Zöld megoldás, vagy behúzott pénz? A nagy repohárvita

Fogyasztói szemmel nézve Siklósi Máté szerint az a legnagyobb probléma, hogy plusz díjat szednek azért, ami korábban az ital árába volt beépítve – a pohárlogisztikáért és a mosogatásért. A másik gond szerinte az, hogy a repohár-rendszer nem terjedt el az egész vendéglátásban, így sokkal jobban szúrja az emberek szemét. 

A vendéglátóhelyek részéről felmerülhet egyfajta „agresszív értékesítés” is: például amikor egy palackos üdítő tartalmát is kitöltik repohárba, pedig arra semmi szükség nem lenne. Másrészt az is vitatéma, hogy a repohár-rendszer egyáltalán zöldebb-e, mint az üvegpoharak elmosogatása.

Maros Róbert szerint főként rendezvényeken használnak repoharakat, és ez a rendszer azért jött létre, hogy az egyszer használatos műanyagpoharakat kiváltsák.

Aki járt fesztiválon, biztosan emlékszik, hogy a koncertek után a küzdőtéren térdig ért a szemét. Bejöttek a repoharak, és hirtelen nem ér térdig a szemét

– magyarázta a repoharas cég ügyvezetője a Reggeliben.

Elmondása szerint több kutatást is végeztek annak felderítése érdekében, hogy kiderüljön, valóban kevésbé terheli-e a környezetet a visszaváltható pohár. Az derült ki, hogy

öt-hat használat után a repoharak ökológiai lábnyoma a legkisebb

az üveg, papír és alumínium poharakhoz képest.

Siklósi Máté szerint alapvetően nem is a repoharakkal van baj, hanem azzal, hogy a plasztikpohár betétdíját visszaváltáskor nem adják vissza, csupán egy tokent kapunk vissza. Másrészt szerinte már olyan helyeken is elterjedt ez a pohárfajta, ahol fogyasztói szinten elvárná, hogy üvegpohárba kapja az italát.

Van az a bor, és van az a sör, amit én igenis nem szeretnék repohárból inni 

– szögezte le Siklósi.

Maros Róbert viszont úgy gondolja, hogy fogyasztói szempontból semmi probléma nincs a cége működésével, inkább arra gyanakszik, hogy versenytársaiknak szúrja a szemét a működésük.