Meghalt Henry Kissinger, híres-hírhedt amerikai külügyminiszter

Szerdán elhunyt Henry Kissinger volt külügyminiszter, jelentette az Associated Press hírügynökség. A vastag szemüvegű, érdes hangú diplomata connecticuti otthonában halt meg, 100 éves korában. A halálhírt a nyugalmazott politikus tanácsadó cége közölte.

Durva, de parancsoló jelenlétével és a hatalom színfalak mögötti manipulálásával Kissinger szokatlan befolyást gyakorolt ​​a globális ügyekre Richard Nixon és Gerald Ford elnökök alatt. Tevékenységét 1973-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták, miközben rengeteg kritika érte őt.

Egyes politikai elemzők szerint Kissinger a reálpolitika híve volt – a diplomáciát a magasztos ideálok előmozdítása helyett gyakorlati célok elérésére használta, pragmatikus beállítottsága az Egyesült Államok érdekeit szolgálta. Kritikusai a demokratikus eszmékkel ellentétes machiavellisztikus megközelítést bírálták módszereiben. Évtizedekkel később neve még mindig indulatos vitákat vált ki.

Heinz Alfred Kissinger a bajor Fuerth városában született 1923. május 27-én, édesapja tanár volt. Családja 1938-ban elhagyta a náci Németországot, és Manhattanben telepedett le, ahol Heinz Henryre változtatta a nevét. Henry Kissinger külügyminiszterként beszédeket mondott, tanácsokat adott a republikánusoknak és a demokratáknak egyaránt, később pedig globális tanácsadói üzletet alapított. Többször megfordult Fehér Házban Donald Trump elnöksége alatt is.

Kissinger hatalma a Watergate-botrány idején nőtt meg igazán, amikor a sokat támadott és végül a botrányba belebukó Nixon mellett szinte társelnökként lépett fel. Mint később kiderült, ő engedélyezte a riporterek és a saját nemzetbiztonsági munkatársainak telefonjainak lehallgatását, hogy megakadályozzák a szivárogtatást. Emiatt is rengeteget támadták utólag.

Kormányzati karrierje nyolc éve alatt – először nemzetbiztonsági tanácsadóként, később külügyminiszterként – Kissinger a főbb külpolitikai kérdések széles skálájával foglakozott. Tárgyalásokat kezdeményezett a közel-keleti béke érdekében, és diplomáciája segített is véget vetni az 1973-as közel-keleti háborúnak. Titkos csatornákon az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok javítására törekedett. Ő kezdeményezte a párizsi tárgyalásokat, amelyek után végül az Egyesült Államok ki tudott kászálódni a vietnámi háborúból.

A Szovjetunióval folytatott határozott politikája fegyverzetkorlátozási megállapodásokhoz vezetett, és előrevetítette a hidegháború végét, a nukleáris fenyegetettség mérséklődését.

A kormányból való kilépése után Kissinger kritikusai azt hangoztatták, hogy számon kell kérni rajta az USA kudarcos délkelet-ázsiai politikáját és a latin-amerikai elnyomó rezsimek támogatását.

Az ABC-nek adott 2022. júliusi interjúban arra a kérdésre, hogy ha tehetné, visszavonná-e bármelyik döntését, Kissinger tiltakozott, és azt mondta: 

Egész életemben ezeken a problémákon gondolkodtam. Ez a hobbim és a hivatásom. Így az általam megfogalmazott ajánlások voltak a legjobbak, amelyekre akkor lehetőségem volt.

Kissinger még utolsó hónapjaiban is folytatta szerepvállalását a globális ügyekben. Júliusban találkozott Hszi Csin-ping kínai vezetővel Pekingben, hogy a mélyponton lévő kétoldalú kapcsolatokról tárgyaljon. Kissinger figyelmeztetett egy újabb nagyszabású közel-keleti háború veszélyére, miután október 7-én a Hamász meglepetésszerű támadást indított Izrael ellen.

Nyitókép: Daniel Vogl/dpa (Photo by Daniel Vogl/picture alliance via Getty Images