Orosz provokációk a magyar határon, elnéptelenedő Kárpátalja, népirtás és lakosságcsere jöhet, ha Oroszország nyeri a háborút

A legrosszabb forgatókönyv

Egészen apokaliptikus lenne Ukrajna számára egy teljes orosz megszállás, valószínűleg további, akár tízmillió feletti ukrán menekült árasztaná el Európát, míg a hazájukban alig maradna valaki és valami. Utána a területet Moszkvának pacifikálnia kellene, ebben az esetben minden 50 emberre kellene egy rendőr és/vagy katona. Nagyon erős oroszosítás venné kezdetét, Moszkva az ukrán identitás elpusztítására törekedne. De ennél is van rosszabb forgatókönyv, a történelem során márt volt rá példa, Bucsa után nem lehet kizárni, hogy az oroszok népirtásba, etnikai tisztogatásba, vagy lakosságcserébe kezdenek – mondta Kaiser.

Magyarország számára ez azt jelentené, hogy lenne egy közös határa Oroszországgal, csak éppen most a vasfüggöny nyugati oldalán találnánk magunkat ebben az új hidegháborúban. Kaiser szerint lennének a határon bőven orosz provokációk – ahogy ezt a lengyelek, a finnek, vagy a balti államok már megtapasztalták –, még úgy is, hogy a magyar kormány általában konstruktív együttműködésre törekszik a Kremllel.

A kárpátaljai magyarságból valószínűleg alig maradna valaki a szülőhelyén, bármennyire is problémás volt az elmúlt években a kijevi kisebbségi politika, össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogy Moszkva bánik a kisebbségekkel, ami miatt nem sokan akarnának maradni.

Jönne a NATO?

Egy totális ukrajnai annexió esetén Moszkva következő célpontja Moldova lenne, ott található Transznisztria, ami az oroszok által támogatott szeparatisták irányítása alatt áll. Az háborús ürügy az ottani orosz kisebbség megsegítése lehetne, de ott vannak ötödik hadoszlopnak az oroszbarát gagauzok is. Utána jöhetne egy NATO-tagállam is, ugyanakkor Kaiser nem osztja azokat a félelmeket, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ezt rövid idő alatt megtenné. Az Institute for the Study of War egy tanulmányában figyelmeztetett arra nemrég, hogy Oroszország nagyszabású katonai konfliktusra készül a NATO-val pár éven belül. A német fegyveres erők vezérkari főnöke, Carsten Breuer tábornok nemrég azt mondta, hogy Oroszország öt-nyolc éven belül lesz képes háborút indítani NATO-tagországok ellen. Mekkora az esélye egy NATO-Oroszország összecsapásnak? Erről a Fókusz készített összeállítást nemrég.

Kaiser szerint a NATO-nak ebben az esetben mindenképpen meg kellene védeni azt az országot – a legesélyesebb egy Észtország, Lettország, vagy Litvánia elleni támadás lehetne –, mert akkor azzal a szövetség léte válna kérdésessé. Ugye az ötös cikkely szerint bármelyik tagállam elleni támadás az egész NATO elleni támadásnak számít. Ha nem védené meg a többi állam azt az egyet, akkor vége lenne a szövetségnek. Ugyanakkor a szakértő szerint az, hogy az oroszok milyen gyorsan szedik össze magukat az ukrajnai háború után az nagyban függ Kínától, hogy mennyire segítenek pótolni a haditechnikai veszteségeiket. Az is késleltetné ezt, hogy a Nyugat – tanulva a Krím megszállása utáni időszakból, majd az Ukrajna elleni támadásból – fenntartaná a szankciókat, amely a csúcstechnika beszerzésénél okoz komoly nehézségeket Moszkva számára, illetve a gazdaságot is érzékenyen érinti. 

Az uniós országoknak eladott kőolajból és földgázból származó bevétel még sokáig hiányozni fog a büdzséből, mivel ugyanazt Indiának, vagy Kínának jóval olcsóbban és kisebb mennyiségben tudja értékesíteni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy azt a pénzt, amit Oroszország elháborúzott, pótolni kell valamiből. A civil szférából nagyon hiányoznak a beruházások, elég csak arra gondolni, milyen volt a télen, amikor több városban is leállt a távfűtés, mivel elmaradtak a felújítások. Ezeket sokáig nem lehet halasztani, mert egy idő után még ennél is súlyosabb helyzet állhat elő.

A realitás

Ukrajna teljes elfoglalása azonban csak abban az esetben történhetne meg, ha bekövetkezik egy totális katonai összeomlás a frontokon. Ha sikerülne is egy orosz áttörés, előbb utóbb át kellene kelniük a Dnyeperen, ami az eddig elszenvedett orosz veszteségeket figyelembe véve – mind képzett élőerőben, mind haditechnikában – nehezen kivitelezhető – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő. 

Úgy véli, hogy egy a „panmindzsoni fegyverszünethez” – ami a koreai háború után született – hasonló megoldás jöhet a jövőben, mivel mindkét ország kezd kimerülni. 

Ukrajna az amerikai elnökválasztás miatt csúszó fegyverszállítások miatt egyre kevesebb lőszerrel és légvédelmi rakétával rendelkezik, így egyre nehezebben állítja meg az orosz támadásokat. 

Ha nagyon sokáig tart a háború, akkor Ukrajna elveszítheti a lakosságának egynegyedét, mert az EU-ba menekültek hazatérésére egyre kisebb az esély. Ahogy Kaiser fogalmazott, ennél még egy rossz fegyverszünet is jobb. Az sem kecsegtet sok jóval, hogy az új ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij ugyanazt kezdte el hangoztatni, amit a leváltott elődje, Valerij Zaluzsnij, miszerint olyan szintű támadás indítására, amivel át tudnák törni az orosz vonalakat nem képesek, ráadásul, ha megpróbálják, akkor elveszítik a tartalékaikat.

Az oroszoknál sem olyan rózsás a helyzet még, ha mostanában sikereket is érnek el a fronton. A tisztikarban és a tiszthelyettesek körében elszenvedett veszteséget nem tudják rendesen pótolni, a gazdasági problémáik egyre égetőbbek, míg a kínaiak kiszorítják őket a közép-ázsiai érdekszférájukból. A háborús emberveszteség is magas, mostanában már nepáliak is feltűntek a fronton, akiket különböző – gyakran erőszakos – módon vettek rá, hogy harcoljanak Putyinért. 

Oroszországból is csaknem egymillió ember elmenekült, ráadásul a legképzettebbek hagyták el az országot a mozgósítás réme elől, akikre a gazdaságban égető szükség lenne – mondta Kaiser Ferenc.

Nemrég Szergej Lavrov azt mondta, hogy „Oroszország kész a párbeszédre Ukrajnáról és biztonságának garantálásáról, de csakis az egyenlőség, Oroszország biztonsági érdekei és a harctéri helyzet által kialakított új realitások alapján”. Ez akár abba az irányba is mutathatna, hogy Moszkva is készen állna egy fegyverszünetre, ebben az esetben a de facto államhatár a tűzszüneti vonal mentén alakulhatna ki.

Nemrég a svájci kormány bejelentette, hogy kétnapos magas szintű nemzetközi konferenciát szervez június közepére, hogy megtalálja a módját az ukrajnai háború lezárásának. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kérte a békecsúcs megtartását, viszont Oroszország meghívása nélkül. A svájci vezetés már januárban bejelentette, hogy kész megszervezni és otthont adni a rendezvénynek, ezután pedig tárgyaltak az Európai Unióval, a legfejlettebb iparú országok csoportjával, valamint Kínával és Indiával, hogy megnyerjék hozzá a támogatásukat.

Moszkva – miközben azt hangoztatja, hogy kész tárgyalni a háború lezárásáról – többször kijelentette, hogy Svájcban nem vesz részt ilyen célú rendezvényeken még akkor sem, ha meghívják. Svájc ugyanis szerintük megszűnt semleges közvetítő lenni, miután csatlakozott a Moszkva elleni szankciókhoz Oroszország ukrajnai háborúja miatt. Kaiser szerint a csúcs célja, hogy Ukrajna támogatókat találjon, mivel az oroszok nem lesznek ott, így azt ott nem lehet elérni, hogy elhallgassanak a fegyverek.

Mindeközben az orosz hadsereg stratégiát váltott és módszeresen pusztítja az ukrán áramellátásért felelős létesítményeket, ami kihat mindenre, ami árammal működik. Emiatt az ukrán logisztika – ami nagyrészt a vasúti közlekedést használja – akadozik, a hadiipari létesítményeket szintén gátolja a termelésben – mondta Kaiser. Mindennek az amerikai segély elmaradása a fő oka, mivel nagyon kevés légvédelmi rakétája maradt az ukránoknak. Ez a harcmezőn is érezteti a hatását, mert oda is kevesebb légvédelem jut, amit az orosz légierő gépei ki is használnak. Az oroszok a hírek szerint május-június során lendülhetnek támadásba, míg az ukránok a védelmi vonalaikat erősítik. Ha visszaverik az orosz offenzívát, talán akkor lehetnek béketapogatózások.

Nyitókép: Reuters/Thomas Peter