Siessen, mert már csak vasárnap estig látható az évszázad szenzációja a Nemzeti Galériában!

Tavaly szeptemberben nyílt a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) a magyar művészettörténet utóbbi évtizedeinek egyik legnagyobb felfedezéséből válogató kiállítás, a Vaszary, az ismeretlen ismerős. A túlzás nélkül szenzációs módon előkerült Vaszary-hagyatékból 24 festmény látható az időszaki tárlaton, más remekművekkel, magángyűjteményekből kölcsönzött, kevésbé ismert alkotásokkal együtt. A nagy sikerre való tekintettel meghosszabbított kiállítást nagyjából nyolcvanezren látták tavaly ősz óta, de aki eddig még nem látogatott el a Budai Várba, a Magyar Nemzeti Galériába, az igyekezzen, mert 

április 2-án, vasárnap este hétkor végleg bezár a mintegy 70 festményt, grafikát bemutató tárlat.

Vaszary János a 20. század első felének egyik legsokoldalúbb, egyben legnépszerűbb magyar festője volt, és bár a hamarosan záruló tárlat nem életműkiállítás, a Nemzeti Galériában látható festmények Vaszary szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a neonfényes párizsi art deco stílustól, a Duna-korzó-képeken át a mediterrán hangulatú, napsütötte tengerparti jelenetekig.

Egy szekrény, amit csak egyszer nyitottak ki

A Nemzeti Galéria 2007-ben rendezett utoljára nagy kiállítást Vaszary János munkásságából. Akkor még nem sejtették a múzeumi kurátorok, hogy pár évvel később negyven ismeretlen festménnyel gazdagodik az életmű. Ehhez a nagy jelentőségű művészettörténeti fejleményhez az kellett, hogy meginduljon az Új Nemzeti Galéria, valamint az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ tervezése, és hogy a költözés előkészítése közben az MNG raktárának mélyén évtizedek óta elfeledett kincsre bukkanjanak a múzeumi szakemberek.

Koós Nikolett, az MNG múzeumpedagógusa a kedd esti tárlatvezetésen így beszélt a felfedezésről:

Vaszary János 1939-ben hunyt el és egy év múlva meghalt özvegy Vaszary Jánosné, Mimi is. Az özvegy előtte a festmények egy részét már a Szépművészeti Múzeumnak és a Fővárosi Képtárnak adományozta, majd amikor meghalt, a hagyaték többi, nagyobbik részét a Szépművészetire hagyta. 

Az akkori múzeumi dolgozók 1942-ben kezdték leltározni a több száz festményt és grafikát tartalmazó hagyatékot. Ekkor már javában dúlt a II. világháború. A világégés után eltelt egy kis idő, 1957-ben pedig létrejött a Magyar Nemzeti Galéria, a kúria épületében.

Ezen a kiállításon olyan képek láthatók a hagyatékból, amik annak idején össze lettek tekerve két tekercsbe, és így, kétszer húsz olajfestmény két tekercsben be lett téve egy szekrénybe. Így tárolták annak idején a Szépművészetiben, majd 1957-ben így, szekrényestül kerültek át a Nemzeti Galériába is. Amikor 1975-ben a galéria felköltözött a Várba, ez a szekrény is jött a kétszer húsz összetekercselt képpel együtt.

A költözés közben senki sem nyitotta ki ezt a szekrényt. 

Mint amikor valaki úgy költözik, hogy nem pakolja ki előtte a ruhásszekrényt. Ráadásul 1975-ben az MNG raktárába új tárolórendszert építettek be: jó kis salgó polcok lettek rátolva a szekrényre.

Amikor 2016-ban megszületett a közös múzeumi restaurátor- és raktárközpont ötlete, akkor kezdték el megnézni, hogy milyen anyagok vannak a raktárakban.

A restaurátorok lementek a pincébe, a raktárba, ott volt a salgó polc, elbontották, kifordították a fal felől a szekrényt és jött a csodálkozás: nahát-nahát, mi ez itt? A tekercseken még látszott a halvány írás, hogy Vaszary. Kitekercselték a két pakkot, így került elő a húsz-húsz Vaszary-olajfestmény. 

Tehát 1942 és 2016 között ezekről a közvetlenül a festő műterméből, illetve hagyatékából múzeumba került, lappangó festményekről nem nagyon tudott senki, sehol sem reprodukálták ezeket, sem Vaszary életében, sem később. Érdekes módon később előkerültek a festmények leltári számai, sikerült is ezek alapján valahogy azonosítani a képeket, de a létükről ettől függetlenül évtizedekig fogalmuk sem volt a művészettörténészeknek, muzeológusoknak.

A negyven újonnan fellelt Vaszary-festményből a kurátor, Gergely Mariann művészettörténész huszonhármat választott ki, és így a legizgalmasabbak köré szervezte a tárlatot. Az újrafelfedezett Vaszaryk ezüst színű keretben láthatók, hogy ezzel is elkülönüljenek a többi, ismertebb alkotástól.

Egy különleges technika

A kiállítás Vaszary korai szecessziós remekeivel indul, olyan izgalmas festményekkel, mint az 1894-es Feketekalapos nő szuggesztív portréja, vagy az 1898-as, saját maga által készített gyönyörű, rézrátétes fakeretbe helyezett, Piroska menyasszony (Virágcsokor) című, fátyolos hatású, a szürke ötvennél sokkal több árnyalatában készült szomorú-szép alkotás. Az I. világháború okozta sokk, az ebből kibontakozó expresszív korszak art decós, neonfényes, a korszak plakátvilágával összeérő képeit a tatai műteremházban festett napfényes enterirőrök (Verandán álló piros pizsamás nő, Tatai enteriőr), majd valósággal az arcunkba robbanó, csodás színekkel, jellegzetes ecsetvonásokkal megfestett virágcsendéletek (Virágoskert, Tulipánok vázában), női aktokat ölelő kerti kompozíciók követik (Akt kertben zöld kerítés előtt).

A legnagyobb hatást talán az Éjszakai fények a párizsi világkiállításon, és a Budapest kálváriája két változata gyakorolják a nézőre. A merész perspektívakezelés, a filmszerű montázstechnika, a lobbanó fények és baljós árnyékok, az elnagyoltságában is nyüzsgő, lendületes tömegábrázolás Firtz Lang monumentális mozgóképes remekét, a Metropolist idézik. A feszültséget a tárlatot záró, szinte kizárólag frissen előkerült munkák oldják: az olasz tengerpart színeit, fényeit, formáit tálalják elénk Vaszary halála előtt készült utolsó alkotásai (Csónakosok a tengerparton, Labdázók a tengerparton, Tengerparti hotelszoba).

A csaknem hetven képet fölvonultató kiállítás valóssággal vibrál a csodásan merész színektől, a bársonyos zöldektől kezdve, tündöklő sárgákon keresztül, világító narancsokon, lángoló vörösökön át a gleccserkékekig. Mint azt Koós Nikolett, az MNG múzeumpedagógusa elmondta, Vaszary tobzódó színeinek titka részben a különleges festői technikájában rejlett: a festő nem a hagyományos fa palettán, hanem üveglapon keverte ki a vászonra felvitte színeket:

azt mondta azért, mert így a színek sokkal sokkal jobban egymásba csúsznak, sokkal jobban kezelhetőek.

Amit nagyon sajnálnak a rajongók, hogy a festékkeveréshez használt üvegtáblákat Vaszary soha nem tartotta meg. Pedig felesége, Mimi próbálta rábeszélni, hogy őrizze meg ezeket a örvénylő színekkel megfestett üvegeket, mert valóságos műtárgyak voltak önmagukban is, de a festőművészt sajnos nem hatották meg felesége kérlelő szavai.

A cikk tetején nyíló galériával ehhez a szenzációs, finiséhez érkezett Vaszary-kiállításhoz szeretnénk kedvet csinálni. A Vaszary, az ismeretlen ismerős című tárlat utolsó hétvégéjén, szombaton és vasárnap (április 1-2.), meghosszabbított nyitvatartással este hét óráig látogatható.