Hetekig tartott felfognom, hogy Oroszország területén nem is zajlik háború, csak mi támadtuk meg Ukrajnát – egy orosz ejtőernyős részletes beszámolója

Két hétig tartó bujkálás után elmenekült hazájából az az orosz katona, aki az ukrajnai harcteret megjárva 141 oldalas, a háborút és az orosz hadvezetést bíráló visszaemlékezést tett közzé közösségi oldalán. A Pavel Filatyjevvel interjút közlő Guardian szerint Ukrajnában harcoló orosz katonától még nem jelent meg ennél részletesebb, önként közreadott beszámoló. A volt ejtőernyős azt mondta: nem fél harcolni egy háborúban, de tudnia kell, hogy amit tesz, az helyes. Az Ukrajna elleni háborút viszont nem érzi igazságosnak. Azzal viszont, hogy a nyilvánosság elé állt, azt kockáztatta, hogy börtönbe kerül és árulónak bélyegzik egy olyan országban, ahol a háború szót sem szabad kiejteni.

Az eredeti terve az volt, hogy kiteszi memoárját a VKontakte-oldalára, és rögtön feladja magát a rendőrségen. Segítője, Vlagyimir Oszecskin, a Gulagu.net emberi jogi szervezet vezetője arra kérte, gondolja ezt át, és arra biztatta, hogy meneküljön el Oroszországból. 

Oké, elmegyek Amerikába, és ki leszek én ott? Mihez fogok kezdeni? Ha a saját hazámban nincs rám szükség, ott kinek fogok kelleni?

– kérdezte Pavel Filatyjev, aki két hétig minden éjjel másik szálláson aludt, de úgy gondolja, így is megtalálták volna, ha igazán akarják. Csodálkozik is, hogy nem fogták el. 

Lehet, hogy nem tudják, mit kezdjenek velem

– vélekedett. Hallott arról, hogy dezertálással készülnek megvádolni, ami miatt évekre börtönbe kerülhet, és mégsem történt semmi, amíg múlt szombaton Vlagyimir Oszecskin segítségével elhagyta az országot. Egy Telegram-üzenetben azt írta: 

Miért kell elmenekülnöm a hazámból azután, hogy elmondtam az igazságot arról, hogy mivé tették ezek a gazemberek a hadseregünket?

Jogvédő segítője szerint nagyon fontos, hogy Pavel Filatyjev elsőként vállalta, hogy megszólaljon, kinyitva ezzel Pandora szelencéjét.

A most 34 éves, katonacsaládba született férfi a 2000-es évek végén Csecsenföldön szolgált, majd közel egy évtizedig lovasedző volt, tavaly anyagi okokból visszatért a seregbe. A Krímen állomásozó 56. légideszant-ezredben szolgált, ott volt a herszoni kikötő elfoglalásánál is, amiről részletesen ír memoárjában. Elmondása szerint egysége a háború elhúzódásával hosszú időre tüzérségi támadás alatt, lövészárkokban rekedt Mikolajiv mellett, ott egy lövedéktől sár fröccsent a szemébe, ami elfertőződött és majdnem megvakult. Ezért térhetett haza, de voltak olyan katonatársai is, akik szándékosan magukra lőttek, hogy elhagyhassák a frontot és megkapják a sebesülteknek járó húszmillió forintnyi juttatást.

Memoárjából kiderült: a herszoni kikötő elfoglalása azokra a festményekre emlékeztette, amelyeken a barbárok feldúlták Rómát. 

Szörnyű állapotba lehet kergetni az embereket, ha nem törődnek azzal, hogy szükségük lehet alvásra, evésre, mosakodásra

– írta. Voltak, akik rögtön elkezdték összeszedni a számítógépeket és más értékes tárgyakat. Utólag a Guardian újságírójának azt mondta erről: az a katona, aki ilyet tesz, annak tudatában csinálja, hogy az többet ér, mint egy havi fizetése. 

És ki tudja, holnap életben lesz-e még. Úgyhogy elveszi

– tette hozzá. Ezzel, mint mondta, nem mentegetni akarja, aki ezt csinálja, de ahhoz, hogy ezt meg lehessen állítani, meg kell érteni, hogy miért viselkednek így emberek szélsőséges helyzetekben.

Azt mondta, a fegyver, amit kapott, rozsdás volt és elszakadt a szíja. Elavult felszereléssel és járművekkel szolgáltatták ki őket az ukrán ellentámadásoknak. 

Ideális célpontok voltunk

– írta arról, amikor páncélozatlan, lerobbanó UAZ-okkal tartottak Herszonba. Az sem volt világos, hogy mi a terv, senki nem tudott semmit. Arról sem volt fogalmuk, hogy egyáltalán miért háborúznak. 

Hetekig tartott felfognom, hogy Oroszország területén nem is zajlik háború, csak mi támadtuk meg Ukrajnát

– mondta.

Szerinte a legtöbb ember a seregben elégedetlen azzal, ami zajlik, elégedetlen a parancsnokokkal, a kormánnyal, Putyinnal és a politikájával, és a védelmi miniszterrel, aki sohasem szolgált a seregben. Voltak, akik négyszemközt elmondták neki, hogy egyre jobban tisztelik a hazaszeretetet, amivel országukat védelmezik az ukránok, mások pedig arra panaszkodtak, ahogy Oroszország bánik a katonáival. A hadikórházban is elégedetlen katonákkal találkozott, köztük a Moszkva cirkáló elsüllyesztésekor megsebesült tengerészekkel, akik szerinte egy magas rangú tisztet is kizavartak a kórtermükből. Azt is írja, hogy rengeteg az elesett katona, akik hozzátartozói hiába várnak kártérítésre, és sebesült katonák is hónapok óta várják a pénzüket.

Ha nincs jogom nemet mondani a háborúra, másnak miért van joga elkezdeni a háborút?

– teszi fel a kérdést memoárjában Pavel Filatyjev. Mint írta:

Könnyebb lenne, ha Ukrajna támadt volna meg minket, de az igazság az, hogy mi támadtuk meg Ukrajnát.

Nyitókép: Telekanal Dozsgy