„Olyanok lettünk, mint a rabszolgák, akár meg is ölhet minket” – a magyar edző kegyetlen terrorja csaknem a halálba kergette a legendás román olimpikont

A román Nadia Comaneci volt az első tornász az újkori olimpiák történetében, aki tökéletes gyakorlatáért kerek 10 pontot szerzett. Mivel az 1976-os montréali olimpián az elektromos kijelző csak 9:99-ig volt programozva, a példátlan diadalt nem tudta megjeleníteni, a szerkezet 1:00-át mutatott.

Egy új életrajzi könyv szerint, amit a Daily Mail ismertetett, az élő legendává vált tornász 1989 novemberében szökött át a román-magyar határon egy kisebb csoport tagjaként. Miután a magyar határőrök megállították őket, kénytelen volt felfedni kilétét, mire az őrök a csoporttal együtt továbbengedték, másnap pedig bemondta a Kossuth Rádió, hogy Magyarország menekültként befogadta Nadia Comaneci olimpiai bajnok tornászt. Nem sokkal később pedig Ausztrián át egészen az Egyesült Államokig vándorolt a legendás sportoló, ahol azóta is él.

Az 1961-es születésű tornász élettörténetének azonban kevésbé vidám részleteire is fényt derített az állambiztonsági iratokból is dolgozó új kötet. Comanecit magyar edzője, Károlyi Béla brutális módszerei kis híján a halálba kergették.

Comaneci kislányként került kapcsolatba Károlyival, akit

a Securitate később nyilvánosságra hozott aktáiban elvetemült, erőszakos, hatalmával visszaélő embernek írtak le. Úgy jellemezték, mint akit nem az elvtársi szolidaritás, hanem az egoizmus vezérel, brutális módszerei ugyanakkor igen hatékony tornászedzővé teszik.

Nadiát ő és felesége, Márta vették kezelésbe. A tornász kislány nyolcévesen is ígéretes tehetség volt, de még bukdácsolt: egy országos versenyen tíz másodperc alatt háromszor esett le a szerről a rivális csapat kárörvendő nevetése közepette, miközben úgy látta, az edző feleségének „habzik a szája” a dühtől. Tízévesen azonban már két aranyat nyert a Barátság Kupán, a következő évben még nagyobb sikereket aratott, 14 évesen pedig hősként, nyakában három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tért vissza a montreáli olimpiáról.

A Securitate aktái szerint Nicolae Ceausescu busásan megjutalmazta az olimpikon edzőit is, Márta egy Skodát, Károlyi pedig egy Dacia 1300-ast kapott a pénzjutalom mellé. Az állambiztonság annak is tudatában volt, hogy a házaspár brutális terrorral hozza ki a maximumot a sportolókból. Károlyi olyan erősen tudta hátba vágni a gyerekeket, hogy átrepültek az edzőterem másik oldalára. 

A csapat orvosa figyelmeztette, hogy ne üsse a gyerekek fejét, mert az ütlegelés miatt veszíthetnek értelmi képességeikből. Volt, hogy az ajtóba verte a fejüket.

Nadia egyik csapattársát akkor hagyta helyben kegyetlenül Károlyi, amikor ínszalagszakadása volt, és a gipszsínt levéve kellett edzenie, de nem bírta ki, és összeesett. Miután a lány hazament a családjához, Károlyi visszakönyörögte, és megígérte, hogy nem bántja többet, de csakhamar kirúgta a csapatból, mondván, otthon meghízott. 

Károlyi versenyzői alig ehettek, miközben ő túlsúlyos volt, és kiadós menüket falt be a szemük láttára. Az éhező tornászlányoknak más román sportolók, például nehézatléták tettek félre néhány falatot, hogy ne szenvedjenek. Állítólag még egy secus tiszt is almát és joghurtot rejtett el rendszeresen a táskáikban.

Károlyi verbális abúzusnak is alávetette a süldő lányokat: tehénnek, ostoba kövér cselédnek, tyúknak, állatoknak titulálta őket.

Comaneci kétségbeesésében levelet írt a conducatornak, és a közbelépését kérte:

Kérjük, csináljon valamit, hogy visszakaphassuk a gyerekkorunkat, amit nap nap után elrabol tőlünk ez a lelketlen ember. Olyanok lettünk, mint a rabszolgák, akár meg is ölhet minket – ezzel fenyegette Nadiát, ha nem nyer.

Hiába vált Montréal istennőjévé, egy 1977-es vizsgálat megállapította, hogy az olimpikon mentális egészsége megromlott, amit az orvosok részben a kamaszkornak tulajdonítottak. Nem volt hajlandó dolgozni, nem tudta leplezni Károlyitól való rettegését, újra és újra megpróbált megszökni.

Végül a Securitate közbenjárására kapott új edzőt, de a zaklatás folytatódott, olyannyira, hogy 1978-ban, 16 évesen Nadia megpróbált öngyilkos lenni. Később azt állította, nem akarta magát megölni, amikor sampont ivott, csak nem volt kivel beszélnie problémáiról, és figyelemre vágyott. A hivatalos iratok azonban komolyabb öngyilkossági kísérletről szóltak: az élsportoló nem samponból, hanem tisztítószerből ivott meg egy üveggel.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!

A trauma után több év vergődés következett a szertornász számára egyik érzelmi végletből a másikba. Hol a visszavonulását jelentette be, hol úgy döntött, visszatér az élsporthoz, egyszer úgy gondolta, cserben hagyta országát, másszor pedig úgy, hogy feláldozza boldogságát, hogy pénzt keressen a családjának. Az öngyűlölet hullámában egy ízben megkérte a Károlyi házaspárt, hogy vegyék vissza, még úgy is, hogy Károlyiék több ezer dollárnyi díjpénzt tartottak vissza túle.

Az 1980-as moszkvai olimpián további két olimpiai aranyat és egy ezüstöt nyert, de ezzel már csalódást okozott Ceausescunak, aki három aranyat várt tőle.

1982-ben Comaneci maga is edző lett. Az állam közelről figyelte minden lépését, mert a román vezetés attól tartott, hogy ha kijutna Nyugatra, rosszakat mondana Ceausescuékról. Ő is tisztában volt vele, hogy ha megszökik, a szüleit teszi ki zaklatásoknak. 1989-ben azonban, amikor a vasfüggöny kezdett leomlani, már kevésbé kellett tartani a román állam megtorlásától, ezért a disszidálás mellett döntött.

A sors iróniája, hogy edzői, Károlyi Béla és Márta is Amerikában kötöttek ki, igaz, ők már a moszkvai olimpia után megszöktek, saját gyermeküket hátrahagyva.

A Nadia Comaneci életét feldolgozó könyv április 6-án jelent meg a brit könyvesboltokban.

Nyitókép: Don Morley/Getty Images