Sport

Tesztoszteron a női élsportban: nem biztos, hogy a transz nők jogosulatlan előnyt élveznek, sőt

Ignácz PéterIgnácz Péter

2024. június 16. 15:30

Egymás után tiltják el a női versenyekről a transznemű sportolókat arra hivatkozva, hogy sportszerűtlen előnyt élveznek nőnek született versenytársaikkal szemben. Ezt a feltételezést azonban kutatások egyáltalán nem bizonyítják, ráadásul olyan kevés transznemű sportoló van, hogy nehéz megnyugtató tudományos eredményt felmutatni a kérdésben. Az ezzel foglalkozó kutatók pedig karaktergyilkosságok céltábláivá válnak.

Június közepén biztossá vált, hogy nem indulhat a párizsi olimpián Lia Thomas. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) ugyanis elutasította a 25 éves amerikai transznemű úszó kérelmét, amelyben megtámadta a transznemű női sportolókra vonatkozó szabályokat. 

Thomas azután vált a legismertebb transznemű sportolóvá, hogy két éve az amerikai egyetemi atlétákat tömörítő szövetség (NCAA) bajnoka lett 500 yardos gyorsúszásban, megverve az olimpiai ezüstérmes Emma Weyantot. Győzelmét a transzneműek női versenyekről történő kitiltását szorgalmazó szervezetek, aktvisták és politikusok arra használták fel, hogy előbbre vigyék ügyüket. Thomas sikerében bizonyítékot láttak arra, hogy a transz nők előnyt élveznek nőnek született és nőként felnőtt ellenfeleikkel szemben. 

Milyen sportszövetségek tiltják?

A Nemzetközi Úszószövetség 2022-ben a Budapesten tartott rendkívüli kongresszusán eltiltotta a női versenyektől azokat a transz nőket, akiknél pubertáskorban beindult a férfihormonok termelődése. Egy évvel később hasonló szabályt alkotott a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség, valamint a Nemzetközi Atlétikai Szövetség is, de utóbbi a döntés közzétételekor jelezte, hogy munkacsoportot hoz létre a kérdés további vizsgálatára. A rögbi-világszövetség pedig 2020-ban a sérülésveszély miatt tiltotta meg a transz nőknek, hogy részt vegyenek a szervezet világversenyein.

A kisebb amerikai főiskolák versenyeit felügyelő NAIA szervezet idén áprilisban gyakorlatilag teljesen eltiltotta a női versenyektől a transzneműeket: megszabták, hogy csak olyanok indulhatnak, akiket születésükkor nőnek nyilvánították, és nem kezdtek el hormonterápiát. Hogy ez hány embert érint, nem tudni.

Államok, ahol tiltják

A transz nők részvétele a versenysportokban különösen az Egyesült Államokban vált nagy indulatokat kiváltó üggyé, miután a keresztény-konzervatív jobboldal politikai kérdést csinált belőle. Az elmúlt években egyre több és több, jellemzően konzervatív államban nyújtottak be törvénytervezeteket a transzszexuális nők eltiltására a női versenyeken való részvételtől, legalább 25 államban vezettek be ilyen szabályokat, és léptettek életbe erről rendelkező törvényeket.

A tudományos kérdés helyett politikai ügy lett a transznemű sportolókból
Az új-zélandi Laurel Hubbard, az első transznemű, aki indulhatott az olimpián. Fotó: Wally Skalij /Los Angeles Times via Getty Images

A tiltásért kampányoló szerveztek és politikusok arra hivatkoznak, hogy a tiltással a női sportolókat és a női versenyek tisztaságát védik, és szerintük nyilvánvaló, hogy a férfiként született és cseperedő emberek előnyben vannak a sportokban a nőként született emberekhez képest. Hiszen a transznemű női sportolók a tesztoszterontól fűtött pubertáskor miatt nagyobb kézfejjel, szélesebb vállakkal, valamint nagyobb izomtömeggel, tüdőkapacitással, erővel, szívvel és csontsűrűséggel rendelkeznek.

Nincs elég adat a kutatáshoz

Bár elsőre egyértelműnek tűnhet, hogy a férfiként felnőtt nők előnyt élveznek nőként született és felnőtt társaikhoz képest a versenysportokban, az erről szóló tudományos kutatások ezt korántsem bizonyítják. 

A sportoló transz nőkkel foglalkozó kutatók arra figyelmeztetnek, hogy még nem készült olyan kutatás, ami megnyugtatóan rendezné a kérdést, főleg az adathiány és az érintettek kis száma miatt.

Bár a sajtóbeszámolókból úgy tűnhet, hogy Lia Thomas könnyedén leúszta nőnek született ellenfeleit az NCAA versenyein, valójában egyáltalán nem volt legyőzhetetlen: egy másik versenyen csak ötödik helyen végzett, egy harmadikon pedig nyolcadik lett. A győztes versenyén elért ideje pedig több mint kilenc másodperccel maradt el az NCAA-s női rekordtól.

Még hátrányban is lehetnek

A transznemű sportolókról megjelent kevéske kutatás sem hozott olyan eredményeket, ami alapján tudományos bizonyítékokra támaszkodó döntéseket lehet hozni – mondta a Science tudományos magazinnak Eric Vilain, a Kaliforniai Egyetem biológusa, aki szerint tehát a kérdés „nem fekete-fehér”. A téma egyik legelismertebb szakértőjének számító Joanna Harper 2015-ben hosszútávfutókat vizsgálva arra jutott, hogy 

a transz nők legalább 10 százalékkal lassabban futottak a hormonkezelések után, mint férfiként, és nem szerepeltek jobban a nők között, mint korábban a férfiak között. 

Egy 2021-ben közzétett kutatás, amely az amerikai légierőben szolgáló katonák teljesítményét vizsgálta a nemváltás előtt és után, arra jutott, hogy két év hormonkezelés után jutottak a transznemű nők a nőként születettek szintjére.

Egy idén áprilisban közzétett kutatás pedig, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megbízásából készítettek, arra jutott, hogy egyes szempontok alapján a hormonkezelésen átesett transz nők még hátrányban is lehetnek a nőkkel szemben. A kutatás eredményei szerint a kézszorításuk ugyan erősebb volt, de tüdőkapacitásuk gyengébb, és ugrásban is rosszabbul teljesítettek. Olyan, mintha a pubertáskorukban nagyobbra nőtt transz nők „kisebb motorral hajtanák a nagyobb csontvázukat” – fogalmazott a kutatás vezetője, Yannis Pitsiladis.

Harper több interjúban is kijelentette: hamis az a félelem, hogy a transznemű atléták át fogják venni az uralmat a női versenyszámokban. A Science magazinnak elmondta, nincs tudomása olyan transz nőről, aki nemzetközi szintű elitsportoló lenne, és szerinte ez azt jelzi, hogy a transznemű nők nem nyerik el az összes érmet, és korántsem döntik halomszám a rekordokat potenciális fizikai előnyeiknek köszönhetően.

A légierő tagjainak részvételével zajlott kutatás vezetője, Dr. Timothy Roberts az NBC Newsnak nyilatkozva közben arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet minden szóba jöhető, jogtalannak tűnő előnyt felszámolni az élsportban, hiszen például vannak, akik sokkal jobb edzőkkel és felszerelésekkel dolgozhatnak a legjobb klubokban – mégis azokkal egy ligában versenyeznek, akik azokhoz nem férnek hozzá. 

Tesztoszteron a női sportban

Emellett sok női élsportoló magas, vékony, és nem olyan széles csípőjű – ezek a magas tesztoszteronszint jellemzői –, mégsem tiltják el a versenyzéstől. Roberts hozzátette, a világelitben sportoló nők csaknem egyharmada az átlagnál jóval magasabb tesztoszteronszinttel rendelkezik, feltehetően azért, mert policisztás ovárium szindrómájuk (PCOS) van. 

A tudomány álláspontja szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs elég transznemű sportoló ahhoz, hogy megfelelő kutatásokat végezhessenek, és a tiltással ez a lehetőség el is vész.

Jól jelzi a kérdés körüli indulatokat, hogy a NOB által megrendelt kutatást készítő csoport tagjai fenyegetéseket kaptak, miután közzétették eredményeiket. Dr. Pitsiladis a New York Timesnak kijelentette, hogy az ilyen esetek még inkább megnehezítik a tudományos kutatásokat, hiszen „miért csinálná ezt egy tudós, ha utána karaktergyilkosságok céltáblája lesz”. Szerinte

ez már nem tudományos kérdés, sajnos politikai ügy lett.

Nyitókép: Lia Thomas, miután főiskolai országos bajnok lett. Fotó: Justin Casterline/Getty Images

 

 

#Sport#transznő#transznemű#verseny#versenysport#tiltás#kutatás#ma#tudomány#transzszexuális#élsport