Igaz történet: Csecsemőotthonból az elveszett, szerető családig!

Tímea 1973-ban született, egy gyönyörű nyári napon. Ám élete nem úgy folytatódott, mint a legtöbb kisbabának - őt ugyanis ott felejtették a kórházban, a szülei lemondtak róla. A szükségszerű biztonságot adó csecsemőotthont azonban szerencsére felváltotta egy szerető család: örökbe fogadták Tímeát.

Olyan 8-9 éves lehetett Timi, mikor életében először szembesült a szörnyű és megrázó csúfolással, miszerint ő „intézetis”.

„Az iskolában valaki azt mondta, hogy intézetis vagyok. Hazamentem, Édesanyám otthon volt már, és én megkérdeztem, ez mit jelent, és hogy miért mondanak nekem ilyet?”

Ekkor tudta meg a fiatal lány, hogy az „igazi” szülei egyszer lemondtak róla, és otthagyták őt a kórházban. A hír szíven ütötte, de ott és akkor ezt elfogadta, és nagyon mélyen el is temette magába az információt. Élte tovább az életét - míg nem egy nap minden megváltozott.

Már szinte felnőtt volt Timi, mikor az akkori munkahelyén egy magánnyomozóval ismerkedett meg, aki segített neki kinyomozni a vérszerinti szüleinek nevét, és hollétét. A nyomozó szomorú híreket adott át Tímeának, ugyanis kiderült, szülei már nem élnek. Viszont a nagyvilágban van három vérszerinti testvére: a nővére Erzsébet, a bátyja János, és a húga Margit. Az is kiderült, hogy ők is nevelőszülőknél vannak.

„A szívem hevesen vert és ujjongtam belül, juhúúú, hát vannak testvéreim! Ugyanakkor egy olyan mély gyűlölet kezdett elhatalmasodni bennem, ami talán a mai napig tart. Természetesen ez nem a testvéreim felé irányult, irányul!”

Ahogy teltek az évek, úgy erősödött Timiben a vágy, hogy megismerje testvéreit, hiszen ki tudná jobban megérteni, átérezni az életét, mint ők. De hiába volt erős a vágy a lányban, félt az elutasítástól és a csalódástól. Ám egy napon az akkori főnöke nem hagyta annyiban a dolgot, és rá tudta beszélni Timit, hogy írjon az egyik nővérének, Erzsébetnek - legalábbis annak a lánynak, akit a neve alapján testvérének vélt.

„Bementem az öltözőbe a papírral (hogy eltegyem), meg a telefonnal, amibe már "titokban" elkezdtem beírni a levelet, nem kis gyomorideg mellett. Hát betoppan Szilviám (ő a szakácsnőnk) és rám parancsolt idézem: „Küldd már el azt a ku..a üzenetet és menjünk ki cigizni a pi...ba!”. Én kérek elnézést. Itt jelezném, rám fért egy cigi. Elküldtem!”

A válasz pedig hamarosan megérkezett, és nem kellett sokat várni, Timit nővére Erzsébet, és bátyja János meglátogatták! Az elveszett kishúguk zokogva borult a nyakukba.

„Próbáltam összeszedni magam, hát szerintem nem annyira sikerült. Felmentünk a lakásba és csak öleltem őket. Leültünk beszélgetni, persze, hogy értelmes szó nem hagyta el a számat. De ti csak mondjátok, mondjátok! Néztem őket és nem hittem el. ITT VANNAK A TESTVÉREIM! Azóta boldogság van!”

Timit azóta is szeretet övezi, és testvéreivel tartja a kapcsolatot. Már csak egy valaki hiányzik az életükből, akit a mai napig nagyon várnak: ő a kishúguk, Margit.

Ne feledjétek, hogy szerdán új résszel folytatódik a „Keresem a családom!” legújabb évada!

Forrás: Facebook