Putyin volt tanácsadója: az elnök 2003 óta tervezgette az Ukrajna elleni háborút

„Alacsony férfi, furcsa világoszöld öltönyben: szokatlan egy olyan komoly embertől, aki Moszkva hatalmi folyosóit járja” – ez volt első benyomása Vlagyimir Putyinróll Andrej Illarjonovnak, aki először 1998-ben, az akkori helyettes pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin által került ismeretségbe a későbbi elnökkel. Illarjonov éppen arról beszélt Kudrinnak, hogy elkerülhetetlen a rubel leértékelődése a következő hónapokban.

Ezt az elméletet is Putyinnak is kifejtette aznap, amikor Borisz Jelcin akkori elnök kinevezte az FSZB nevű titkosszolgálat fejévé.

Illarjonov progresszív közgazdász köreiben ekkor szokatlanul pozitívan beszéltek Putyinról, akitől elvileg tartaniuk kellett volna KGB-s múltja miatt, idézi fel a Newsweekbe írt cikkében. Azonban Moszkvában úgy rebesgették, hogy Putyin nem egy „olyan” KGB-s: hanem egy valódi reformer, aki tényleg maga mögött akarja hagynia szovjet múltat.

Hamarosan a rubel valóban leértékelődött, Jelcin pedig két év múlva távozott posztjáról. A közgazdász még sokáig szkeptikus volt Putyinnal szemben. Ám Putyin 2000. február 28-án, megbízott elnökként, amikor választási győzelme már szint biztosnak tűnt, találkozóra hívta őt saját dácsájába. A későbbi elnök nagyon szerette volna, ha lenne egy olyan gazdasági tanácsadója, akiben bízhat. És aki pontosan meg tud jósolni olyasmiket, mint például a rubel értékvesztése.

Kicsoda Illarjonov? A most 63 éves közgazdász 2000 és 2005 között volt Putyin gazdasági tanácsadója. Távozása óta gyakorta kritizálta az orosz kormányt, főként a külpolitikáját, valamint az energiaügyekhez való hozzáállásukat. Támogatja a háború miatt hozott szankciókat is: szerinte az orosz-ukrán háborúnak hetek alatt vége lenne, ha teljesen megtiltanák az olajkivitelt az országból. (Ennek főleg Kína az akadálya, az ország az orosz olajexport 52 százalékát vásárolja fel, és nem vezetett be szankciókat.)

Illarjonov a a Putyin dácsájában tartott megbeszélésen megkérdezte a leendő elnöktől, hogy mit szeretne elérni négyéves mandátuma alatt. „Azt szeretné, ha folytatódna az előző kilenc év gazdasági válsága, ami meggyengítette Oroszországot? Vagy irányt akar váltani, és újraindítani a gazdasági növekedést, hogy az orosz embereknek legyen esélye jól élniük?” Megegyeztek, hogy erős Oroszországot szeretnének.

A közgazdász azt is elmondta Putyinnak, hogy a csecsenek ellen folyó háborúját bűncselekménynek tartja. Ezután nagyjából húsz percig veszekedtek a témán. Putyin ezután felkérte tanácsadónak a kormányába.

Az, hogy Illarjonov pár hónap hezitálás után elfogadta a pozíciót, óriási hullámokat kavart a közéletben: a közgazdás piacpártisága és liberalizmusa szokatlan volt egy Putyin-féle vezető kormányában. Most a közgazdász azt írja, hogy hosszú kapcsolatuk és az ötévnyi közös munka után megtudott egyet s mást magáról az orosz elnökről:

• Nem egy 19. századi gondolkodású figura, valóságérzet nélkül. Igazából ő maga az, aki szeretné, hogy a valóságtól elrugaszkodottnak tűnjön.
• Amikor valami felháborítót vagy egyértelműen hamis dolgot mond, tisztában van azzal, hogy hazudik. Csak túl fontosnak tartja a propaganda és a dezinformáció terjesztését ahhoz, hogy ez zavarja.
• Putyin mindent előre kiszámol, eltervez. Mindig felkészült, mindig koncentrál. Nagyon fegyelmezett, jól szervezett, és mindig tudja, mit akar. A 2008-as orosz-grúz háborúra kilenc évig készült.
• Az Ukrajna elleni háborút 2003 óta tervezgette.

Illarjonov azután mondott fel, hogy végigült egy kormányzati találkozót a Kremlben, amelyet több milliárd rubelnyi közpénz ellopásának szenteltek. 

A mostani helyzetet úgy értékeli: a Nyugat hibázott, mert a valóságosnál kisebb fenyegetésnek gondolták Oroszországot. Ez pedig teret és időt adott az imperialista gondolkodású Putyinnak.

Túl későn jöttek rá – sem Bill Clinton, sem Obama idejében – hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az orosz elnök bűneit és geopolitikai kihágásait. Csak Ukrajna inváziója után kezdett a Nyugat egységesen fellépni Oroszországgal szemben.

Emlékeztet arra is, hogy Putyin regnálása óta minden amerikai elnök hivatali ideje alatt kirobbantott egy-egy háborút az orosz elnök – kivéve Donald Trumpot.

A szerző ezután azt írja, hogy Trump lehetett az egyetlen nyugati vezető, akit Putyin nem értett, és aki összezavarhatta. Trump impulzivitása és Putyin kontrollvesztése együtt elég kockázatos kombináció. Nem tudni, hogy éppen abból jönne-e ki a mostani helyzet megoldása, ha Trump nyerné az elnökválasztást, vagy pont emiatt romlana jelentősen a konfliktus. Mindenki döntse el, miben reménykedik.

Nyitókép: EPA / ALEXANDER ZEMLIANICHENKO / POOL