Ez már a hadigazdaság? Az EU rohamtempóban pörgetné fel hadiiparát, de a közös uniós haderőről már senki sem beszél

Az Európai Bizottság május elején bejelentette, hogy több mint 500 millió eurót kíván átcsoportosítani a lőszergyártás fellendítésére, amellyel a háború sújtotta Ukrajna megsegítésén túl a tagállamok készleteit is feltöltenék a következő két évben.

Kijev kérésére 1 millió darab 155 milliméteres tüzérségi lőszert gyártanának le egy év alatt.

A terv a harmadik eleme annak az uniós csomagnak, amelynek keretében több lőszert és fegyvert küldenének az ukrán erőknek, a mostani határozatjavaslat az Európai Védelmi Alapból biztosítaná az összeget. 

Két nappal később pedig a tagállami miniszterekből álló Tanács egy újabb, egymilliárd eurós lőszerbeszerzésről döntött, ezzel az Ukrajnának nyújtott teljes uniós támogatás 5,6 milliárd euróra emelkedik.

Az Európai Unió és a NATO meglévő lőszergyártó kapacitásait könnyű volt elhanyagolni és leépíteni a Szovjetunió felbomlása óta, viszont annál nehezebb a romjaiból újrateremteni és felfejleszteni kapacitásait a többszörösükre, méghozzá a lehető leggyorsabban

– kommentálta a javaslatot Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) oktatója az rtl.hu-nak.

Bár a keret nem feltétlenül elegendő az uniós célok eléréséhez, azért ez már jelentős és lényegében azonnal lehívható összeg. Ám érdemes megemlíteni, hogy Oroszország is nagy erőfeszítéseket tesz a hadiipari termelés növelésére, gyakorlatilag tavaly nyár óta nonstop gyártják a fegyvereket.

Hadigazdálkodásba kapcsolt az EU?

Kaiser Ferenc szerint európai szinten is komoly viták zajlanak a lőszergyártásról. Franciaország sokáig azt szerette volna, hogy kizárólag EU-s szereplők gyártsanak lőszert, de több tagállam is jelezte, hogy erre pusztán az uniós hadiipar nem képes. Sok ország a meglévő tartalékaiból adott Ukrajnának, így az európai készleteket is fel kellene tölteni, miután a tagállamok csak nemrégiben realizálták, mekkora lőszerigénnyel jár egy modern háború.

1 millió lőszer egy év alatt átlagosan napi 2700 lövést jelent, ennyit azért Ukrajna kizárólag 155 mm-es gránátból nem lő el

– mondta az NKE oktatója.

Szerinte az ukránok nagyon ügyesen azt a tárgyalási stratégiát választották, hogy rettentő sok fegyvert, lőszert és egyéb segítséget kérnek a szövetségeseiktől – többszörösen túlbecsülve saját igényeiket –, így tudnak „méltatlankodni”, ha a kéréseikhez képest jóval kevesebb érkezik.

Szenes Zoltánt, a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnökét is megkérdeztük Brüsszel fegyverkezési terveiről. Szerinte is nagyon magas Kijev lőszerigénye, és még nem lehet megmondani, lehetséges-e legyártani ennyi 155 milliméteres lövedéket egy év alatt, de a muníció szállítása is problémákba ütközhet.

A lőszerellátás és a kapacitások növeléséből az látszik, hogy a háború még sokáig el fog húzódni. Nem döntő hadműveletre készülnek a felek, hanem hosszú távú feladatokban gondolkodnak

– állapította meg Szenes.

Hozzátette, összességében riasztó, hogy a következő két évben könnyítik az európai hadipari gyártást, és olyan rendkívüli intézkedéscsomagot készítenek, amely inkább a hadigazdálkodásra emlékeztet.

Fegyvereket, amint csak lehet

Az Európai Bizottság a lőszergyártás támogatásáról szóló törvénnyel (ASAP) az ellátási láncok javítását, illetve a gépek és a munkaerő finanszírozását, kapacitásának növelését is célul tűzte ki. 

A program neve is beszédes: az „ASAP” (az „amilyen gyorsan csak lehet” kifejezés angol rövidítése) is jelzi, hogy az EU rohamtempóban szeretné felpörgetni a hadiipart.

Persze mindezt nem olyan könnyű megvalósítani: az Euractiv cikke szerint a program tovább terhelné azokat vállalatokat, amelyeknek már most is nehézséget okoz, hogy képzett munkaerőt toborozzanak a hadiipari felszerelések gyártásához. Márpedig ha a gyárak nem találnak embereket a termelés fellendítésére, akkor aligha készülhet el 1 millió tüzérségi lövedék Ukrajnának. Az EU a tervek szerint ezt lazább gyártási szabályokkal szeretné orvosolni.

Kérdés, a tagállamok és a hadipari cégek mennyire készültek fel a javaslatra. A Bizottság állítja, sok országban már most adott az előállításhoz szükséges infrastruktúra, a hangsúly pedig jóformán a régi lövedékek felújításán lesz.

A szakértők szerint az európai hadi cégek jogosan aggódhatnak, hogy a most kiépítendő nagy lőszergyártó sorok később már nem fognak kelleni, így hiába a költséges beruházás. A kétéves időkeret sem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy egy beruházás megtérüljön, ezért tartják fontosnak az érintett szereplők uniós pénzügyi támogatását, amely a határozati javaslatban is szerepel. 

Az EU akár 60 százalékos társfinanszírozást is biztosítana bizonyos projektekhez, a fennmaradó összeget pedig az országok vezetésének vagy a cégeknek kellene előteremteniük – írja az Euronews. 

Itthon is lehetnek nyertesei

Brüsszel azt is lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a kohéziós és helyreállítási forrásokat a védelmi iparukba irányítsák át, amelyeket eredetileg az uniós országok felzárkóztatására, illetve a koronavírus-világjárvány utáni gazdasági károk enyhítésére hoztak létre.

Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa a Politicónak ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a tagállamokra bízzák, élnek-e a kohéziós források hadiiparba öntésével. Érdekesség, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2022 márciusában pont azt kérte a Bizottságtól, hogy az uniós pénzek egy részét fordíthassa védelmi célokra.

Jó lépés, hogy a helyreállítási forrásokból finanszírozzák a védelmi ipart, csak annyi a gond, hogy a tagállamok nem egyforma mértékben vesznek részt Ukrajna támogatásában

– kommentált Szenes Zoltán.

Hozzáfűzte, nehéz morális alapon átfogó uniós döntéseket hozni, mert az országok érdekei és a hadiipar fejlettsége nagyon eltér. Az Orbán-kormány korábban egyértelműen jelezte, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnának, más országok viszont már régebb óta küldenek szállítmányokat. 

Nyilvánvaló, hogy például a Rheinmetall várpalotai lőszergyára jó eséllyel tudna pályázni az új finanszírozási keretekre. Az ilyen korszerű lőszereket gyártó cégek lehetnek az uniós tervek nyertesei

– állítja a Honvédség korábbi parancsnoka.

Orbánék komoly haderőfejlesztésekbe kezdtek az elmúlt években. A Rheinmetall és a magyar állam közepes és nagy kaliberű lőszereket, illetve robbanóanyagot előállító üzemet hoz létre többek között Várpalotán. A cég Európa egyik kiemelkedő hadiipari szereplője, a konglomerátum építésében és üzemeltetésében is részt vesz. Tavaly decemberben tették le a gyár alapkövét, a termelés pedig a tervek szerint 2024 második felében fog elkezdődni.

Lesz-e valaha közös európai hadsereg?

Az egységes európai védelempolitika kérdése évtizedek óta napirenden van. Most, hogy előtérbe kerültek a védelmi kiadások, újból felvethető a kérdés: van-e belátható időn belül realitása egy valóban ütőképes uniós haderőnek? 

Lázár János építési és közlekedési miniszter nemrég a CPAC Magyarország konferencián is szoba hozta az elképzelést, szerinte az európai konzervatív vezetés feladta az egységes európai hadsereg projektjét. A javaslat legharcosabb szószólója mindig is Franciaország volt – és valószínűleg a jövőben is Párizs lesz a legeltökéltebb ebben a kérdésben –, de köztudott, hogy nemcsak Emmanuel Macron francia elnök kampányolt mellette.

Orbán Viktor is sokáig harcos támogatója volt a közös uniós hadseregnek. De Magyarország és az EU viszonya nem úgy alakult, hogy a kormány elhivatott maradjon, az utóbbi 1-2 évben Magyarország inkább a NATO irányába igyekszik elkötelezettséget mutatni

– mondta el nekünk az NKE oktatója.

Kaiser pillanatnyilag nem érzékeli, hogy a magyar kormánynak prioritása lenne az uniós haderő. A kormányzati kommunikációba is nehezen férne bele, hogy miközben folyamatosan „harcolnak Brüsszellel”, lobbizzanak Európa saját hadseregéért. Hangsúlyozta azonban, hogy ez most valószínűleg összeurópai szinten sem prioritás, inkább a NATO és az amerikai katonai jelenlét szerepe értékelődött fel az orosz-ukrán háború miatt.

Sokan egyenesen feleslegesnek gondolják az ötletet, hiszen voltaképpen már létezik egy ilyen „közös hadsereg”, mégpedig a NATO kötelékében.

A szakértők szerint nehéz lenne ezzel párhuzamosan hatékony haderőt létrehozni, hiszen Európa egy sor területen így is folyamatosan az Egyesült Államok segítségére szorul. Az EU nem szeretne olyan méregdrága beruházásokat eszközölni, mint a komolyabb műholdas felderítési kapacitások, a távolsági fegyverrendszerek vagy akár a repülőgép-hordozók és a partra szállító hajók fejlesztése. 

Az összeget pedig valahonnan elő kéne teremteni, ami azzal járna, hogy más területeknek – oktatás, egészségügy, agrárium – kevesebb jut. De az igazán nagy civakodások csak akkor kezdődnének, ha meglenne rá a pénz, és elkezdődne a folyamat. 

Túl sokba kerül, túl nagy a kockázata, és már az első percben vita kezdődne arról, ki vezesse a közös uniós hadsereget. Jelenleg nem látom teljesülni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék egy ilyen haderő felállítását

– fogalmazott Kaiser Ferenc.

A Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke is rámutatott arra, hogy továbbra sem világos, ki irányíthatna egy ilyen katonai egységet:

Miután a Bizottság kvázi az Európai Unió kormánya, elméletben oda kéne ítélni az uniós hadsereg felügyeletét. De ez sértené a tagállami szuverenitást, mert az odaküldött haderő kikerülne a nemzeti hatáskörből. Ha viszont odaadnák a Tanácsnak, akkor csak konszenzusosan lehetne dönteni bármiben.

Hivatalos dokumentumokban sem esik szó ilyen hadseregről, az ötlet megrekedt a politikai nyilatkozatok és víziók szintjén. Egy ilyen katonaság célja elméletben az lenne, hogy az EU közös külpolitikai céljait alá tudja támasztani, de sokszor jól érzékelhetően nincsen egységes álláspont. Mindezt valahogyan finanszírozni is kellene, beilleszteni a hétéves uniós költségvetésbe, illetve egységes fegyvereket és arculatot – közös egyenruhát – adni minden egyes katonának. A szakértők szerint 

nem lehetetlen az uniós katonaság felállítása, de még a legbefolyásosabb tagállamoknak is a mostani védelmi kiadásaik másfélszeresét kéne elkölteniük ehhez, miközben hiányzik a tényleges politikai akarat. 

Ráadásul az sem zárható ki, hogy azok a NATO-országok, amelyek nem tagjai az EU-nak, akár meg is próbálnák elgáncsolni a folyamatot.

Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Armin Papperger, a Rheinmetall elnöke a zalaegerszegi Lynx harcjárműgyár épületének átadóján. Fischer Zoltán / MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda