Az utolsó pillanatban dokumentálja a palóc világot: Mohos Zsófia fotói a hagyomány eltűnéséről
2026. február 1. 11:00
A falusi hagyományok nem egyik napról a másikra tűnnek el. Inkább lassan kopnak ki a mindennapokból: egyre kevesebb kéz készíti a régi ételeket, elmaradnak az alkalmak, ritkulnak a közösségi események, bezárnak a helyek, amelyek korábban természetes találkozópontok voltak. Mire észrevesszük, hogy valami végleg eltűnt, sokszor már csak fotókon, történetekben és emlékekben marad meg.
Ebben a folyamatban kap különös jelentőséget Mohos Zsófia munkája, aki évek óta dokumentálja Palócföld egy darabját, valamint a palóc közösségek hétköznapjait. Fotográfiái nemcsak esztétikai értéket hordoznak, hanem kulturális lenyomatként is működnek: azt mutatják meg, hogyan élnek tovább a hagyományok, és hogyan vesznek el apránként.
Két pálya, egy szemlélet
Mohos Zsófia 2014-ben végzett a Semmelweis Egyetemen gyógytornász-fizioterapeutaként, ugyanebben az évben pedig alkalmazott fotográfusként is. A két terület elsőre távolinak tűnik, de a munkái alapján van közös nevező: a figyelem, a részletek és az emberi történetek iránti érzékenység.
Gyerekkora óta sok időt töltött Palócföldön, ahol közelről látta, hogyan alakul át a vidék. A változások nemcsak a tájat érintették, hanem az életformát is. A falusi közösségekben lévő értékek egy része ma már nem adottság, hanem küzdelem kérdése: megmarad-e, lesz-e, aki továbbviszi.
A kezdet: Kisecset és a környék
A fotós először a nagymamája falujában, Kisecseten kezdett fényképezni, majd a környéken folytatta. Az ott készült anyagból született meg a Görbeország című fotókönyv, amely 2019-ben jelent meg magánkiadásban.
A sorozat ereje abban rejlik, hogy nem kívülállóként tekint a vidéki világra. Nem „egzotikumként” mutatja be a hagyományt, hanem természetes közegként: emberekkel, gesztusokkal, szokásokkal, tárgyakkal és közösségi terekkel, amelyek a hétköznapokban válnak jelentőssé.
Hosszú távú dokumentarista munka palóc falvakban
Mohos Zsófia 2020 óta a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasaként dolgozik egy hosszú távú dokumentarista sorozaton, amely két palóc település, Rimóc és Kupuszina életét követi. A fókusz a személyes történeteken és a közösségi eseményeken van: ünnepek, szertartások, találkozások, generációk együttélése és az a finom feszültség, amely a hagyomány és a modernizáció között húzódik.
A többéves munka egyik fontos összegzése a Lélekjelenlét – Két palóc falu című kötet, amely 2023 októberében jelent meg. Azóta a téma még aktuálisabbá vált, mert a vidéki közösségek átalakulása tovább gyorsult: a fiatalok elvándorlása, az idősödő falvak, az infrastruktúra problémái mind hatással vannak arra, mennyi marad meg a hagyományból.
Miért lett most ennyire fontos a hagyomány?
2026-ban a hagyomány kérdése már nem pusztán kulturális vagy esztétikai ügy. Sokkal inkább identitás- és közösségkérdés. A népszokások, a helyi ünnepek, a közösségi rítusok nem csak „régi dolgok”, hanem olyan kapaszkodók, amelyek egy település önképét, összetartását is adják.
Mohos Zsófia fotói pontosan ezt rögzítik: azt, ami még él, de már sérülékeny. A képeken egyszerre van jelen az otthonosság és az elmúlás érzése. A mindennapi rutin és az a tudat, hogy nem biztos, hogy ugyanez a világ tíz év múlva is létezni fog.
Elismerések és figyelem
A fotós munkája a szakmai közegben és a szélesebb nyilvánosságban is visszhangot kapott. 2023-ban a Highlights of Hungary közönségdíját is elnyerte a Görbeország projektjével, emellett a Hemző Károly-díj finalistái közé is beválasztották.
Fotó mint megőrzés
Mohos Zsófia munkássága arra emlékeztet, hogy a dokumentarista fotó nem csupán képkészítés, hanem kulturális mentés is. Nem helyettesíti a hagyomány továbbélését, de segít abban, hogy ami eltűnik, ne tűnjön el nyomtalanul.
A palóc falvakról készült képei így egyszerre működnek művészi alkotásként és társadalmi lenyomatként. A kérdés ma már nem az, hogy szép-e ez a világ, hanem az, hogy lesz-e még, aki megélje, továbbadja, vagy legalább emlékezzen rá.
Nyitókép forrása: Mohos Zsófia