Kaiser Ferenc: Svédország és Finnország elleni hibrid háborút, de akár katonai fellépést is jelenthet a Kreml fenyegetése

Rontja Oroszország stratégiai helyzetét, ha Svédország és Finnország csatlakozik a NATO-hoz, azonban ez az Ukrajnában zajló fegyveres harcokat közvetlenül nem befolyásolja. Ugyanakkor az ukrajnai agresszió nélkül a hagyományosan semleges országok vélhetően nem döntenének az észak-atlanti szövetség mellett – mondta el az rtl.hu kérdésére Dr. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense.

„Moszkvának ezt a folyamatot már mindenképpen végig kell vinnie: amíg Putyin nem mondhatja, hogy ő győzött, addig tartani fog a háború. Az átcsoportosítások alapján az ország keleti részén, Donbaszban akarnak újabb területeket elfoglalni, Kijev bevételéről letehettek” – mondta a kutató. 

Szerinte a két skandináv állam belépése a NATO-ba Moszkva számára elsősorban azt jelentené, hogy az északi térségben is hosszabb közös határa lesz a szövetséggel. Várhatóan Svédországban és Finnországban is népszavazás dönt majd a csatlakozásról, a közvélemény-kutatások szerint a lakosság túlnyomó többsége a NATO mellett döntene – ami a hidegháború kezdete óta tudatosan hangoztatott semleges státuszuk miatt történelmi fordulópont, ez az Ukrajnát érintő orosz agresszió előtt elképzelhetetlen lett volna.

A svédek hagyományosan semlegesek, Finnország pedig a második világháború után az állandó szovjet, illetve orosz fenyegetéstől tartva lett semleges. Múlt héten Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kissé homályosan úgy fogalmazott: ha a két ország NATO-tag lesz, Oroszországnak saját intézkedéseivel újra helyre kell állítania a hatalmi egyensúlyt. (Peszkov hétfőn ismét nyilatkozott a témában, arra figyelmeztetett, hogy a nyugati katonai blokk „nem az a fajta szövetség, amely biztosítja a békét és a stabilitást, és további bővítése nem nyújt több biztonságot az európai kontinensnek”.)

Hogy „a hatalmi egyensúly helyreállítása” milyen konkrét lépéseket jelenthet, azt egyelőre csak találgatni lehet. Kaiser Ferenc szerint a mostani orosz kommunikációban ez akár fegyveres konfliktust, orosz támadást is jelenthet, azonban 

ezzel nem fogják meggyőzni sem a svédeket, sem a finneket, hiszen Ukrajna tragédiája éppen az, hogy nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak.

Norvégia kivételével az összes skandináv ország az unió tagja, Norvégia és Dánia NATO-tag is, ebben a helyzetben – tehát ha újabb országok döntenének a NATO mellett – nem nagyon lehetne másképpen „egyensúlyba hozni” a hatalmi egyensúlyt, mint fegyveres erővel. Kaiser Ferenc hozzátette: lehetőségképpen persze ott van még a kiberhadviselés, illetve a belső feszültségek élezése is, de ez a skandináv országok esetében nem kecsegtet túl sok sikerrel.

Ha ezek az államok deklarálják, hogy NATO-tagok szeretnének lenni, akkor a homályos utalás alapján Moszkva akár befolyásolhatja a népszavazásokat, meghekkelhetnek kormányzati oldalakat, megfenyegethetik őket atomfegyverek bevetésével, csak ezt már néhányszor eljátszották. 

„Hiszen korábban éppen Putyin elnök beszélt tömegpusztító fegyverek bevetéséről akár a NATO ellenében is. A két ország csatlakozása óriási pofon lenne Oroszországnak, hiszen a stratégiai kommunikációjuk végig arról szólt, hogy a NATO agresszívan terjeszkedik határaik felé. Ami persze az ő nézőpontjukból lehet igaz, de a NATO senkit nem kényszerít belépésre, egy ilyen döntés mindig az adott ország saját elhatározása” – fogalmazott a NKE docense. Kaiser szerint az említett országok a fenyegetésnek is felfogható kijelentés tükrében azért vannak szerencsés helyzetben, mert nem rendelkeznek jelentős orosz kisebbséggel, így nem lehet arra hivatkozva konfliktust kirobbantani, hogy sérelem érte őket, ahogy valójában arra sincsen bizonyíték, hogy Ukrajnában ez megtörtént volna. Sőt a Svédországban és Finnországban élő oroszok jelentős része éppen a háború és Putyin elől menekült el.

„Azt a »kisebbség mint ötödik hadoszlop« forgatókönyvet, amit eddig nagy sikerrel használt Moszkva, például Moldova, Ukrajna vagy Georgia ellen, ezekben az országokban nem lehetne keresztülvinni. Ráadásul ezekben az országokban demokratikusan megválasztott, stabil kormányok vannak, fontosnak tartják az átláthatóságot, nehezebb zavart kelteni. Az ilyen fenyegetőzések éppen ellentétes hatást érnek el, és a NATO felé orientálják a lakosságot.”

Miért lettek függetlenek?

Svédország utoljára a napóleoni háborúkban vett részt hadviselő félként, azonban az 1815-ös bécsi kongresszus óta az ország nem keveredett fegyveres konfliktusba. Kaiser Ferenc felidézte: a napóleoni háborúk alatt, Napóleon támogatásával, Oroszország elszakította Svédországtól Finnországot. Amikor a krími háború idején, 1854-ben a franciák és a britek is beléptek az Oszmán Birodalom mellett, az Orosz Birodalom ellen a háborúba, felajánlották Svédországnak, hogy visszakaphatja Finnországot, ha csatlakozik a szövetséghez, és új frontot nyit Oroszország ellen. A svéd politikai döntés azonban egyértelmű volt: senkivel nem akarnak háborúzni. 

„Ezt pedig jó stratégiai fekvésüknek köszönhetően tartani is tudták. Messze, fenn vannak északon, kívül a klasszikus európai konfliktusok hadászati fő irányain, illetve a Jeges-tengerrel sem határosak. Norvégia például a második világháborúban fontos volt a németeknek, mert jó bázisa volt a tengeralattjáróinak, azonban Svédország mindkét világháborút meg tudta »úszni«. Voltak veszteségeik természetesen, de hadviselő félként nem vonódtak be. Így a NATO alapításakor fel sem merült, hogy tagok legyenek, sőt, Svédország attól érezte magát biztonságban, hogy semmilyen katonai szövetségbe nem léptek be.”

Svédország és Finnország (Ausztriával együtt) csak 1995-ben, Oroszország egyik leggyengébb időszakában, Boris Jelcin elnöksége alatt csatlakozott az Európai Unióhoz, ekkor azonban kvázi jelezték Oroszországnak, hogy a NATO-ba nem akarnak belépni. Míg a többi csatlakozó állam előtte vagy legalábbis ezzel egy időben NATO-taggá is vált, az EU ugyanezt az osztrákok, a svédek és a finnek – tehát a klasszikusan semleges országok esetében – nem szorgalmazta.

Finnország 1809-ben az Orosz Birodalom részévé vált, ismerik az orosz megszállást. „A Finn Nagyhercegség révén több-kevesebb autonómiát kaptak, azonban rendkívül kemény volt az orosz cári uralom. Az első világháború teremtett lehetőséget a kiválásra, a forradalmak után jelentős német támogatással háborúba kezdtek, így vívták ki függetlenségüket, amit az Európa keleti felét felosztó Molotov-Ribbentrop-paktum után az úgynevezett téli háborúban védtek meg, bár jelentős területeket szerzett meg Oroszország” – fogalmazott Kaiser Ferenc, aki arról is beszélt, hogy a finnek annyira elkeseredetten védekeztek, a sztálini tisztogatások miatt a hozzáértő szakemberektől ekkorra már megfosztott szovjet haderő pedig annyira rosszul támadott, hogy a finnek körülbelül 25 ezer, míg a Vörös Hadsereg legkevesebb 150 ezer embert veszített. 

A második világháborúban a finnek csatlakoztak a náci Németországhoz, de nagyjából csak azokat a területeket foglalták vissza, amelyeket a Szovjetunió 1940-ben elszakított tőlük, utána leálltak a támadó hadműveleteik. 1944-ben, a hadi helyzet változásával viszont már a Szovjetunió támadott és szerezte vissza a korábban elveszített területeit. Finnország ekkor lényegében különalkut kötött: „kiugrott” a háborúból, maga űzte ki területéről a német csapatokat, cserébe nem szállta meg a Szovjetunió, nem darálták be a „vörös birodalomba”. Helsinki megőrizhette függetlenségét, és vállalták, hogy mindig baloldali pártok kormányoznak – többségben vagy koalícióban –, illetve hogy az ENSZ-ben minden döntésnél úgy szavaznak, ahogyan a Szovjetunió. Érthető, hogy 1949-ben Finnországnak esélye sem lett volna csatlakozni a NATO-hoz.

Aki semleges, annak erős haderőre van szüksége

„A semlegességnek van egy megterhelő része: rendkívül sokat kell költeni a védelmi képességekre, sokkal többet, mint egy katonai szövetség tagjaként. Így tesz Svédország és Finnország is, tehát a NATO két olyan, jól felszerelt és lényegében már most kompatibilis tagországgal gyarapodhat, amelynek relatíve nagy létszámú, sorkötelezettségen alapuló, jelentős mennyiségű tartalékossal rendelkező fegyveres ereje van” – tette hozzá Kaiser Ferenc. A Military Balance szerint az 5,6 milliós Finnország 2021-ben csaknem 6 milliárd dollárt – több mint 2083 milliárd forintot – költött védelmi célokra, ez közel a duplája annak, amit a jelentősen népesebb Magyarország erre a célra fordított. Sőt a 19 ezer fős finn haderő nem sokkal kisebb, mint a Magyar Honvédség, emellett van 230 ezer kiképzett tartalékosuk is. 

Erre egy ilyen óriási és agresszív szomszéd mellett szükség is van

– jegyezte meg a szakember. Finnországnak több mint száz Leopard 2-es harckocsija van és további száz raktáron. Csak összehasonlításként: Magyarország egy zászlóaljnyit, tehát ennek a mennyiségnek a felét vásárolja majd meg.

A finn haderő rendkívül korszerű, azonban lényegében csak védelemre alkalmazható. Haditengerészetük ütőképes, rendkívüli aknatelepítő és aknamentesítő képességekkel, jelentős hajók elleni rakétakapacitásokkal rendelkezik, bár a haditengerészetet is inkább partvédelmi feladatok ellátására optimalizálták. Kaiser Ferenc szerint nem szabad megfeledkezni a légierejükről sem: hatvan F-18-asuk van, és ismét csak összehasonlításként: Magyarország 14 Gripennel rendelkezik. 

„A finn lakosság pontosan tudja, hogy Oroszország nem a barátjuk, soha nem is éltek ebben a tudatban. Finnországban látható, érezhető a fenyegetettség, így jóval többet is kell költeniük” – mondta Kaiser Ferenc, aki úgy látja:

a finnek eddig úgy gondolhatták, hogy jobb nem provokálni a medvét, de a félelem túlnőtt ezen a nézeten.

A 10,3 milliós Svédországnak még ennél is erősebb hadereje van: tavaly több mint 8 milliárd dollárt, azaz nagyjából 2778 milliárd forintot költöttek honvédelemre. Finnországhoz hasonlóan általános hadkötelezettség van, bár jelenleg a korábbinál kevesebb embert soroznak be, mivel a távlati tervek között szerepelt a sorkatonai szolgálat kivezetése. Kaiser Ferenc ennek megvalósulására most nem sok esélyt lát. A svéd hadsereg 15 ezer fős, tehát kisebb, mint a finn, azonban elképesztő mennyiségű és minőségű fegyverzetük van: például 120 Leopard-tank.

„A svéd hadiipar kiemelkedően erős: gyalogsági harcjárművei és tüzérségi eszközei nagy része is saját gyártású, a svéd haditengerészet is ütőképes, főleg a tengeralattjárók szempontjából, de náluk is kiemelhetők az aknarakó- és aknamentesítő képességek. Jelentős a légierő is, abból a (saját gyártású) Gripenből, amiből Magyarországnak 14 darab van, ők csaknem százzal rendelkeznek. Emellett pilóta nélküli eszközökkel, közepes szállító-repülőgépekkel is jól felszerelt haderőről beszélünk. Az is fontos, hogy a svéd hadiipar teljesen integrálódott a nyugatiba: a Gripen brit-svéd fejlesztés, ahogyan az az NLAV könnyű páncéltörő rakéta is, amellyel százával lövik ki Ukrajnában az orosz haditechnikát.”

Svédország és Finnország eddig is kapcsolatban volt a NATO-val, a két skandináv állam katonái gyakran mentek közös békefenntartó missziókba a szövetség katonáival, az együttműködési képesség (interoperabilitás) lényegében már megteremtődött, tette hozzá Kaiser Ferenc. A Time értesülései szerint Finnország már júniusban benyújthatja csatlakozási kérelmét a NATO-nak, és hamarosan Svédország is követheti. Ezzel 32 tagúvá bővülne az észak-atlanti szövetség.

Nyitókép: RTL