül 461 kilogrammos összesítéssel megnyerte az aranyat. Aranyérmét a felesége fotóját a kezében tartva vette át a dobogón.
Gianmarco Tamberi és Mutaz Barshim, 2020
A tokiói olimpia már örökre a „covidos” olimpia marad, amit a világjárvány miatt egy évvel később, 2021-ben rendeztek meg. Nem voltak nézők, nem volt igazi olimpiai falu, de volt temérdek maszk és covidteszt. A sportolók azonban így is mindent megtettek, hogy jól teljesítsenek, férfi magasugrásban pedig nemes pillanatoknak lehettük szemtanúi.
A szám végére két sportoló maradt versenyben, és egy idő után patthelyzet alakult ki. A katari Mutaz Essza Barsim és az olasz Gianmarco Tamberi 237 centiméterig minden magasságot átvitt, de a 2,39 méterrel már egyikük sem bírt. Ezen a ponton a sportolók két lehetőség közül választhattak: vagy folytatják az ugrásokat, amíg csak egyikük marad, vagy mindketten aranyérmesek lesznek. A két magasugró kezet fogott, és Tokióban ketten álltak a dobogó legfelső fokára – maszk nélkül.
Utoljára az 1900-as olimpián osztottak ki két aranyérmet férfi magasugrásban. A nyári olimpiák 128 éves történetében pedig összesen 31 olyan eset volt, amikor két sportoló osztozott az aranyon.
Nyitókép: Derek Redmond az 1992-es barcelonai olimpián, Fotó: Olympics.com
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
