A klímaváltozás és a mászók által ott hagyott szeméthegyek miatt egyre veszélyesebb a Mount Everest

Szakértők szerint az idei valószínűleg az egyik leghalálosabb év lesz a Mount Everesten, és a globális felmelegedés okozta változékony időjárás az egyik fő oka az idei szezon tragédiáinak – adta hírül a minap a Guardian. Összesen 12 ember halálát erősítették meg az Everest-expedíciók során ebben a szezonban, további öt ember pedig eltűnt és még nem találták meg a holttestüket (köztük Suhajda Szilárdét sem).

A számot Yuba Raj Khatiwada, a nepáli turisztikai hivatal igazgatója is megerősítette, ő úgy fogalmazott, hogy idén összesen 17 embert vesztettek el a hegyen. Hozzátette ugyanakkor, hogy a magas szám egyik fő oka az időjárásváltozás.

Ebben a szezonban az időjárási körülmények nem voltak kedvezőek, nagyon változékonyak voltak. A klímaváltozás nagy hatással van a hegyekben is

– magyarázta.

Évente általában 5-10 ember hal meg az Everesten, ám az utóbbi években ez a szám megugrott. A legrosszabb év ebből a szempontból 2014 volt, akkor 17-en, a legtöbben helyi serpák haltak meg, sokan egy lavina következtében. Négy évvel ezelőtt pedig komoly meglepetést keltett egy a Mount Everesten készült és futótűzként terjedő fotó, amelyet Nirmal Purja hegymászó készített.

Dugó a hegyen

Könnyen lehet, hogy ha a Mount Everestre gondolunk, egy csöndes csúcsot képzelünk magunk elé, ám Nirmal Purja felvételének köszönhetően bepillantást nyerhettünk abba, milyen nehéz körülmények között másznak a hegymászók a világ legmagasabb csúcsán.

A Guardian felidézi, hogy abban az évben több százan is mintegy 12 órát várakoztak, hogy megmászhassák a hegyet, és néhány szemtanú beszámolója szerint időnként kénytelenek voltak mozgásképtelen vagy halott hegymászókon átmászni. A sor méretét végül egy serpa helyezte kontextusba a BBC számára, és elárulta, hogy a kép csak az avatatlan szemeknek meglepetés. 

A csatornának az idegenvezetők elmondták, hogy a szezonban elég gyakran előfordul, hogy sorok állnak a csúcs közelében.

„Általában ilyen zsúfolt a hely”, mondta még akkor Mingma Serpa, a Seven Summits Treks elnöke, hozzátéve, hogy a hegymászók néha másfél órát is sorban állnak, hogy elérjék a csúcsot. Ez gyakran attól függ, hogy milyen hosszú időablak nyílik a megfelelő időjárásra, hiszen a mászóknak el kell kerülniük a hevesebb áramlatokat. A serpa szerint, ha egy hétig is akad biztonságos időjárás, akkor a csúcs nem zsúfolt, de ha csak két-három napos időablak van, akkor az összes hegymászó egyszerre próbál feljutni a világ legmagasabb pontjára.

Mindenki a csúcsra vágyik

A zsúfoltság az idén kiadott 479 mászóengedéllyel se igen fog csökkenni, tekintve, hogy ez az eddigi legmagasabb szám, amelyről a nepáli kormány döntött. Az egyenként több mint 5 millió forintba kerülő engedélyek jelentős bevételt jelentenek a kis, pénzszűkében lévő országnak, így érthető módon a kormány nem szívesen csökkenti azok számát. 

A nepáli turisztikai hivatal igazgatója egyébként tagadta, hogy a 479 engedély túl sok lenne, mivel a hegymászásra most korábban nyílt időablak, a szezon pedig hosszabb a szokásosnál. Ezzel azonban nem ért egyet Ang Norbu Serpa, a Nepáli Nemzeti Hegyi Vezetők Szövetségének elnöke, aki szerint a túl sok engedély túl nagy környezeti nyomást gyakorol a hegyre.

„A hegymászás mintázata megváltozott, korábban csak a keményvonalas hegymászók voltak jelen, most viszont sok a kezdő hegymászó, akik fel akarnak jutni az Everest csúcsára” – fogalmazott. Suhajda Szilárd eltűnésével kapcsolatban is számos cikket lehetett olvasni arról, hogy a 8848 méteres Everest ma már „turisztikai célpontnak” és az izgalmakat kereső gazdagok játszóterének számít, még azok számára is, akiknek kevés tapasztalatuk van a magashegyi mászásban, és akik hajlandóak – a Guardian szerint – akár több mint 20 millió forintot is fizetni azért, hogy feljussanak a csúcsra.

Erről a tendenciáról egyébként Suhajda is írt az expedícióról szóló naplójában a Facebookon még az eltűnése előtt. 

Mellőzöm a tömeg háborgását, akik már eleve nagyon türelmetlenek, hiszen nagyjából három hete csúcsmászó körükre várnak! Az oxigénesek, egyetlen akklimatizációs körük óta nem csinálnak semmit: néhányan lementek 5-10 napra Namchéba, szállodába, jobb esetben kirándultak a környéken. Serpáikat faggatják nap mint nap és fennhangon fejezik ki nemtetszésüket, ha az időjárás miatt újabb napokat kell várniuk. Sietnének. Másvilág.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint, amelyet szintén a Guardian idézett, az Everest gleccserei csak az elmúlt 30 évben 2000 évnyi jeget vesztettek, így a zsúfoltság miatti aggodalom annak is szól, hogy a Khumbu gleccseren fekvő Everest-alaptáborban a megnövekedett emberi tevékenység instabillá és bizonytalanná teszi azt, ez pedig tovább súlyosbítja a globális felmelegedés által már kialakult veszélyes körülményeket. 

A gyönyörű négyes tábor. Tele szeméttel

A napokban több fotó és videó is érkezett arról, hogy milyen óriási szeméttengerek maradtak az Everesten a mászók után. Suhajda Szilárd ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a Lhoce 4-es tábora apokaliptikus látványt nyújt. 

Megdöbbenek, mert ezek mind tavalyi sátrak maradványai. Ha belegondolok, hogy NÉGY(!!!) órán keresztül vágtam a helyet a sátramnak, megmásztam a csúcsot és aztán minden motyómat le is vittem magammal, büszkeség tölt el! Valahol felháborító, hogy az oxigénes serpák és oxigénes kuncsaftjaik ugyan miért hagyják minden ingóságukat hátra az enyészetnek??? Miért nem viszik le?!? Komolyan! Elgondolkodtató.

Az ExplorersWeb adta hírül, hogy Tenzi serpa, aki nemrég mászta meg a hegyet, azt írta, hogy ez a legkoszosabb tábor, amit életében látott. „Rengeteg sátor, üres oxigénpalackok, acéltálak, kanalak, egészségügyi betétek, papír” – írta az Instagramon, és mellékelt egy elképesztő videót is:

A helyzet némileg javult, mióta bevezették a „szemétdíjat”, amelyet csak akkor kapnak vissza a mászók, ha 8 kg szemetet levisznek magukkal. A helyi vezetők szerint azonban az Everest még mindig tele van hulladékkal, különösen műanyaggal, minden szezon végén. Az ottani hatóságok egyébként igyekeznek megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, és mindig küldenek megfigyelőket, hogy ellenőrizzék a helyszínt, de úgy tűnik, mindez nem elég. 

A serpáknak minden szezon végén össze kell szedniük a felszerelést és a szemetet a magasabb táborokból, de egyes tárgyakat gondosabban szednek össze, mint másokat. Az ExplorersWebnek megszólalt az Everest Oxygen tulajdonosa is: ez a cég az, amelyik a legtöbb csapatot oxigénpalackkal látja el a hegyen. Lukas Furtenbach arról beszélt, hogy üres palackok már nem maradnak a hegyen, ha ugyanis azokat a serpák hátrahagyják, minden egyes darabért 500 dollárt kell fizetniük. 

„Szükségünk van rájuk, mivel minden szezonban szervizeljük és újratöltjük, majd újra bérbe adjuk őket. Az egész hegyen nincsenek palackok” – hangsúlyozta. Csakhogy a 2-es tábor körüli hasadékok környékén egyrészt egy csomó szemetet le lehet hajítani, másrészt a probléma a magassággal együtt is nő. 

Persze vannak kifejezetten takarítóakciók az Everesten, noha a kezdeményezések hatékonysága és erőforrásai eltérőek – jegyzi meg a Guardian. A nepáli turisztikai minisztérium és a hadsereg 2019-ben és 2021-ben – a covid miatti alacsony látogatottságot kihasználva – indított ilyen akciókat. Akkor tíz tonna szemetet gyűjtöttek össze és négy holttestet hoztak ki a 4-es táborból. 

Szintén 2019-ben a Dawa Steven serpa által vezetett, jól finanszírozott Eco Everest kezdeményezés során két tonna szemét gyűlt össze az Everestről és más csúcsokról. Dawa Steven most, négy évvel később azt mondja, a magasabb táborok ismét tele vannak szeméttel.

Nyitókép: AP Photo/Niranjan Shrestha, File