33 év elteltével sincs magyarázat ennek a 3 nőnek az eltűnésére
2026. április 26. 19:00
1992-ben az Egyesült Államok egyik legrejtélyesebb, máig megoldatlan ügye rázta meg a Missouri állambeli Springfieldet. A frissen érettségizett Suzanne “Suzie” Streeter, barátnője, Stacy McCall és Suzie édesanyja, Sherrill Levitt egyetlen éjszaka alatt váltak köddé egy átlagosnak tűnő házból. Autóik, pénztárcáik, még a cigarettáik is a helyükön maradtak, és házban nem találtak dulakodásra utaló nyomot – csak egy betört lámpabúrát, egy idegesen szaladgáló kiskutyát, és egy sor olyan részletet, amelyekből 33 év alatt sem állt össze a teljes kép.
Az érettségi utáni éjszaka, ami mindent megváltoztatott
Suzie Streeter (19) és Stacy McCall (18) 1992. június 7-én a springfieldi Kickapoo High School végzőseiként ünnepelték az érettségijüket. A terv szerint több buliba is benéznek, majd másnap a Branson közelében lévő víziparkban lazítanak.
Az este menete a tanúk szerint így nézett ki:
- 21:30 körül: a barátnő Janell Kirby otthonában gyűlnek össze.
- Éjjel 0:15: átmennek egy Hanover Street-i házibuliba, amit 1:15-kor a rendőrség oszlat szét.
- 2:00 körül: a lányok megjelennek Brian nevű ismerősüknél, aki korábban szállást ajánlott nekik, de félálomban elküldi őket.
- Janell felajánlja, hogy aludjanak nála, de a ház tele van rokonokkal. Stacy és Suzie inkább nem akarnak „plusz gondot” okozni.
- Suzie ekkor javasolja: menjenek hozzájuk, az East Delmar Street 1717-be, és aludjanak az édesanyjától, Sherrilltől érettségi ajándékba kapott nagy vízágyon.
- A tanúk szerint 2:10-kor indulnak el.
Ekkor látták őket utoljára.
Másnap délelőtt, amikor nem érkeztek meg a megbeszélt találkozóra, Janell telefonon próbálta elérni őket, sikertelenül. Dél körül barátjával elment a Levitt-házhoz. Mindhárom autó a ház előtt állt, a tornác lámpabúrája betörve, az üvegszilánkokat Mike felsöpörte és kidobta, nem tudva, hogy ezzel valószínűleg fontos nyomokat semmisít meg. A bejárati ajtó nyitva volt, bent Sherrill kutyája idegesen szaladgált. Az ágyak nem voltak bevetve, az éjjeliszekrényen ott feküdt Sherrill nyitott könyve és szemüvege. Stacy ruháit gondosan összehajtva találták, ékszereit a zsebében elrejtve – mindez arra utalt, hogy készültek lefeküdni. A három nő viszont sehol nem volt. A nappaliban megcsörrent a telefon: egy ismeretlen férfi nyers, szexuális tartalmú megjegyzéseket tett, majd néhány perc múlva újra hívott. Janell-nek eszébe jutott, hogy Suzie korábban említette: telefonbetyárok zaklatják őket. Mégsem hívta a rendőrséget, inkább barátjával elment egy víziparkba. A nyomozók szerint ekkor veszett el az első, kritikus néhány óra.
Nyomok egy érintetlennek tűnő házban
Aznap este végül rendőrök is érkeztek a házhoz, de már egy olyan helyszínre léptek be, ahol napközben rokonok, barátok és ismerősök tucatjai fordultak meg, takarítottak, kerestek, járkáltak a szobákban. A hivatalos értékelések szerint ez később súlyosan nehezítette a munkát: ujjlenyomatok, lábnyomok, apró tárgyi bizonyítékok keveredhettek, tűnhettek el. A házban nem találtak dulakodásra utaló nyomokat, betörésre utaló sérülést, vért. Mindhárom nő cigarettái, gyógyszerei, személyes holmijai a helyükön maradtak, Sherrill pénztárcájában több mint 900 dollár készpénz volt. A hátrahagyott ruhák alapján a rendőrség arra következtetett, hogy Stacy valószínűleg alsóneműben és pólóban hagyta el a házat. Mindez azt sugallta: a nők nem önszántukból mentek el, és ha bűncselekmény történt, nem rablás állt mögötte.
A betört lámpabúra és az, hogy Sherrill kiskutyája gyakran kiszökött az udvarra, egy olyan forgatókönyvet erősített, amely szerint az elkövető valamilyen ürüggyel – például a lámpa szándékos betörésével vagy a kutya „visszahozásával” – kicsalta a házból a nőket, majd fegyverrel, különösebb zaj és dulakodás nélkül kényszerítette őket, hogy beszálljanak egy járműbe. A szomszédok visszaemlékezése szerint hajnali három körül látták a kutyát a ház előtt kóborolni, Suzie kertre néző ablaka pedig nyitva volt – ez akár egy bejutási pont is lehetett. Több tanú is beszámolt gyanús részletekről, például egy zöld furgonról, amelyet a ház közelében, illetve egy szupermarket mellett láttak aznap hajnalban, benne férfiakkal és alsóneműben, pólóban ülő fiatal nőkkel. Egy idős asszony azt állította: egy ilyen jármű sofőrje nagyon hasonlított Suzie-ra, és azt hallotta, ahogy egy férfihang azt mondja: „Lassan fordulj meg itt, és ne csinálj semmi hülyeséget.” A beszámolók azonban időben és részleteiben is gyakran ütköztek egymással, és egyik sem adott olyan kapaszkodót, amely konkrét gyanúsítotthoz vagy konkrét helyszínhez vezetett volna.
Az évek alatt sorra dőltek be az ígéretesnek tűnő nyomok
A következő hónapokban és években több olyan elmélet is felmerült, amelyek rövid időre áttörést ígértek. Egy vendéglős, Jane például azt állította, hogy hajnali fél három körül mindhárom nőt látta a saját éttermében, a George’s Steakhouse-ban, ahol három koszos, faragatlan férfi a társaságuk után leskelődött, majd a parkolóban bevárta és megszólította őket. A rendőrség vizsgálata azonban arra jutott: az időrend nagy valószínűséggel egyszerűen nem stimmel. Suzie és Stacy 2:10-kor indultak el Janell házától, 2:20–2:30 előtt nem érkezhettek Levittékhez, Sherrill vélhetően aludt, és senki más az étteremből nem emlékezett rájuk. A hatóságok szerint a nő vagy összekeverte őket más vendégekkel, vagy rosszul emlékezett az időpontra.
Később egyre inkább egy zöld furgon köré kezdtek épülni a teóriák, amelyet több tanú is emlegetett, és olyan, évek múltán előkerülő történetek is napvilágot láttak, amelyek szerint három férfi egy erdős, félreeső területen végzett a három nővel, majd egy járműbe tette holttestüket. Ezeket a rendőrség az ellentmondások és a bizonyítékok teljes hiánya miatt nem tartotta hitelesnek, de abban a legtöbb nyomozó egyetértett: ha valóban elrabolták őket, ahhoz egy nagyobb járműre, és jó helyismerettel rendelkező elkövetőre volt szükség. Minden erőfeszítés ellenére sem a feltételezett furgont, sem hozzá köthető, meggyőző tárgyi bizonyítékot nem találtak.
A fő gyanúsított: az elítélt erőszakos bűnöző, aki szerint a nők halottak
Az ügy legismertebb gyanúsítottja Robert Craig Cox, egykori katona, akit 1985-ben kettős rablásért és bántalmazásért ítéltek el, majd egy floridai gyilkossági ügyben bizonyítékok hiányában felmentettek. 1990-ben szabadult, és visszaköltözött Springfieldbe. Fontos részlet, hogy Stacy McCall édesapja annál az autókereskedőnél dolgozott, ahol Cox szerelő volt, így a férfi gyakran láthatta a lányt. A rendőrség egyik elmélete szerint Cox munkaruhában, gázszivárgásra hivatkozva jutott be a Levitt-házba; ezt látszott alátámasztani egy később előkerült papírdarab is, rajta a felirattal: „Gázszivárgásra hivatkozva kell bejutni”.
Cox 1992-ben azt állította, van alibije az eltűnés éjszakájára, barátnője megerősítette, ám később bevallotta, hogy erre a férfi kényszerítette. Cox elismerte, hogy figyelte a nyomozókat, amikor azok a házat átvizsgálták, és utóbb kiderült, hogy korábban dolgozott is a környéken, amit először letagadott. 1995-ben fegyveres rablás miatt életfogytiglanra ítélték, jelenleg a texasi Allan B. Polunsky börtönben ül. Egy 1996-os, ötórás interjúban azt mondta egy oknyomozó újságírónak: biztos abban, hogy a három nő halott, és soha nem fogják megtalálni, hol vannak eltemetve. A kijelentései, erőszakos múltja és a környék ismerete miatt sokak szerint ő lehet a tettes, de a springfieldi rendőrség mindmáig nem tudott olyan közvetlen bizonyítékot felmutatni, amely vádemelést tett volna lehetővé ellene.
Három évtizede elvarratlan szálak
Az elmúlt harminchárom évben más nevek is felmerültek: börtönben ülő informátor beszélt drogos buliról és sertésfarmról, többen láttak „gyanús dolgokat” az alumíniumgyár körül, felmerült Suzie bátyja és korábbi barátja neve is, de minden szál zsákutcának bizonyult. Egyik gyanúsítotthoz sem sikerült meggyőző, bizonyítható módon hozzákapcsolni Sherrill, Suzie és Stacy eltűnését. Az ügy ma is aktív nyomozásnak számít, a rendőrség továbbra is fogad bejelentéseket, a történet pedig rendszeresen felbukkan amerikai true crime-podcastokban és dokumentumfilmekben. A három nő családja és barátai több mint három évtizede várnak már arra, hogy kiderüljön, mi történt azon a júniusi hajnalon Springfieldben – és hogy végre ne csak egy megoldatlan rejtély szereplőiként, hanem méltó módon búcsúzhassanak el tőlük.
Nyitókép forrása: Reddit