Hiába piszkolja be a kezét a hatalom, a mélyen gyökerező dühöt már nem tudja felszámolni Iránban

Szeptember 13-án a 22 éves kurd nő, Mahsza Amini Teheránba utazott ügyintézés miatt. Egy metrómegállóban azonban az iszlám szokások betartását figyelő erkölcsrendőrség – arra hivatkozva, hogy nem viseli megfelelően a hidzsábot – elkapta őt és betuszkolta egy kisbuszba, csupa olyan nő mellé, akiket a helytelen öltözködésük miatt állítottak elő. A nőket ilyenkor erkölcsi prédikációra szállítják, ám Amini az egyik szünetben összeesett, három nap múlva pedig meghalt egy teheráni kórházban.

A hatóságok ragaszkodnak a hivatalos magyarázathoz, miszerint Amini szívinfarktust kapott, ám az apja ezt egyáltalán nem hitte el, mivel a lányának semmilyen szívproblémája nem volt, ráadásul az Aminivel a kisbuszban együtt utazók elmondása szerint a karhatalom emberei már a járműben bántalmazták a nőt: botokkal ütötték, a fejét pedig többször nekivágták a kocsi oldalálnak. A szemtanúk azt is hozzátették, hogy Amini pontosan úgy volt felöltözve, ahogyan azt az 1979-es iszlamista forradalom óta érvényben lévő szabályok előírják. Sötét színű, bő ruhát és fejkendőt viselt.

Az erkölcsrendőrségnek – vagyis Gasht-e Ershadnak – azonban bármikor joga van megállítani a nőket és ellenőrizni, hogy betartják-e a szabályokat. Olyanokat vizsgálhatnak például, hogy nem viselnek-e túl sok sminket, nem túl szoros-e az öltözékük, és nem lóg-e ki a hajuk. Ha valaki megsérti az előírásokat, azért pénzbüntetés, börtön vagy korbácsütés járhat.

Ahogy a Daily Guardian írja, bármilyen jogsértés börtönbe juttathatja az embereket, de az ilyen törvények kidolgozói és végrehajtói elsősorban a férfiak, a célpontok pedig mindig a nők. Vagy, ahogy a Nobel-díjas Shireen Ebadi fogalmazott az 1979-es iszlám forradalom kapcsán, „bár az 1979-es iráni forradalmat gyakran iszlám forradalomnak nevezik, valójában azt lehet mondani, hogy a férfiak forradalma a nők ellen. Ez számos, nőkkel szembeni diszkriminatív törvény elfogadásához vezetett, ami gyakorlatilag visszarepített minket az időben.” Nem véletlen tehát, hogy az országban a siíta iszlám-féle konzervatív felfogás – noha vallásos felhanggal van átitatva – leginkább a nők jogainak korlátozását jelenti.

„Megöllek, ha megölöd a húgomat”

Amini halálának hamar híre ment, az első tiltakozás annak a kórháznak a környékén zajlott, ahol a fiatal nő meghalt, de rövid időn belül demonstrációk kezdődtek abban a tartományban is, ahonnan származott. Más városok is szolidaritást mutattak, az emberek utcára vonultak, Amini nevét kiabálták, valamint azt, hogy „megöllek, ha megölöd a húgomat”. Aminivel ugyanis minden iráni nő tud azonosulni, hiszen bárki húga, lánya, unokahúga, vagy anyja is lehetett volna. 

A tüntetéseken számos nő – így tiltakozva az ország szigorú konzervatív törvényei ellen – levette a fejkendőt, néhányan elégették azt, egyes férfiak pedig a nőkkel való szolidaritásuk jeleként leborotválták a hajukat. Néhány napja az ENSZ helyi épülete előtt is tüntettek, többen Aminit ábrázoló plakátokat tartottak a magasba, és Irán legfelsőbb vezetőjére, a politikai és vallási életet uraló Ali Hámenei ajatollahra utalva azt kiabálták, hogy „halál a diktátorra”.

Egy szakértő szerint bár a kormány maga ragaszkodott a fejkendő ügyéhez olyan mértékben, hogy az egyfajta központi vagy alapvető identitáskérdéssé vált az iszlám köztársaság számára, a mostani tüntetések mégsem kizárólag az erkölcsrendőrségről vagy a személyes szabadságjogok korlátozásáról szólnak: a társadalmi igazságtalanság, az amerikai szankciók és a gazdasági válság keltette súlyos, messzire nyúló indulatok jöttek most felszínre. A tüntetők azt követelik, hogy az Amini letartóztatásában részt vevő rendőrök álljanak bíróság elé, hogy töröljék el az erkölcsrendészetet, sőt, az Irán vallási alapon szerveződő kormányzati rendszerét lebontani kívánó hangok is felerősödtek.

Bár a tüntetések sok helyen békésen zajlottak, a karhatalom kiszámíthatóan erőszakosan reagált: hétfőig legalább 46 iráni városban és faluban voltak tüntetések, ezeken legkevesebb 41 tüntető és rendőr halt meg, valamint több mint 1200 demonstrálót tartóztattak le. A leghevesebb összecsapások Amini szülővárosának közelében zajlottak, és ott is „halál a diktátorra” kántálásokat lehetett hallani. Az ország igazságügyi minisztere azonban továbbra is azt ígéri, hogy nem lesz elnéző a zavargásokkal kapcsolatban.

A hatóságok közben igyekeznek mindenhol korlátozni az internetet, megnehezítve ezzel a demonstrálók szervezkedését, valamint a tüntetésről készült felvételek nyilvánosságra kerülését. A tiltakozókat az Anonymous-csoport az úgynevezett Irán-hadművelettel segíti (több állami honlapot és rendőrségi térfigyelő kamerát is elérhetetlenné tettek), de már Elon Musk is jelezte, hogy aktiválná Iránban a Starlink nevű műholdas internethálózatot.

Nem ez az első megmozdulás

Az internetet a hatóságok már a 2019-es gázáremelésekkel kapcsolatos tüntetések idején is korlátozták: akkor százezrek vettek részt az Iszlám Köztársaság 40 éves történetének egyik legnagyobb kormányellenes tüntetésén, amelyen mintegy 1500 embert öltek meg a biztonsági erők. De a 2009-es – sokak szerint elcsalt választások utáni – zöld forradalmat is leverte a rezsim, hol erőszakkal, hol politikai eszközökkel. A mostani tüntetéshullám viszont azért más,

mert most először vált központi kérdéssé a rendszerrel szembeni tömeges ellenállásban a rezsim középkori hozzáállása a nőkhöz.

Márpedig itt nem egy kisebbségről van szó, a rendszerrel most a társadalom túlnyomó többsége áll szemben. Az iráni rezsim joggal tarthat attól, hogy az Amini-ügy nyomán kitört megmozdulás akkorára nő, hogy azt már erőszakkal is csak nagyon nehezen lehet leverni, ugyanakkor a szakértők a hatalom ereje és messzire érő keze miatt nem látják a rezsim megdöntésének a lehetőségét: „a Forradalmi Gárda és a félkatonai Basij brutális, hűséges, és végső soron hatékonyan elnyomja a tiltakozást – és az évek során jelentős tapasztalatot gyűjtöttek ebben” – mondta Henry Rome, az Eurasia Group elemzője. A mostani tüntetéseknek ráadásul nincsenek vezető arcai.

A Reichman Egyetemen iráni politikát oktató Meir Javedanfar ugyanakkor úgy véli, a nők jogainak fókuszba kerülése miatt a korrupt és inkompetens rezsimre dühös irániak számára egyfajta mérföldkövet jelent a mostani tüntetéssorozat. „Nem ezek a tiltakozások lesznek az utolsók. Még több lesz belőlük. De nem valószínű, hogy forradalmat fogunk látni addig, amíg nem lesz vezetője a megmozdulásoknak, és Irán fegyveres erőinek legalább egy része nem kezd az emberek oldalára a rezsim ellen” – mondta. Abban pedig szinte minden szakértő egyetért, hogy ha a hatalom nem fél bepiszkolni a kezét és végül számos emberélet árán is elfojtja a tiltakozásokat, a mélyen gyökerező dühöt és kétségbeesettséget attól még nem fogja felszámolni.

Nyitókép: Getty Images / Stringer