Gyermekvédelem: az alapvető problémák és a nem működő jelzőrendszer

A jelzőrendszer tagja mindenki, aki hivatásszerűen gyerekekkel foglalkozik, vagyis a dadustól a gimnáziumi tanárig mindenki. Ha ők látják a gyereken, hogy baj van, mert például megváltozik a viselkedése, jelezniük kellene a gyermekvédelmi rendszernek, de ez sokszor nem történik meg. Legtöbbször félelem áll a háttérben, mert nem akarnak konfrontálódni agresszív szülővel, intézményigazgatóval, kollégával. Pedig a pedagógusoknak bejelentési kötelezettségük van – mondja Mérő Vera.

Gyerek-felnőtt kapcsolat

Alapvető probléma a gyermekvédelemben, hogy van-e minden gyerek életében olyan felnőtt, akiben megbízik, aki nem árulja őt el. Mérő Vera szerint sok gyerek életéből hiányzik ez a felnőtt. Elmondta, akkora a fluktuáció például a gyermekotthonokban dolgozó nevelőknél – egyebek mellett a nevetségesen alacsony fizetések miatt–, hogy mire egy gyerek megbízna egy nevelőben, addigra az már nem dolgozik az intézményben. Így bizalmat kialakítani pedig nagyon nehéz.

Sokan azt gondolják, hogy egy gyermek biztonságát elsősorban a szociális körülményei biztosítják, pedig egy mélyszegénységben élő gyermek is felnőhet érzelmi biztonságban, ha szeretik, odafigyelnek rá, törődnek vele. Persze ettől még a körülményein javítani kellene, de az érzelmi stabilitás legalább annyira fontos, mint a megfelelő szociális körülmények. És persze az államnak is nagy felelőssége van a gyermekek mentális egészségének megőrzésében. Mérő azt mondja, jelen pillanatban több száz gyerekre jut egy iskola pszichológus.

Mit tehet a gyermek?

Bugyiszabály. Meg kellene tanítani a gyerekeknek, hogy ahhoz a testrészhez, amit fehérnemű fed senki nem nyúlhat. Meg kellene tanítani, hogy vannak jó és rossz titkok. Tudnia kellene a gyereknek, hogy a rossz titkot soha nem tartjuk meg és egy olyan felnőttel meg kellene osztani, akiben megbízik – mondja Mérő.

Hogy mit lehetne tenni a gyermekek védelme érdekében, arról Mérő Vera a fenti videóban beszél.