külföld

„Ágyútöltelékként küldik őket a halálba” – nem az oroszok halnak meg Oroszországért Ukrajnában

Ignácz PéterIgnácz Péter

2022. május 29. 16:50

Máig nem lehet pontosan tudni, hogy milyen nagy veszteségeket szenved az orosz hadsereg Ukrajnában, az azonban már a háború első heteiben nyilvánvalóvá vált, hogy kik halnak meg leginkább. Nem az oroszok, hanem az Oroszország területén élő különböző etnikai kisebbségek tagjai: dagesztániak, burjátok, tuvaiak és tádzsikok. 

Az Ukrajna ellen indított háború kezdete óta csak találgatások vannak arról, pontosan hány katonát is veszít az orosz hadsereg. Az ukránok szerint már több mint 27 ezer orosz katona vesztette életét a harcokban, de ezt széles körben túlzónak tartják. Moszkva nem közöl naprakész adatokat, és a legutóbbi, március végi közlése szerint csak 1351 katonájuk halt meg. A brit védelmi minisztérium legfrissebb, május 22-ei beszámolója közben nagyjából 15 ezerre tette az Ukrajnában elhunyt orosz katonák számát.

Egyvalami azonban hamar kiderült. Az elesett orosz katonák között aránytalanul nagy számban vannak a fiatalok, a szegények és a különböző oroszországi kisebbségek tagjai.

A Mediazona nevű orosz portál a BBC brit közszolgálati adóval együttműködve nyilvánosan elérhető orosz forrásokból – helyi hatóságok bejelentéseiből, közösségi oldalakon megjelent posztokból és a helyi sajtó beszámolóiból – a háború kezdete óta gyűjti az információkat az Ukrajnában meghalt katonákról. Azokból egyrészt kiderül, hogy az orosz hadsereg aránytalanul sok tisztet veszít, másrészt hogy a legtöbb elesett katona Dagesztánból, valamint Burjátföldről származott. A lakosság arányaihoz képest az utóbbi területen a legnagyobb az áldozatok száma.

A Mediazona legfrissebb, május 18-ai adatai szerint az orosz hadsereg 2622 katonája halt meg az ukrán háborúban, és közülük 159-en a hárommilliós lakosú Dagesztánból jöttek, 117-en pedig a kevesebb mint egymillió ember lakta Burjátföldről kerültek Ukrajnába. Közben mindössze három halott van, aki a 12 és fél milliós Moszkvából érkezett.

Imamalmot forgató burjátföldi nő egy 2012-es fényképen. Fotó:  Kyodo News Stills via Getty Images

A frontvonalba vezényelt katonák többsége kisvárosokból és falvakból származik, a szegények és az aluliskolázottak közül kerülnek ki – mondta május közepén az AFP francia hírügynökségnek Pavel Luzin. Az orosz katonai szakértő március végén a Guardiannek kijelentette:

Kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy az elesett katonák közül sokan olyan szegényebb, etnikai kisebbségek lakta köztársaságokból érkeztek, mint Burjátföld, Dagesztán és Kalmükföld.

Luzin szerint a nagy halálozási arány annak is köszönhető, hogy az orosz hadsereg vezetése jellemzően inkább a kisebbségek tagjait küldi a veszélyesebb harcokba, mert „sajnálatos módon az átlagoroszt kevésbé érdekli egy burját vagy egy dagesztáni halála, mint egy Moszkvából vagy Szentpétervárról származó, kék szemű katonáé”.

A tisztek ráadásul sok burját vagy dagesztáni közül válogathatnak. A két köztársaság ugyanis a legszegényebb területek közé tartozik, ahol a hadsereg nyújtja a legbiztosabb kiutat a szegénységből és a munkanélküliségből.

Pénz, pénz, pénz

Nincs itt semmilyen munkalehetőség, ezért mennek a fiúk harcolni

jelentette ki a Meduzának az egyik Ukrajnában meghalt burjátföldi katona lánytestvére. Egy másik elesett katona édesanyja a lapnak elmondta, fia mindössze hétezer rubelt (mostani árfolyamon 43 ezer forintot) keresett tornatanárként, de miután csatlakozott a hadsereghez, a fizetése már kezdőként 40-50 ezer rubelre (tehát kb. 250-300 ezer forintra) nőtt. A nő elmondása szerint a fiú nagyon boldog volt, amikor felvették a hadseregbe, nagy örömmel újságolta neki, hogy korábban nem vettek fel akárkit, de most már igen.

A háborúban pedig még több pénzt is kereshetnek. A Meduza cikke szerint több Ukrajnába vezényelt katona is elmondta nekik, hogy havonta 250 ezer rubelt üti a markát.

A háborúellenes Free Buryatia Foundation (Szabad Burjátföld Alapítvány) egyik tagja, a jelenleg Kaliforniában élő, kvatumszámítással foglalkozó Maria Vjuskova a The Moscow Times című orosz oldalnak azt mondta, az elesett burját katonák közül sokan olyan egyetemet végezett emberek voltak, akikre nem jellemző, hogy katonának állnának: tanárok, jogászok és programozók.

A burjátföldi Kjahta városban élő, tanárként dolgozó Pavel Cidipilov a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva kijelentette:

Itt nincsenek üzemek és gyárak, így a fiataloknak muszáj katonának állni, ha pénzt akarnak keresni, és el akarják látni a családjukat. Azt gondolják, hogy úgysem lesz háború. Aztán ez történik.

Helyiek az oldalnak elmondták, hogy a kjahtai katonai bázisról az ott állomásozó katonák 90 százalékát áthelyezték, és folyamatosan toboroznak. Egy helyi álláskereső portálon május közepén 941 katonai szolgálatot hirdető álláshirdetés szerepelt, és további 200 hirdetésben kerestek katonai sofőrt – írta a Szabad Európa.

Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatása egy burjátföldi buddhista templomban 2013-ban. Fotó: Sasha Mordovets/Getty Images)

Hasonló a helyzet Dagesztánban. A Kaszpi-tenger partján elterülő kaukázusi köztársaságban a sport mellett a katonaság kínálja a legjobb lehetőséget a társadalmi felemelkedésre. Sokan még kenőpénzt is hajlandók fizetni, hogy biztosan bejussanak, mert kvóta korlátozza, hogy hány dagesztánit vehetnek fel az orosz hadseregbe – írta a Meduza.

A lap cikke szerint 2021 tavaszán egész Oroszországból nagyjából hatvanezer újonc érkezett a hadseregbe, és abból mintegy háromezren dagesztániak voltak. A háború kezdete után még külön toborzást is tartottak, ahol 

tekintélyes, körülbelül kétszázezer rubeles fizetést ajánlottak azoknak, akik hajlandók részt venni az ukránok ellen indított „különleges katonai akcióban”. A köztársaságban az átlagfizetés kicsivel több mint 32 ezer rubel.

A toborzás sikeréről azonban ellenmondó információk kerültek nyilvánosságra – írta a Meduza. Az orosz állami hírügynökség szerint több mint háromszázan jelentkeztek, egy helyi lap viszont arról számolt be, hogy teljesen sikertelen volt.

Ellenállás?

A Meduza riportja szerint a dagesztániakat megosztja az Ukrajna elleni indított orosz háború, és nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy Dagesztán elesett fiai miatt háborúellenes hangulat alakult volna ki a köztársaságban.

Bár az oroszországi kisebbségek tagjai háborúellenes üzenetek terjesztésére kezdték el használni saját nyelvüket, így kerülve ki a kisebbségi nyelveket nem értő cenzorokat, egyelőre úgy tűnik, hogy még nincs nagy hatásuk. A Burjátföldön született, de már Mongóliában élő Yumzhana Sui kínai-burját művész például burját nyelven terjeszti háborúellenes üzenetét.

Sui a New Statesman című lapnak elmondta, hisz abban, hogy „a kis Burjátföldön”, ahol „mindenki ismer mindenkit”, el fog terjedni a háborúellenes hangulat, amikor „rájönnek, hogy a barátaikat, testvéreiket, unokaöccseiket és ismerőseiket ágyútöltelékként küldték a halálba”.

Azonban a nagy veszteségek ellenére a burjátok nagyrészt támogatják Putyin háborúját. A Meduza című független orosz lapban megjelent beszámoló szerint az elesett burját katonák rokonai és ismerősei fontosnak tartják a háborút, vagy ahogy ők emlegetik, „az Ukrajna nácitlanítására indított különleges katonai akciót”. Így fogalmazott a Bajkál Népe című helyi lapnak egy burját település iskolájának gondnoka, akinek két fia is Ukrajnában harcol:

Természetesen itt mindannyian hazafiak vagyunk. Ha engem hívnának harcolni, gondolkodás nélkül mennék.

Ahogy egy helyi újságíró, Karina Pronina a Guardiannek elmondta:

Azt hittem, hogy dühösebbek lesznek az emberek, amikor elkezdenek érkezni a hullazsákok, és talán a burját nacionalizmus is erősödni fog. Azonban ez egyelőre nem történt meg.

Nyitókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök egy 2013-as hadgyakorlaton. Fotó:Sasha Mordovets/Getty Images

#külföld#orosz-ukrán háború#oroszország#ukrajna#kisebbség#etnikum#dagesztán#bujrátföld#bujrát#katonák#szegénység#ma

Címlapról ajánljuk