Együtt kártyáztunk a Himaláján, majd búcsút intett kameránknak a német hegymászó, mielőtt elindult a végzetes útra

Egy 14 fős csapat tagjai voltunk kollégámmal, Lukács Gabival, valamint Kiss Péter édesapjával és testvérével, Attilával együtt. A terv az volt, hogy a Kancsendzönga alaptáboráig túrázunk Erőss Zsolt és Kiss Péter nyomait követve, és erről forgatunk. A francia, angol, iráni, lengyel, kínai és német hegymászókból álló csapattal egy 2000 méteren fekvő kis nepáli faluban találkoztunk. Onnantól együtt mozogtunk a hegyen és együtt táboroztunk. A zarándokút és a filmünk egyik meghatározó pillanata volt, amikor egy kis faluban Erőss Zsolt és Kiss Péter emléktáblájánál forgattunk egy templomban.  

Már egyedül voltam az emléktáblánál amikor a völgyből megjelent Luis a zöld kabátjában. Előtte nem beszélgettünk. Messziről integetett és meglepődve vette észre a falon az emléktáblát. Elmeséltem, hogy mi miért érkeztünk Nepálba és miért követjük kameránkkal a Kiss családot. Nagyon megragadta Péter és Erőss Zsolt története. Minden apró részletet tudni akart a tragédiáról, néma csendben figyelt, ahogy meséltem. 

Aztán hosszasan magyarázta, miért hatalmas dolog 8000 méteren visszafordulni, és menteni a társadat. Azt mondta, ő ugyanígy cselekedett volna, ahogy Kiss Péter tette 10 éve a Kancsendzöngán.

Luis elmondta, mennyire tiszteli Péter családját, hogy vállalkoztak erre az útra. Szerinte nagyon ritka egy tragédia után, hogy a család elmegy arra a helyre, ahol elvesztették a szerettüket. Később is sokat beszélgettünk, Luis és a többi profi hegymászó is más szemmel – óriási tisztelettel – nézett ezután a Kiss család tagjaira.

Együtt túráztunk napokig, miközben azért akadtak nagyon nehéz pillanatok. Láttuk, milyen jó erőben vannak, hogy bírják a meleget, hideget a nem túl jó ellátást és a zord körülményeket, amíg mi, amatőrök sokszor szenvedtünk. Tudtuk, hogy ez nekik csak amolyan kirándulás, és a hegymászás majd csak az alaptáborból kezdődik.

A túra egyik pontján 3800 méteres magasságban rekedtünk. Se visszafele, se tovább nem lehetett menni, egy veszélyes gleccseren kellett volna átkelni, de ezt a túraszervező csapat nem engedte. Eső, havazás és napsütés váltakozott, éjszaka nem volt ritka a -10 fok sem. Egy helikopterre vártunk, ami napokig nem jött. Luis ezalatt sokat mesélt magáról az esti kártyacsaták közben. 

Nagyon szerény fickó volt, aki órákig tudott beszélni a hegyekről, a korábbi túráiról, arról, hogy micsoda szabadságot és boldogságot jelent neki mindez.

Egy dolog hiányzott neki is és nekem is a Himalájában, egy jó erős presszókávé. Ezen minden reggel nevettünk. Amikor a helikopter napokig nem jött – alkalmi francia társával – több nap után Luis útnak indult, hogy átkeljenek gyalog a gleccseren. Ekkor is forgattam.

Elköszönt Péteréktől, elhaladt a kamerám előtt és búcsút intett. Ekkor láttuk utoljára.

Mindez a fenti videón tudják megnézni.

Mi pár nap múlva hazaindultunk, Luisnak pedig 40 napos előkészület után sikerült oxigénpalack nélkül feljutnia a Kancsendzönga csúcsára. Lefele megpróbálta a lehetetlent, síléccel indult el. Korábban hét 8000 méternél magasabb csúcsról síelt már le, ezzel egyike volt a világ legsikeresebb extrém sízőinek. Ezúttal nem sikerült. 8500 méteres magasságban tűnt el, nagyjából ott, ahol Erős Zsoltnak is Kiss Péternek is nyoma veszett.  

Holttestét több napi keresés után kedden találták meg, és lehozták a hegyről. Feleségével a bajor Alpokban, Füssen városában élt, több könyvet írt a hegymászásról.

Tragédiája néhány nappal Suhajda Szilárd halála után történt, aki az első magyar hegymászóként próbálta meghódítani a Mount Everestet oxigénpalack és serpák segítsége nélkül. A tervek szerint múlt szerdán jutott volna fel a 8848 méteres csúcsra, de út közben megszakadt vele a kapcsolat. Facebook-oldalán szombaton közölték, hogy a mentőcsapat befejezte a keresését.

Nyitókép: Jake Climber / Instagram