2024. szeptember 9. 8:15
Negyven évvel ezelőtt, tragikusan fiatalon, mindössze 37 évesen távozott az élők sorából Máté Péter, a 70-es és 80-as évek legtehetségesebb magyar énekese, dalszerzője, a magyar könnyűzene máig legegyedibb hangú előadóművésze, a sanzonrock alkimistája. Váratlan halálának körülményei máig tisztázatlanok, annyi bizonyos, hogy a pártállami lehetőségek és kudarcok közt bukdácsoló fiatal tehetség két végén égette a gyertyát, ami valószínűleg hozzájárult korai halálához. A korabeli lapok segítségével idézzük fel alakját.
Vasárnap volt, vasárnap volt,
amikor elhagytál.
Azóta én minden napot
feketével írok már.
– Máté Péter, S. Nagy István: Elmegyek (1975).
„Vasárnap, 37 éves korában szívroham következtében váratlanul elhunyt Máté Péter, a népszerű zeneszerző és énekes. Temetéséről később intézkednek” – így adta hírül a Magyar Távirati Iroda 1984. szeptember 9-én kiadott gyorsjelentése, hogy tragikus hirtelenséggel meghalt a Kádár-korszak vitán felül legegyedibb hangú, legtehetségesebb magyar énekese, dalszerzője.
Máté Péter halálát nem hozták első oldalon a hétfői lapok. Az országos és megyei újságok zöme valahol belül, két baleset és három termelési beszámoló közt közölte le szóról-szóra a fenti hírt, és ha maradt még hely lapzárta előtt, akkor szolgai módon hozzácsapták az MTI rövidke portréját, amely szerint Máté Péter „még húszéves sem volt, amikor először lépett a közönség elé a Budai Ifjúsági Parkban. Énekesként és zeneszerzőként azóta a könnyű műfaj egyik legismertebb egyéniségévé vált. Legnagyobb sikerét Elmegyek című dalával aratta, amely világsiker lett, éneklik franciául, japánul és portugálul. Az elmúlt évben meghódította a zenés színpadot, a Fővárosi Operettszínházban sikerrel mutatták be a Kaméleon című musical-revüt, Máté Péter elsőrangú dallamaival. A Magyar Rádió és Televízió, valamint a hangversenypódiumok egyik legnépszerűbb sztárja volt.”
Máté Péter halálát tehát nem hozták első oldalon, de ő maga sem volt az a klasszikus címlapsztár, vagy ma használatos szóval: celeb. Ha rajongói az ő képét akarták szobájuk falára tűzni, nem lehetett könnyű dolguk. Az Arcanum Digitális Tudománytárban átfésülve a legnépszerűbb korabeli hetilapokat, színes magazinokat (Lányok, Asszonyok, Tükör, Képes Újság, Ország-Világ, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Fáklya, Pajtás, Pesti Műsor, Film Színház Muzsika stb.) úgy tűnik, hogy újság címlapjára először és utoljára a Magyar Ifjúság 1967. július 8-i számában került, amikor énekesi karrierje kezdetén a Magyar Rádió és Televízió első polbeatfesztiváljának döntőjében különdíjas lett:
…ami után pár hónappal szintén különdíjas lett a Szocsiban rendezett Nemzetközi Politikai Dalfesztiválon, az ott is előadott Néger zongorista dala című szerzeménnyel. Ekkor a Szocsiban szintén díjazott Magay Klementina társaságában kapott belül egy kis posztert az Ifjúsági Magazinban:
Hosszas kutakodás után felfedeztük még az arcát a Képes Újság 1976-os és 1983-as számainak hátoldalán:
A fentieken túl, igazi, popsztárhoz illő megjelenést csak az Ez A Divat magazin 1981-es évkönyvében kapott Lengyel Miklós kreatív fotómontázsának köszönhetően:
Nem volt tehát, vagy talán nem lehetett klasszikus címlapsztár, mégis, rengeteg rajongója volt. Amikor szeptember 20-án délután örök nyugalomra helyezték hamvait szülei sírjába, az MTI szűkszavú tudósítása szerint családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelőinek ezrei „mély részvéttel búcsúztatták a hazai könnyűműfaj egyik legismertebb egyéniségét”. Az Országos Rendező Iroda (ORI), az Ifjúsági Rendező Iroda (IRI) és a Szabadfoglalkozású Előadóművészek Szakszervezeti Bizottsága, valamint a család, a barátok, a pályatársak nevében Gál Iván, az IRI igazgatója mondott búcsúbeszédet.
Az, hogy ezrek (egyes beszámolók szerint tízezrek) vettek részt a temetésén, a sztárság efemer fokmérője. Mert miközben Máté Pétert sokan a magyar Tom Jones-nak tartották, és a sanzonrock műfajteremtőjeként ünnepelték, mégsem tudott olyan sziklasziklárd sztárságig jutni, mint beat- és táncdalénekes pályatársai közül oly sokan (például Koncz Zsuzsa, Zorán, Szécsi Pál, Poór Péter, Kovács Kati, Mary Zsuzsi, Aradszky László, Harangozó Teri, Karda Bea, Korda György, Koós János). Pedig énekesi karrierje 17 éve alatt – 1967-ben írta első saját felvételeit, az Úgy várom, jössz-e már? című dalát és a Mondd márt – számtalanszor bizonyította, hogy magas szintű hangszeres képzettsége, gazdag dallamvilágú slágerszerzői tehetsége, de legfőképp kivételesen egyedi, mély zengésű, tiszta csengésű, széles skálájú hangja kiemeli őt pályatársai közül.
Ezt is ajánljuk: „Minden reggel, amikor felébredek, remegve nézek körül: tart még a dicsőség?” – 50 éve halt meg a tragikus sorsú Szécsi Pál
Hiába volt azonban kivételesen termékeny dalszerző, Máté Péter karrierje 17 éve alatt mindössze 4 nagylemezt tudott megjelentetni, miközben a szocialista könnyűzenei ipar nagyágyúi évente akár 2-3 lemezre is jók voltak a lemezgyár popkarrierekről döntő vezetőinél. Máté Péter rövid élete végéig gyakorlatilag megmaradt kislemezes táncdalénekesnek. Ennek oka részben az lehetett, amiről a Telex Máté Péter születésének 75. évfordulóján így írt:
Ígéretesen induló karrierjét aztán kis híján derékba törte egy dal, amit 1968. április másodikán a Halló fiúk, halló lányok című tévéműsorban adott elő.
A Piroslámpás ház című dal szövegét – ami egy nyugatra szökő és ott prostituálttá váló pesti lányról szól – ugyanis Monostori Ottó, a Magyar-Szovjet Barátság Társaság Nógrád megyei titkára annyira megbotránkoztatónak találta, hogy felbőszülve a Magyar Televízióban látott-hallott szerzeményen, levelet írt az MSZMP Központi Bizottságának, az állampárt legfontosabb szervének. A pártvezetés a kádári kultúrpolitika teljhatalmú urát is, Aczél Györgyöt is bevonva kivizsgálta az esetet. Máté Péter évekre tiltólistára került, se a rádióba, se a tévébe nem hívták fellépni, csak 1973-ban indulhatott be újra a karrierje. Bár ezután már nem részesült súlyos retorziókban, előadóművészi káderlapján nagy valószínűséggel haláláig ott szerepelhetett a „politikailag nem megbízható” megjegyzés, ami sziklafalként állhatott sikere útjában.
A legkönnyebben az elindulás ment. Pedig aki még nincs benne a körökben, azt hiszi, bejutni oda lehetetlen. Nem az. Nekem könnyen sikerült. Sokkal nehezebb megtartani a hírnevet, megmaradni az élvonalban
– idézi fel Máté Péter kényszerűen diplomatikus szavait Barabás Tamás az Új Tükör 1984. szeptember 23-i számában megjelent emlékriportban.
Pályafutása hátralévő tíz évében keményen dolgozott, rengeteg fellépést és turnét vállalt itthon és külföldön is, a legkisebb vidéki lehetőségeket sem visszautasítva, miközben magánélete kiegyensúlyozott, botrányoktól mentes volt, ami kevés pályatársáról volt elmondható.
A rengeteg munka miatt azt mondták rá, hogy nagyon gyorsan él. Talán sejtette, hogy nem lesz hosszú élete, ezért is égette két végén a gyertyát: volt, hogy napi tíz kávét is megivott, két doboz cigarettát elszívott („amint elölt egyet, meggyújtja máris a következő Marlborót” – írta róla Barabás), és bizony, szerette a jóféle konyakot is.
Máté Péter váratlanul bekövetkezett halálának pontos körülményeit máig nem ismerni. Úgy tudni, hogy szívbillentyűhibával született, utolsó éveiben pedig sclerosis multiplex kezdte kínozni – mindez az egészségtelen munkatempóval és életvitellel párosulva akár végzetes is lehetett. Családja közlése szerint tüdőembólia okozta halálát, két gyermekét, egy 7 és egy 13 éves kislányt kárhoztatva árvaságra. Poór Péter énekes 2023-ban úgy fogalmazott a Blikknek, hogy „olvastam megannyi visszaemlékezést állítólagos szívbetegségéről, ilyen-olyan egészségi problémáiról, de én tudom, hogy makkegészséges volt. A halálát – megdöbbentő ezt kimondani ennyi év távlatából is – háztartási baleset okozta. Erről és a részletekről kegyeleti okokból nem szeretnék többet mondani.”
Akárhogyan is, Máté Péter utolsó éveiben újságíróknak arról beszélt, ha hangja cserbenhagyja, akkor felhagy az énekléssel, és a hangszerelésbe, zeneszerzésbe, rockopera- és musicalírásba fekteti kreatív energiáit. 1982-ben az Ifjúsági Magazinnak így fogalmazott:
A zeneszerzés és a hangszerelés hosszabb távú valami. Ha majd énekesként nem tudom tartani a színvonalat, akkor biztos, hogy elmegyek…
Életrajz
Máté Péter 1947. február 4-én született Budapesten. Gyermekkorától kezdve tanult zongorázni, kezdetben magánúton, majd zeneiskolában. A zeneszerző Geszler György, a Magyar Rádió Stúdiójában Balassa P. Tamás és Bágya András tanították énekelni, gitározni is. Az érettségi után, 1965-től a Taxi vállalatnál egy alkalmi együttesben énekelt, zongorázott, gitározott. Később elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát is, de ezt a szakmát nem művelte.
Első rádiófelvétele 1967-ben készült, az Úgy várom, jössz-e már? és a Mondd már című dalait vették fel az Illés együttes kíséretével. Ugyanebben az évben Szocsiban a nemzetközi polbeatfesztiválon első lett A néger zongorista című dala, és elnyerte a legjobb férfi szólista díját is. Hétvégeken saját zenekarával lépett fel a Műszaki Egyetem Vásárhelyi kollégiumában, olyan sikerrel, hogy 1968-ban megnyílt a Máté Klub.
1973-ban a Hull az elsárgult levél című dala első lett a Made in Hungary táncdalszemlén. Ekkoriban az Express együttessel lépett fel, többek között a Drezdai Dalfesztiválon is, ahol megnyerték a fődíjat. 1976-ban meghívták az írországi Castlebar Song Contestre, ahol csak új szerzemények szerepelhettek, itt Tárd ki karjaidat című dalával harmadik díjat nyert. Egyik legjobb barátja, a szövegíró S. Nagy István mesélte, hogy hazafelé azt tárgyalták, elfogadják-e az egyik legnagyobb amerikai kiadó, az RCA ötéves szerződésajánlatát. A menjünk vagy maradjunk fontolgatása közben született meg az Elmegyek című sláger, amely később a francia Sylvie Vartan előadásában, Nicolas címmel világsiker lett.
Máté Péter a Metronóm '77 fesztiválon második lett Együttlét című dalával, 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon.
Az 1980-as évek elején már a legnépszerűbb magyar előadók közé tartozott. Dalai ma is népszerűek, köztük az Azt súgta a szél, a Hazám, az Azért vannak a jó barátok, az Ott állsz az út végén, az Egyszer véget ér, az Ez majdnem szerelem volt, az Egy darabot a szívemből, a Zene nélkül mit érek én és főként az Elmegyek több generáció kedvence.
Csaknem 150 dalt komponált, hat hanglemeze jelent meg, szerzeményeit általában saját gitár- vagy zongorakíséretével adta elő. Két musicalt is írt (Krízis, Kaméleon), valamint kísérőzenét szerzett a Madách Színház részére A királynő katonái című Arnold Wesker-darabhoz. Mindemellett kiváló hangszerelő is volt: ő hangszerelte a Jézus Krisztus szupersztár magyar változatát, amelyben Júdást énekelte 1984-ben.
Rengeteget dolgozott, életmódja rendszertelen, egészségtelen volt. Sokat dohányzott, és az alkoholt sem vetette meg, jóllehet ő is tudta, hogy gyönge a szíve. Halála előtt néhány nappal még felénekelt magnójára néhány dalt. (Magyar Életrajzi Lexikon, 1994 / MTI)
Máté Péterről a Fókusz is megemlékezett:
Nyitókép: Fortepan / FŐFOTÓ