A nagyvilági magyar nő a két világháború között: rövid hajat vágat, mulatóba jár, cigarettázik

Mint azt hétfőn megírtuk, Art Deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925-1938) címmel kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). Az augusztus végéig látható tárlat több mint 130 plakáton, és más műtárgyon keresztül idézi meg az 1920-as, 1930-as évek Budapestjének vizuális kultúráját, amire oly’ jellemző volt a kifinomult, elegáns art deco.

A kiállítás anyagának alapját az MNG grafikai gyűjteményének art deco plakátkollekciója szolgáltatta, de számos különleges műtárgy érkezett az Iparművészeti Múzeumból és az Országos Széchényi Könyvtárból (OSZK) is. Az utóbbinak köszönhető a kiállítás legnagyobb szenzációja: a nagyközönség teljes pompájában láthatja az OSZK féltve őrzött plakátkincsét, Bottlik József Fritz Lang Metropolis című sci-fijéhez készült filmplakátját, amiből csak egy létezik a világon.

Art deco dióhéjban

A szecesszió, az avantgárd, a Bauhaus, a futurizmus, a kubizmus határmezsgyéin burjánzó art deco nem is annyira elkülönülő művészeti stílus volt, mint inkább életstílus, ízlésvilág. Elsősorban az iparművészetben, a dekorációs jellegű alkotásokban, plakátokban, sokszorosított grafikákban, többszínű kőnyomatokban hódított a XX. század elején. 

A könnyed, visszafogott, hűvös vagy épp buja eleganciát sugárzó alkotói beszédmód, a nagyvilági, modern életérzés első és máig nagyra tartott irányzata volt. Az art deco a világon mindenütt, így Magyarországon is hódított, elsősorban a nagyvárosi középosztály körében. Nálunk ez főként a második világháború előtti évtizedek erős nyugati, főleg francia befolyásának köszönhető. Az art deco stílus építészetre, formatervezésre, reklámra, azaz a mindennapokra gyakorolt hatása kivételesen erős volt, nehéz is hozzá hasonlóan nagy befolyású művészeti irányzatot említeni.

Az utca művészete

A kiállításon járva nem győztük csodálni a már-már befogadhatatlan mennyiségű, egy száz éve letűnt kor vibráló hangulatát felidéző plakátokat. A tárlat gerincét ugyanis a bámulatos plakátművészeti válogatás adja, kevés kivétellel csupa magyar alkotótól. Az összeállítást hétéves kutatómunka előzte meg, ami alatt számos, eddig még soha be nem mutatott kincsre találtak a kiállítás kurátorai. A múlékonyságuk miatt a maga idejében kevésre tartott, de épp efemer jellegük miatt ma már felbecsülhetetlen értékű plakátművészeti alkotások a társadalom legszélesebb rétegeihez voltak képesek eljutni, így a szemünk előtt sorjázó art deco reklám- és moziplakátok nemcsak a nagyvárosi polgárság ízlését formálták. 

Ha a kiállításon bemutatott alkotások látva elképzeljük milyen lehetett akkor az utcakép, zsongani kezd az ember feje. És ehhez vegyük hozzá azt is, hogy a bemutatott anyag jó része szinte ismeretlen, de legalábbis ritkán látott gyöngyszem, így a kiállítás még azoknak is okoz jócskán meglepetést, akik otthonosan mozognak a huszadik századi plakátművészet világában. 

Középpontban: a nő

A tárlaton látható plakátgyűjtemény a lehető legszélesebb merítést nyújtja: moziplakátok, reklámplakátok, revüplakátok, idegenforgalmi plakátok, autós plakátok egyaránt megtalálhatók a galéria falain. Az alábbi válogatásunkat egy jól megfigyelhető motívum vagy tematika köré rendeztük: a korszak plakátjainak gyakran főszereplője a nagyvilági nő. És nem úgy, ahogy a 20. század második felében „a reklámozzunk nővel” (lehetőleg minél alulöltözöttebb nővel) olcsó hirdetési iskola teszi. 

Ezeken a plakátokon a nő erős, magabiztos, a húszas évek radikálisan átalakult divatja szerint öltözködik, sminkel, és rövid frizurát vágat magának. Életmódja nagyvárosi és emancipált: cigarettázik, akár a férfiak, mulatókba jár, jazzt hallgat. Mindennapjainak fontos részét képezi a sport, az egészség, a szépségápolás – mindez pedig jól nyomon követhető a korszak plakátjain is. Íme: