A Trabant előbb tisztelgett a szovjetek előtt, majd átszakította a berlini falat

A Trabant különböző szériáit 1957-től egészen 1991-ig gyártották, ez idő alatt a kis német autó az szovjet autódömping ellenére tudott a keleti blokk autógyártásának egyik szimbólumává válni. A Trabantot sokan a posztszocialista országok Mini Morrisának tartották. Az összehasonlítás azért is állja meg a helyét, mert Trabantból több mint 3 millió darabot gyártottak, míg Mini Morrisból nagyjából 5,3 milliót.

A népszerűségét és jelentőségét jól mutatja, hogy 1976-ban az NDK-ban használt összes autó 47 százaléka Trabant volt.

Ez még úgy is erős aránynak számít, hogy mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy miként működött a rendszerváltás előtti autópiac.

A Szputnyiktól a berlini falig

A Trabant név a középfelnémet drabant szóból ered. A középfelnémet kifejezést a német nyelv 1050 és 1350 közötti állapotának leírására használják. A drabant szónak több jelentése van, használták a huszita gyalogosokra, de egyes vidékeken a társ szóval feleltetik meg. A történetünk szempontjából a szó modern jelentése a legfontosabb, ami a műhold. Kevesen tudják, hogy a keletnémetek a Szputnyik űrszonda tiszteletére nevezték el a márkát.

A Trabanttal kapcsolatban sokáig élt a tévhit, miszerint valójában nem is autónak, hanem fedett motornak készült.

Ez olyannyira nem igaz, hogy a márka elődjének tekinthető Dampf Kraft Wagen (DKW) F8 úgy nézett ki, mint egy drága korabeli nyugati autó.

A DKW F8-at úgy kell elképzelni, mint minden későbbi keletnémet márka őstípusát. Az F8 gyártása a 20. század derekán többször is átkerült egyik gyárból a másikba. A modell pár évtized alatt megfordult Zwickauban és Eisenachban is. Az új, továbbfejlesztett F9-es modelleket már az utóbbi gyárban szerelték össze, érdekesség, hogy innen indult útjára egy másik ikonikus keletnémet márka, a Wartburg is. Akárhogy is, az első P70-es Trabantot 1955-ben mutatták be, az autó motorja szinte egy az egyben megegyezett az említett F8-as 22 lóerős kétütemű motorjával. A P70 elnevezésben a „P” a német personenkraftwagen (személygépjármű) szót jelöli, a 70 pedig a 700 köbcentire utal, noha a P70 motorja 690 köbcentis volt. Az első Trabant 820 kilogramm nehéz volt, 

a végsebessége 90 km/h volt, de ezt közel 60 másodperc alatt tudta elérni.

A szakértő források megjegyzik, hogy ezek a specifikációk már abban az időben elavultnak számítottak, csakhogy az NDK-ban akkor nem volt más lehetőség arra, hogy kedvező árú, olcsón fenntartható gépjárműhoz juttassák az embereket. A P70-ből a limuzin kivitel mellett készül coupé és kombi változat is.

Az első Trabantot közel öt éven keresztül gyártották, összesen 36 ezer darab készült belőle. A P70-es után megjelent a P50-es is, ami már kifejezetten Trabant néven futott, az előző széria ugyanis még AWZ (Automobilwerk Zwickau) néven került forgalomba.

Ezután kijöttek különböző díszléces verziók is, amelyek a technológiailag csak kicsivel voltak jobbak az előző szériáknál.

 Az P50-eseket az NDK-ban 8360 márkáért árulták, ebből a modellből összesen 131 434 darab készült el.

Trabanton szállni

A mindenki által ismert ikonikus Trabant a 601-es széria, amiből több mint 2,8 millió darabot adtak el. Ezt a modellt gyártották a leghosszabb ideig, 1963-tól egészen 1991-ig. A 601-es Trabantokból rengeteg került Csehszolvákiába, Lengyelországba és Magyarországra is. Az autó műszerfala eleinte vajszínű, majd szürke volt, 1965 és 1968 között szögletes kilométerórával szerelték fel, 1966 áprilisától a műszerfal fekete lett.

A nagy sikerre való tekintettél elkezdtek megjelenni a különlegesebb modellek is, 1966-ban például kiadták a Trabant 601 Deluxe verziót, amin a külső fémből készült elemek már króm bevonatot kaptak, voltak benne extrák, például rádió és kényelmesebb ülések is. Ugyanebben dobták piacra az automata kuplungos Trabantot is, igaz ezt az autót csak megrendelésre gyártották. Az automata Trabant hihetetlenül népszerűnek bizonyult, rengeteg mozgássérült életét tette könnyebbé, hogy elérhető áron könnyen vezethető autóhoz tudtak jutni. 

A hatvanas években megjelentek a katonaság és a határőrség részére gyártott, nyitott verziók, az úgynevezett Trampok, ezeket a modelleket később a civilek számára is hozzáférhetővé tették.

Az Egyesült Államokban 1977-ben az év európai autójának választották a Trabant 601-est, ebben az évben több ráncfelvarrást is eszközöltek az autókon, kaptak többek között kormányzárat, kényelmesebb, kapcsolós ablaktörlőt és extra színválasztékot is. A Deluxe modell is bővült, a luxus Trabantot menő, kétszólamú kürttel, tolatólámpával, ködlámpával és elektromos ablakmosóval szerelték fel.

1985-ben a fényszórókat halogénizzókkal látták el, valamint megjelent a tetőablakos verzió is. Két évvel később pedig már minden Trabant kényelmesebb fejtámlákkal és hátsóablak-fűtéssel gurult le a gyártósorról.

De hiába a nagy lendület, a kicsi csodát megállította a változás szele és a rendszerváltás után kevéssel, 1991. április 30-án végleg leállították a Trabantok gyártását. Pedig már az új, Trabant 1100-as modell is készen állt arra, hogy meghódítsa az újra egyesülő Németországot és egész Európát. A Trabantok gyártása egyre nehezebbé vált, a német társadalmi és politikai helyzet miatt a zwickaui gyár végül nem kapta meg az engedélyeket, így az 1100-as és a 603 Trabantok koncepciója nem valósulhatott meg. 

A gyártással kapcsolatos gondok már 1968 óta jelen voltak a gyár életében, a Wankel-motor licence ebben az évben járt le, a nyugatnémet NSU Motorenwerke megváltozott marketingpolitikája miatt pedig nem hosszabbították meg a szerződéseket – írja a Trabant magyar nyelvű Wikipédia szócikke. 

Később a Trabantokba motorokat gyártó Skodával is megromlott a kapcsolat, így a márka már évtizedek óta alkatrészgondokkal küzdött, amikor 1991-ben feladta küzdelmet.

Döcög és pöfög, hú, de kafa!

A Trabant örökre és visszavonhatatlanul beágyazódott a popkultúrába. A kis autónak hatalmas kultusza van, a mai napig rengetegen gyűjtik és módosítják őket. Nem csoda, hogy Magyarországon is imádják a Trabantot, az autó lényegében a legvidámabb barakk életérzés megtestesítője. Itthon talán az Exotic együttes Trabant című dala a legismertebb trabantos tartalom.

A Trabantok iránti rajongás nem kifejezetten magyar sajátosság, Németországban filmek is készültek a Trabikról, Trabant Express címmel sorozat is futott egy ideig, de érdemes megemlíteni a Nyaralás mint egykor: Trabanttal a Balti-tengerre (Urlaub wie früher: Mit dem Trabi an die Ostsee) című filmet is. A legnépszerűbb trabantos film viszont egyértelműen a másfél órás Go, Trabi, Go! ami tele van olyan dolgokkal, amiket ma már bűbájos butaságnak tartunk a rendszerváltás előtti időkből, a retro meztelenkedéstől kezdve egészen a szörnyű trabantos poénokig.

A szocializmus és a keleti blokk ikonja egyébként szimbolikusan át is törte a vasfüggönyt, az egykor a Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó falra egy Trabantot ábrázoló graffitit festettek. 

Nyitókép: Urbán Tamás / Fortepan

Ajánlat: 22 méter hosszú, ötajtós, száz utas is belefér – az RTL-nek mutatták meg először a legendás, duplacsuklós Ikarus replikáját