A legviláglátottabb honfitársunk egy német ajkú, cseh inasfiú volt, aki nemcsak megmutatta, hanem el is hozta a magyaroknak Ázsiát

Az Andrássy út 103. szám alatt álló Hopp-villáról viszonylag sokan tudják, hogy otthont ad a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy ki is volt a múzeum névadója, és hogy a kiállítási tárgyak hogyan kerültek Magyarországra. Az idén száz éve megnyitott, de már 1919-ben megalapított múzeum Hopp Ferenc, világutazó-műgyűjtő végrendelete alapján jött létre.

Hopp Ferenc a mai Csehország területén található Fulnek nevű kisvárosban született egy hétgyerekes, német ajkú család tagjaként az Osztrák Császárságban 1833. április 29-én. Soha nem voltak különösebben tehetősek, Ferenc édesapja miután kilépett a ferences rendből és megnősült, a helyi templomban kapott állást, ahol sekrestyésként dolgozott. Hoppék Morvaország német ajkú kisebbségéhez tartoztak, otthon is többnyire németül beszéltek, Ferenc például eredetileg Franz néven látta meg a napvilágot, csak később magyarosított.

Hopp Ferenc budapesti rokonok révén került a magyar fővárosba, ahol az ismert, olasz származású optikus, Calderoni István mellett kezdett inasként dolgozni.

Végül kitanulta az optikus mesterséget, külföldön szerzett szakmai gyakorlatot, Bécsben és New Yorkban is tanult egy ideig. A hazatérése után társtulajdonosa lett Calderoni cégének, évekkel később 1864-ben pedig már ő vezette a vállalkozást. Mivel az olasz optikus jól csengő neve minőséget és garanciát jelentett a 19. századi Budapesten, így Hopp úgy döntött, hogy megtartja a cég nevét. Az irányítása alatt felvirágzó Calderoni és Társa nemcsak optikai cikkekkel kezdett foglalkozni, hanem fotózással is. Hopp Ferenc ebben az új technológiában látta a jövőt, a magyar fényképezés sokat köszönhet a tevékenységének.

Ő maga is szenvedélyesen fényképezett, belvárosi – a mai Vörösmarty téren álló – boltjának kirakata híres emberek és híres helyek fotóinak mindig megújuló kínálatával évtizedeken át a pesti társasági élet egyik vonatkozási pontja volt

– olvasható az MTI portréjában.

Úttörőnek számított egy másik területen is: az 1868-as oktatási törvény átfogó tanügyi reformjai és a millenniumi korszak gigantikus iskolaépítési programja nyomán szükségessé vált iskolai tan- és szemléltető eszközök gyártása és forgalmazása. Hopp lényegében meghonosította itthon ezeknek az előállítását, korábban ugyanis importálni kellett a segédeszközöket. 

Hopp Ferenc jól menő üzlete és a szemléltetőeszközök piacán szerzett hatalmas részesedése révén hatalmas vagyonra tett szert. A munkatársai és az üzletfelei szerették és megbecsülték. A magát magyarnak valló Hopp munkásságának ötvenedik évfordulóján 1895-ben Ferenc József Lovagrend kitüntetést kapott „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”. Hopp mindig is nyitott volt a világ dolgai iránt, érdekelték az új technológiák, a távoli tájak, az idegen kultúrák. A saját erejéből vált tehetős emberré, ennek ellenére nem féltette a pénzét, bátran költött belőle.

Azután kezdett igazán élni, hogy sikeres lett

Megtehette volna, hogy kedvtelésből, cél nélkül utazgat, de minden úton tanult valamit, a felhalmozott tudást pedig szívesen adta tovább. Rendszeresen részt vett a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, ahol előadásokat tartott az újonnan épült vasútvonalakról és az éppen beinduló, menetrendszerű gőzhajójáratokról. Európát már fiatalon bejárta üzleti útjai és tanulmányai miatt, ennyivel azonban nem elégedett meg, az egész világot látni akarta. Hopp Ferenc ötször utazta körbe a Földet, sokan úgy nevezték, hogy a „a legviláglátottabb magyar”.

Ő volt az első turista a kongói vasúton, bejárta a dzsungeleket, kordén rázatta magát a kínai Nagy Falig, hajózott a dél-amerikai Titicaca-tavon

– olvasható a Cultura magazin halála évfordulójára írt riportjában.

Hopp Ferenc kedvenc úti célja egyértelműen Kelet-Ázsia volt, kétszer is járt a térségben. Először 1882-ben egy évet töltött el többek között Indiában, Kínában és Japánban. A második ázsiai körútjára 80 évesen vállalkozott, 1913-tól egy éven keresztül járta Délkelet-Ázsiát, megfordult Indonéziában Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is.

A Magyar Földrajzi Társaság egyik elismert tagja és előadója lett, fotográfus lévén az utazásait saját képekkel és egyéb dokumentációkkal illusztrálta. Hoppnak nem volt művészettörténész végzettsége, de remek érzékkel választott műtárgyakat az útjai során. Kedvencei a japán kézműves termékek voltak. A választásban sokat segített neki Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész, aki később a Hopp Ferenc hagyatékából megalakuló múzeum első igazgatója lett.

A Hopp-gyűjtemény 4 ezer darabból állt, ha nem számítjuk azokat a földrajzi társaságnak adományozott képeket és egyéb dokumentumokat, amelyek a második világháború alkalmával teljes egészében megsemmisültek.

Hopp Ferenc 1919-ben, 86 évesen, Budapesten halt meg. A végrendeletében szinte mindenét a magyar államnak vagy egyesületeknek adományozta. Az Andrássy út 103. szám alatt álló villája lett a róla elnevezett, ázsiai témájú múzeum otthona, a kiállított tárgyak mind az ő hagyatékából származtak. Hopp ezen kívül számos műtárgyat hagyott a Nemzeti Múzeumra is, a mai napig megtekinthető karthágói kerámiagyűjteménye. A cseh inasból lett magyar világutazó a szülővárosát is támogatta, csakúgy, mint több tudományos egyesületet Magyarországon, mindenki igazi hazafinak tartotta, ami nem csoda, tekintve, hogy a tudományért és a kultúráért tett erőfeszítései mellett tevékeny részese volt a magyar oktatás reformjának is.

A Kelet-Ázsiai Művészet Múzeumot (ma Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum) halálának évében alapították, de a közönség előtt négy évvel később, 1923-ban, kereken 100 éve nyitotta meg a kapuit. A múzeum történeti leírása szerint a megalakulás után a gyűjtemény adományok, vásárlás és más múzeumok (Iparművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum Régiségtára és Néprajzi Osztálya, Szépművészeti Múzeum, Budapest Székesfőváros tulajdonában lévő gróf Zichy Jenő-féle gyűjtemény) keleti anyagainak átvételével gyarapodott.

A gyűjtemény ma hozzávetőlegesen 30 000 műtárgyból áll, kínai, japán, indiai, nepáli, tibeti, mongol, koreai és egyéb keleti tárgyanyagot ölel fel.

A múzeum szerves része a kert, ahol a mai napig rendszeresen tartanak programokat. Hopp Ferenc szeretett maga körül, az otthonában és a kertjében is keleti hangulatot teremteni. A villát, amelyben a múzeum ma is működik az első világ körüli utazása után vásárolta. Mivel az indonéziai utazása alatt nagy hatást gyakorolt rá Bogot botanikus kertje, ezért ebben a szellemben próbálta rendezgetni a saját kertjét is, ahová ritka növényeket telepített és az utazásai közben szerzett műtárgyakat helyezett el. Szívesen fogadott vendégeket itt, akiket gyakran meg is örökített a nem mindennapi egzotikus környezetben.

A kertre Felvinczi Takács Zoltán, Hopp egykori munkatársa egy 1895-ös levelében így emlékezett vissza: „Ott valamikor játékos labirint, kis tavacskával és dombos partjait összekötő híddal utánozta Japánt és a nádfedeles, három oldalán nyitott lugashoz vezetett, ami olykor-olykor megtelt vendégekkel, kiknek körében a házigazda visszaképzelte magát a legtávolabbi Keletre.”

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumról és annak kertjéről készült galériánkat az alábbi képre kattintva nézheti meg.

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu