Ukrajna hősként küzd, de rosszabbul áll a háborúban, mint ahogy a médiából látszik

Második hetébe lépett az orosz-ukrán háború, miközben a nemzetközi sajtóból és az ukrán forrásokból érkező hírekből egyelőre az látszik:

az orosz előrenyomulás lelassult, az inváziós erők komoly veszteségeket szenvedtek el, az ukrán városok többsége pedig kitart az egyre kíméletlenebb, civil lakosságot sem kímélő orosz tüzérségi és légitámadások ellenére. 

De katonai szempontból tényleg olyan jól áll Ukrajna, mint kommunikációs fronton? Az rtl.hu Szenes Zoltánt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusát, a Honvédség volt vezérkari főnökét és NATO katonai képviselőjét kérdezte a témában.

Keleten a helyzet változatlan

Szenes Zoltán szerint az orosz villámháborús tervek kudarca után az látható, hogy az inváziós erők négy fronton nyomulnak előre. Északon zajlik Kijev bekerítése és az ostrom előkészítése. Északkeleten Harkiv ostromának csatái zajlanak. Délkeleten le van kötve az ukrán hadsereg jelentős része a két szakadár terület, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság határain, délen pedig az ukránok fekete-tengeri partvidékének elfoglalása zajlik Mariupol ostromával és Ogyessza várható bekerítésével.

Bár hétfőn ismét tűzszüneti tárgyalások voltak az orosz és az ukrán fél között, ez Szenes szerint nem sok reményre ad okot, mert mindkét fél keményen ragaszkodik az álláspontjához. Vlagyimir Putyin orosz elnök csak a teljes megadást fogadja el, Volodomir Zelenszkij ukrán elnök pedig leszögezte, hogy védekeznek és nem felejtenek. Talán a városok lakosságának evakuálására kijelölt humanitárius folyósokról lehet újabb megállapodás, ám már az előző egyezség sem volt hosszú életű (illetve az ukránok elutasították az oroszok ajánlatát – a szerk.). Ennek egyik oka a szakértő szerint, hogy nincs a helyszínen olyan nemzetközi szervezet, főképpen az ENSZ, ami biztosíthatná az egyezség betartását. Pedig a szíriai polgárháborúban ez jól működött.

A humanitárius folyosók és a lakott területek bombázása kapcsán Szenes Zoltán elmondta, az oroszok közvetlenül nem támadnak tisztán civil célpontokat. Kommunikációs rendszereket, vezetési pontokat, közmű-rendszereket támadnak, amelyek kihatással vannak a lakosságra. Erre jó példa az ostromlott Mariupol, ahol már lassan öt napja nincs víz, áram és ellátás.

Ezzel az lehet a céljuk, hogy megtörjék a civilek ellenállási kedvét, és a közhangulat az ukrán kormányt a megadás irányába tolja.

A civil veszteségek fő oka, hogy az orosz tüzérségnek, például a sorozatvetőknek, van valamennyi szórása, azaz nem lehet velük nagy pontossággal tüzelni, ami miatt a katonai célpontok támadásánál is okozhatnak polgári veszteségeket. Ráadásul a harcok városokban zajlanak az orosz és ukrán erők között. Ebből fakadóan mindig vannak civil áldozatok, amit a katonai szakzsargon járulékos veszteségnek hív. A szíriai polgárháború tapasztalatai alapján az oroszok várhatóan addig fogják bombázni a városokat, amíg azokban van ukrán katonai ellenállás és teljes körűen nem veszik birtokba azokat.

Kijev, a hős város

Kijev ostroma ugyan még nem kezdődött el, az oroszok egyelőre csak az agglomerációt támadják, ha azonban megindulnak, a város központja felé haladva ukrán védelmi állásokkal és egyre erősödő katonai ellenállással kerülnek majd szembe. Ahol pedig az ukránok ellenállnak, ott az oroszok bombázni fognak, főleg tüzérséggel, amelyben óriási potenciállal rendelkeznek. Ráadásul teljes légifölényük is van, így a levegőből is támadni fogják Kijev védőit.

Szenes Zoltán szerint a brutális orosz fölény ellenére is elkeseredett, hosszú ostrom várható Kijevben. Példaként Budapest második világháborús ostromát hozta fel, ahol hiába volt a szovjeteknek háromszoros fölénye, még így is két hónap kellett a magyar főváros elfoglalásához. Azt ugyan nem tudjuk pontosan, hogy mekkora ukrán erőket vontak össze Kijev védelmére, de az már ismert, hogy csaknem 100 ezer önkéntes jelentkezett a népi milíciákba, illetve múlt héten mintegy 15 ezer kézifegyvert osztottak ki a kijevieknek. Szenes azonban leszögezte:

Kijevet nagy valószínűséggel nem lehet megvédeni és az oroszok egy kíméletlen, nagy pusztítással és veszteségekkel járó ostrom árán, de el fogják foglalni.

Azt, hogy a felfegyverzett ukrán lakosság ellenállásának erősödése miatt az oroszok megtorlásképpen kivégzésekbe vagy internálásokba kezdenek a civilek körében, a szakértő nem tartja valószínűnek. Szenes szerint a háború ellenére az orosz és az ukrán testvérnép, közös történelemmel, jelentős részben oroszul beszélő ukrán lakossággal, amelynek körében jelenleg hatalmas a kiábrándulás Oroszországból. Eleve nagyon nehéz lesz elfogadnia az oroszoknak is Kijev orosz ostromát, hiszen a város a második világháborúban a hősiesség szimbólumává vált, amikor még a náci Németország erői ostromolták és egyhónapos harc árán foglalták el, ami után Kijev is megkapta a „Hős Város” címet.

Túl kevés, amit a NATO nyújthat

Kérdés, hogy Ukrajnának milyen segítségre van szüksége és mire számíthat a Nyugattól, pontosabban a NATO-tagállamoktól a védekezés folytatásában. Szenes szerint a legfontosabb most inkább az lenne, hogy a nemzetközi közösség ne szítsa tovább a feszültséget és ne emelje tovább a téteket, hanem próbálja meg mindkét felet a fegyverszünet felé terelni. De a NATO és az EU egyelőre nem mondott le a katonai segítségről sem, ami úgy tűnik, hogy nem szövetségi szinten, hanem két- és többoldalú megállapodásként fog megvalósulni.

Nemrég felmerült, hogy a kelet-európai NATO-államok, például Lengyelország, Szlovákia és Bulgária régi, orosz gyártmányú vadászgépekkel fogják Ukrajnát támogatni, amelyek vezetésére az ukrán pilóták ki vannak képezve, így az ukrán légierőbe beilleszthetőek lennének. Erre volt válasz az orosz katonai szóvivő vasárnapi fenyegetése, amely szerint ha ukrán harci gépek szállnak fel Ukrajnával szomszédos államokból, azt részükről katonai támadásként fogják értékelni. Szenes szerint a terv nemcsak amiatt megvalósíthatatlan, hogy ha például az ukránoknak átadott gépek mondjuk Lengyelországból szállnak fel, azt Oroszország katonailag megtorolhatja. Hanem amiatt is, hogy szinte az összes ukrán katonai repteret használhatatlanná tették az orosz bombázások.

A szakértő úgy véli, a városi harchoz alapvetően lőszer és páncéltörő rakéták kellenek, illetve javítani kell az ukrán területvédő milíciák felszerelését. De háború közben újrafegyverezni a katonákat, új, korábban nem használt fegyverek használatát elsajátítani nem lehet, kivéve olyan harceszközökét (például az amerikai Javelin páncéltörő rakétákét vagy a török Bayraktar drónokét), amelyek már rendszerben vannak. Rövid távon, vagyis Kijev várható ostromáig, olyan kézifegyver- és lőszerellátás, illetve egyéni felszerelések biztosítása tűnik érdemben megvalósíthatónak, amelyeket a védekező ukrán erők közvetlenül az ostrom során már fel tudnak használni.

Tartós megszállás vagy Ukrajna térdre kényszerítése a cél?

A háború többi frontján sincs túl reménykeltő helyzetben az ukrán hadsereg, amelynek jelentős, mintegy 80-100 ezer fős része a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság határára volt összpontosítva, hogy elhárítsák a keleti inváziót. Itt a szakadárok 15-20 ezer fős erejével, továbbá az invázió előtt hivatalosan békefenntartási céllal bevonult orosz csapatokkal, valamint mintegy 30 ezer támadó orosz erővel állnak szemben. Ezek az erők lassan szorítják ki az ukránokat Donyeck és Luhanszk megyéből.

Ezeket az ukrán erőket nem lehet Kijev védelmére visszavonni, mert egy ilyen lépés felgyorsítaná Kelet-Ukrajna elfoglalását. Az oroszok sem erőltetik az áttörő támadásokat, lassan szorítják hátra a védekező ukrán erőket.

Bár nyilván vittek el keletről ukrán csapatokat más területek, például a főváros védelmére, de egyfajta állóháború alakult ki a területen, ami orosz részről is tudatos döntés. Hiszen ha közben az oroszok elfoglalják északon Harkivot, délen pedig Mariupolt, akkor az ukrán hadsereg ezen egységeit bekeríthetik.

Szenes úgy véli, a háború jelenlegi szakaszában Putyin igyekszik minél hamarabb olyan katonai célokat elérni, amellyel igazolhatja a háború sikerét, ha esetleg fegyverszünetet köt az ukránokkal. Ugyanis minél tovább tartanak a harcok, annál nagyobb veszteségeket okoznak a szankciók Oroszországnak, annál problémásabbá válik a nagy kiterjedésű hadművetek folytatása. 

Ha az orosz hadsereg délkeleten elfoglalja Mariupol, délnyugaton pedig Odessza kikötőjét és kapcsolatot teremt a Moldova határán fekvő, onnan kiszakadt területtel, a senki által el nem ismert, orosz katonai ellenőrzés alatt lévő Dnyeszter-menti Köztársasággal, akkor lényegében elvágja Ukrajnát a Fekete-tengertől, a nemzetközi tengeri kereskedelemtől.

Ezzel pedig gazdaságilag térdre kényszerítheti és megadásra bírhatja az országot.

Ha azonban a háború tovább tart, az sem elképzelhetetlen, hogy ezeket a területeket – a Dnyepertől keletre lévő kelet-ukrajnai területeket, illetve a déli, tengerparti területeket – az oroszok tartósan elfoglalják, esetleg bábkormányt állítanak fel Ukrajna ezen részein, amely a történelemben már létezett Új-Oroszország néven. Az ukrán atomerőművek orosz megszerzése, az ő szempontjukból biztonságba helyezése is arra utal, hogy Kelet-Ukrajna áramellátását is kézben akarják tartani.

Nyitókép: Civilek tanulják az AK 47-es géppisztoly használatát egy moziban az ukrajnai Lviv városában 2022. március 5-én. – Fotó: Getty Images