Marad a véres patthelyzet Ukrajnában? – megnéztük, mi jöhet a fronton 2024-ben

A nagy kérdés a jövő év kapcsán, hogy a Nyugat továbbra is támogatni fogja-e Ukrajnát. Kaiser szerint igen, mert ez az elemi érdekük, mivel egy ukrán összeomlásnak súlyos következményei lennének. Ukrajna elveszítené a Fekete-tengeri partvidékét, a berendezkedését és külpolitikáját tekintve egy új Fehéroroszország születését láthatnánk. Legalább is azon a részén, amit Moszkva nem csatolna magához. Létrejönne egy a jelenleginél jóval hosszabb és konfliktusosabb lengyel-orosz határ, ami az előbbi ország fegyverkezését, illetve a történelmi hagyományokból fakadó kölcsönös gyűlöletet figyelembe véve nem sok jót ígérne. 

Nem biztos, hogy Moszkvában nem jutna eszébe a vezetésnek, hogy tesztelni kellene a NATO-t, hajlandóak lennének-e egy háborúra a Balti-országokért, vagy Finnországért, ha megpróbálnák eljátszani azt, amit Ukrajnában. 

Kérdés, hogy meddig maradhatna meg az Európai Unióba igyekvő Moldova függetlensége. Idén legalább egy alkalommal meg is akadályozhattak egy orosz puccskísérletet az egykori szovjet tagköztársaságban. A recept Moldova megszállására ismerős lehet: az orosz kisebbség megvédése lehet az ürügy, illetve a csak Moszkva által elismert Transznisztria fenyegetettségére hivatkozva könnyen elfoglalhatnák az országot, majd egy bábkormányt ültethetnének az élére. Kérdés, hogy Azerbajdzsán mit csinálna Örményoszággal mondjuk annak érdekében, hogy hosszabb határa legyen a baráti Törökországgal, amiben nem kizárt, hogy Ankara is támogatná Bakut. És ez csak Európa. 

Az agresszor országok vérszemet kaphatnak abban az esetben, ha a világ kihátrál Ukrajna mögül. Könnyen úgy értelmezhetnék, hogy ezentúl el lehet venni egy másik ország területét, és fegyverrel is fel lehet rúgni a status quo-t. Ezen az elven haladva egy Kína-Tajvan konfliktusnak beláthatatlan következménye lehet, ahogyan az is teljességgel kiszámíthatatlan, hogy vajon Irán határozottabban használná-e az általa irányított félkatonai/terrorszervezeteket (Pl. Hamász, Hezbollah stb.) Izrael és a nyugati érdekek elleni harcban.

Bár az elmúlt hetekben gyakran volt szó arról, hogy például az Egyesült Államok az Ukrajnának szánt támogatásai elvéreznek, de Kaiser úgy véli, 

azok a politikai csatározások, amelyek ekörül vannak, csupán az elnökválasztásnak szólnak, ez már a kampány része. 

Olyan szempontból nehéz év lesz Kijev számára jövőre, hogy az USA-ban belpolitikai alkuk tárgyává lettek a nekik szánt támogatások, de várhatóan előbb utóbb – ha nem is a beigért, illetve a Kijev által szükségesnek vélt mennyiséget – meg fogják kapni a pénzt. Kaiser Ferenc akkor sem vár nagy változást, ha Donald Trump nyerné az elnökválasztást, ugyanis a kormányzatok ugyan jönnek-mennek, de az Egyesült Államok alapérdekeiben kontinuitás van és az mindkét pártnál prioritás, hogy Oroszország ne erősödjön meg. 

Ha Trump nyer, akkor sem lesz oroszbarát politika, sőt, Kínába Washington még jobban „bele fog” állni. Nincs olyan tendencia, hogy ha a jobboldal nyer egy országban, akkor ott automatikusan oroszbarát politikát fognak folytatni. Az Olaszországban győztes Giorgia Meloni nem fordult el Ukrajnától, ráadásul még Kínával sem közösködnének az új selyemút projektben. A frissen beiktatott argentin elnöknek, Javier Mileinek is az volt az egyik első lépése, hogy bejelentette, Argentína nem csatlakozik 2024-ben a BRICS országcsoporthoz (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika), ellenben Volodimir Zelenszkijt a keblére ölelte.

Ugyanakkor a szakértő szerint akkora támogatás nem fog érkezni sem haditechnikában, sem a felszerelés mennyiségében, illetve pénzben, ami segítségével Ukrajna legyőzhetné Oroszországot és a megszállt területeit vissza tudná szerezni. Ehhez sokkal több katonára, felszerelésre, fegyverre és pénzre lenne szükség. Viszont az oroszok sem tudnak győzni, mert bár haditechnikai eszközökből és emberből jobban állnak, de nem annyira, hogy át tudnák törni a frontot. Áprilisig ráadásul a raszputyica időszaka van, azaz a mindent elborító sár miatt nem lehet komolyabb hadműveleteket indítani. Aki támad, azt könnyen meg lehet állítani. Most mindkét oldal elsősorban a meglévő védelmi rendszerét fogja erősíteni, de egy orosz támadás benne van a pakliban. 

A közelgő „elnökválasztás” miatt egy „győzelmet” mindenképpen fel akar majd mutatni a sokadik újrázására készülő Vlagyimir Putyin orosz elnök. Nem azért, mert anélkül kétesélyes lenne a választás (olyannyira komoly lesz a megmérettetés, hogy a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov már augusztusban elárulta, hogy Putyin 90 százalékkal fog nyerni), hanem presztízsokokból. 

Kaiser Ferenc szerint a régóta ostrom alatt álló Avgyijivka bevétele lehet majd ez a „siker”, de ez pürrhoszi győzelem lesz a borzalmas veszteségek miatt.

Ha felszárad sár, azaz véget ér a raszputyica, ami április közepére, esetleg májusra várható, akkor valószínűleg növekedni fog a műveletek intenzitása. Annak függvényében, hogy végül mennyi fegyver, lőszer és pénz érkezik Nyugatról, a támadó fél lehet Ukrajna is, de az első nagyobb támadást vélhetően Oroszország indítja majd. Javában zajlik az orosz haderő létszámának – némileg erőszakos toborzással történő – növelése, illetve a március közepén lezajló „elnökválasztás” után várható egy újabb részleges mozgósítás, valamint az orosz hadiipar is növelni tudta a termelését. Moszkva tehát kedvezőbb helyzetben lesz a tavasz végére, mint Ukrajna. Ráadásul Oroszország közvéleménye is elvárna a háborús áldozatokért cserébe egy nagyobb sikert. Ha csak a politika másként nem dönt, Ukrajnának ezt az orosz támadást kell először kivédekeznie, aztán indíthatná meg a saját hadműveletét. 

A háborúkban azonban megtörténhet bármi, például Ukrajna is összeomolhat, de Kaiser úgy véli a társadalom és az ukrán elit is az önvédelmi harc folytatása mellett elkötelezett. 

Annak a lehetősége, hogy egy oroszbarát vezetés kerüljön hatalomra Ukrajnában lehetetlennek tartom főleg Bucsa után. Maximum akkor, ha az oroszok győznek és a leigázott, illetve lakosságát nagyrészt elvesztő romhalmazon létrehoznak egy bábállamot

– mondta a szakértő.

Ugyanakkor jelenleg van egy komoly belpolitikai válság Kijevben, mert Valerij Zaluzsnij, a haderő parancsnoka nyíltan beismerte, hogy kudarc volt a nagy nyári támadás, ami komoly belső feszültséget generált. Kaiser úgy véli, a katonai vezetés felismerte, hogy nem tudnak előre lépni, áttörést elérni a frontokon és így jelezte a politikai vezetésnek, hogy más megoldást kell találni. Mivel a frontokon kialakult patthelyzettel nem tudnak mit kezdeni, úgy érezhette, hogy nem kellene a katonáit értelmetlenül feláldozni.

Többen felvetették, hogy a jelenlegi frontvonalak mentén lehetne akár egy új határ. Olyannyira komoly a szándék, hogy ezt már a NATO is szondázta. Ilyenkor felmerül a kérdés, mi arra a garancia, hogy Oroszország nem támad ismét, miután némileg összekapta magát, pótolta az elveszett hadianyagot és képzett katonáit. Az már látható volt, hogy a Donbászban zajló háború befejezését célzó Minszki szerződéseket sem tartotta be Moszkva. (Mondjuk az ukránok sem.) Amennyiben Ukrajna nem kap kőkemény biztonsági garanciákat, addig nem sok értelme van egy tűzszünetnek.

Na meg ahhoz az is kellene, hogy Vlagyimir Putyin szándékai között szerepeljen a harcok leállítása, de Oroszországnak – jelenleg – nem érdeke befejezni a háborút. 

Úgyis lehet mondani, az egyetlen háborúpárti ország ma Oroszország. 

Amíg a harcok tartanak, Ukrajna se a NATO-ba, se az Európai Unióba nem tud belépni. Kérdés, hogy ha Putyinnal történne valami, akkor változna-e valami. Kaiser úgy gondolja, hogy gyorsan meg lehetne találni az utódját, viszont túl sokat nem lenne érdemes ettől várni, nem valószínű, hogy nagy változást hozna az orosz politikában. Annyi lehetne a különbség, hogy mindenkinek könnyebb lenne leülni egy új orosz elnökkel tárgyalni.

Nyitókép: Reuters/Thomas Peter