Hol bemondja az időjárást, hol a frászt hozza rád – 20 fejezet David Lynch életéből

Bár saját bevallása szerint nem volt lelkes cserkész, a világ egyik legjelentősebb kortárs filmrendezője még így is a legmagasabb cserkészfokozatig vitte. És 15 éves cserkészként ott volt a Fehér Háznál John F. Kennedy elnöki beiktatásakor.

Festőnek készült, mielőtt a filmkészítésre adta a fejét. Az egyetemi művészképzés azonban nem volt az ínyére, haverjával, Jack Fiskkel (Terrence Malick későbbi díszlettervezőjével) Európa felé vette az irányt. Úgy tervezték, beutazzák az öreg kontinenst, és Oskar Kokoschka salzburgi festőiskolájában fognak tanulni, de a három évre tervezett út nem az elképzeléseik szerint alakult. Szégyenszemre már két hét elteltével ismét az Államokban voltak.

Első filmjét 1967-ben készítette: a Six Men Getting Sick (Six Times) animációs vizsgafilm volt, erősen kísérleti jellegű. A 4 perces kisfilmet 200 dollárból forgatta. Második kisfilmje, a The Alphabet sem volt sokkal hosszabb. Ezt követte a több mint félórás és több mint 7000 dollárból készült The Grandmother.

Sokan megpróbálták megfejteni, miről is szól valójában első nagyjátékfilmje, az 1977-es Radírfej, de Lynch szerint ez egyetlen kritikusnak sem sikerült. A Radírfej egyesek szerint remekmű, mások szerint beteges, megint mások szerint beteges remekmű. Küzdelmes forgatás volt: ha nem volt pénz, le kellett állni. Az egyik ilyen szünetben forgatta Lynch a The Amputee című rövidfilmjét.

A Radírfej a nagy fesztiváloknak ugyan nem kellett, de így is hamar kultstátuszba került, Lynch pedig megrendezhette Az elefántembert. A filmet a legendás komikus, Mel Brooks cége finanszírozta. A Radírfej láttán Brooks állítólag annyit mondott Lynchnek: 

Teljesen őrült vagy! Szeretlek! Tied a meló!

Az elefántember Lynch egyik leghagyományosabb filmjének bizonyult: nyolc Oscar-díjra jelölték, ebből két jelölés Lynchnek járt.

George Lucas Lynchet szemelte ki, hogy rendezze meg A Jedi visszatért, de a Radírfej rendezője nem mutatott érdeklődést a Star Wars-univerzum iránt. Annál inkább vonzotta Frank Herbert sci-fi-opusza: a Lynch-féle Dűne a legendás sci-fis bukások közé tartozik, s bár a film több változatban is ismert, David Lynchet egyik sem tette boldoggá. A tévés verziót különösen utálta, le is vetette a nevét a stáblistáról.

A Dűne okozta frusztrációit a pszichohorror és a film noir sajátos keverékével, a Kék bársonnyal orvosolta. Még ma is nehéz eldönteni, hogy Dennis Hopper alakítása vagy a filmben szereplő levágott fül az ijesztőbb-e.  

A kritikusok odáig voltak, csak úgy, mint a kollégák: Woody Allen és Martin Scorsese is agyba-főbe dicsérte a Kék bársonyt. Míg Allent a Hannah és nővérei, Lynchet a Kék bársony megrendezéséért jelölték Oscarra. Egyikük sem nyert, Oliver Stone lett a befutó.

Ahogy az már csak a filmekben lenni szokott, a Kék bársony nagy felfedezettje, Isabella Rossellini és Lynch a forgatás során egymásba szerettek. A rendező ott is hagyta a feleségét Rossellini miatt. A kapcsolatuk nem élte túl Lynch következő filmje, a Veszett a világ premierjét.

Lynchnek köszönhetően 1990-ben egyetlen kérdés foglalkoztatta az amerikai tévénézőket: ki ölte meg Laura Palmert? Vagyis megszületett a Twin Peaks, ez a maga idejében forradalmian újnak számító tévésorozat, amely még évtizedekkel később is éreztette a hatását, és nemcsak a cseresznyéspite-recepteken, de a tévésorozat-gyártás trendjein is. Még Lynch sem tudta kivonni magát a hatása alól, kétszer is visszatért hozzá: 1992-ben készített egy kevésbé sikeres előzményfilmet (Twin Peaks - Tűz, jöjj velem!), 2017-ben pedig egy harmadik évaddal toldotta meg a negyedszázada elhantolt sorozatot.

A Veszett a világ a Twin Peaks születésével párhuzamosan készült, és az Elvis-imitátorok körében örök időkre divatba hozta a kígyóbőr dzseki viseletet. A kérdéses ruhadarab állítólag a főszerepet játszó Nicolas Cage javaslatára került a filmbe: nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Cage bőrdzsekije fontos szerephez jutott egy forgatáson. Lynch ezúttal sem fogta vissza magát: Willem Dafoe szétdurrantott harisnyás feje egészen biztosan a filmtörténet szétdurrantott fejeinek élmezőnyébe tartozik. És abban is van valami tartósan ijesztő, amikor Nicolas Cage Elvist énekel. A film el is hozta Cannes-ból az Arany Pálmát.

A Twin Peaks után Lynch két tévésorozata is gyorsan kimúlt a kilencvenes években: az On the Airből csak három részt adtak le Amerikában, a Hotel Roomból pedig nem is készítettek három epizódnál többet, annyira nem érdekelt senkit sem.

Lynch a Lost Highway-jel tért vissza a mozifilmekhez. Sokan még ma is vakarják a fejüket, hogy mit is akart mondani a mester: a Lynch-rajongók rajongtak, de felerősödtek azok a hangok is, amelyek szerint a művészi nyomasztás mögött nem nagyon találni tartalmat. De legalább Bill Pullman olyan kétértelműen nézhetett; kérdőn és zavartan, ahogy a filmsztárok szoktak, ha maguk sem értik a fogatókönyvet.

A sorban David Lynch fűnyírós filmje következik, de nem kell félni, a The Straight Storyban nem valami fűnyírós gyilkos szedi áldozatait a képzelet és a valóság határán, hanem egy cowboykalapos bácsi szeli át a fűnyíróján a kisvárosi Amerikát, hogy meglátogassa rég nem látott testvérét. Se erőszak, se szex, se egy hangos káromkodás – sokat elárul a filmről, hogy azt a Disney forgalmazta. A főszerepet játszó Richard Farnsworth már nagybeteg volt, gyógyíthatatlan rákban szenvedett, amikor a filmet forgatták, az alakításáért Oscarra jelölt színész a bemutatót követő évben öngyilkos lett. 80 éves volt.

Nem sokat kellett várni, hogy Lynch visszatérjen szürrealista, korhatárral sújtott önmagához. A Mulholland Drive eredetileg tévésorozatnak indult, a pilot epizódot látva azonban az ABC tévécsatorna jobbnak látta, ha már az első évadot sem rendeli be. A szerzői filmeseket nagy becsben tartó franciák siettek Lynch segítségére, aki a StudioCanal 7 millió dolláros segélyével mozifilmmé duzzasztotta elkaszált sorozata már leforgatott epizódját. A francia tőkeinjekció és Lynch nehezen követhető fantáziája csodát tett: a Mulholland Drive a nagy Lynch-filmek közé küzdötte magát. Megfejteni lehetetlen, de nem is kell; utánozni lehet, de fölösleges. Kultuszára jellemző, hogy a filmben szereplő Club Silencio valósággá vált: 2011-ben Párizsban megnyílt a Silencio nevű zártkörű klub, ahová már 780 euróért is lehetett tagságit váltani. Bizonyára megérte, hiszen minden berendezési tárgyát, még a WC-csészéket is David Lynch tervezte.

Ennél valamivel olcsóbban lehetett megtekinteni Lynch mindmáig utolsó mozifilmjét, az Inland Empire-t, amit már nemcsak a nézők nem értettek, hanem a színészek sem: a főszerepet játszó Laura Dern is csak remélte, hogy a kész film láttán majd csak összeáll benne, miben is szerepelt. Reméljük, végül valóban összeállt. Forgatókönyv mindenesetre nem volt, Lynch néhány oldalnyi szöveget nyomott a színészek kezébe a jeleneteik előtt.

David Lynch azon kevés rendező közé tartozik, akiknek saját kávémárkájuk is van, amit minden földi halandó megvásárolhat. Lynch kávémárkája a nem túl eredeti David Lynch Signature Cup nevet viseli.

Lánya, Jennifer Lynch szintén rendező, mostanában főleg tévésorozatokban dolgozik.

Aki nem csak nézne, de olvasna is Lynchet, az két magyarul is megjelent könyvével vészelheti át a következő filmjéig hátralévő időt. A Hogyan fogjunk nagy halat? a transzcendentális meditációt gyakorló művész életébe enged bepillantást, míg az Aminek álmodom David Lynch 2018-ban megjelent vaskos memoárja.

2019-ben a fotóiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban, őt magát pedig jelenleg Spielberg új filmjében lehet látni, a legendás filmrendező, John Ford szerepében. Voltak zenei projektjei, feltűnt mások sorozataiban, nemrég kis videókban értesítette a világot, hogy épp aznap min munkálkodik, egy másik sorozatában pedig a friss időjárást ismerteti. És van egy harmadik sorozata is, amiben pingponglabdákra írt számokat húz ki egy üvegből. 

Amikor legutóbb megpróbáltuk elérni, azt a hírt kaptuk, hogy éppen fest: jó hír, de még jobb lenne, ha visszatérne végre a filmcsináláshoz. Lassan már 17 éve, hogy utolsó mozifilmjét, az Inland Empire-t bemutatták.

Nyitókép: Oleg Nikishin/Epsilon/Getty Images