53 év után egymás karjaiban a testvérpár – Heizler Imre igaz története

Tokaj-Hegyalja egyik kis falucskájában él Heizler Imre, az a kedves és segítőkész férfi, aki közel 53 éve őrzi a családjának, és gyerekkorának szörnyű és nyomasztó titkát. Még pólyás volt, mikor az élet kettétörte családját - szinte szó szerint. Édesanyja és édesapja úgy döntöttek, külön folytatják az életüket és a négy gyermeket is megfelezték. Édesanyjával maradt Imre és József, az apával ment Ibolya és Ferenc. A múlt fájdalmas eseményéről Imre édesanyja sosem mesélt, épp csak annyit, amiből azt lehetett sejteni, nagyon nem mentek otthon rendben a dolgok.

Imre valahogy elfogadta ezt és beletörődött a múltba, de közben mégis minden apróságba belekapaszkodott, ami elszakadt testvéreire emlékeztette. Imre ereklyeként őrzi például azt a levelét, amit több évtizede kapott nővérétől, hiszen több emléke nincs is Ibolyáról. Édesapjáról pedig csak egyetlen egy fotója van a férfinak, ugyanis a többi képről kivágták, kitépték a családfőt. Innen is látszik, mennyire fájdalmas lehetett Imre édesanyjának a múlt és a családban bekövetkezett tragédia. Talán pont emiatt, de Imre sosem faggatta édesanyját családjuk másik részéről, Ferencről és Ibolyáról. Ám pár éve József és az édesanyja is elhunyt, így Imre teljesen egyedül maradt.

Ahogy Lilu Imrét faggatta, nagy nehezen az is napfényre került, hogy van egy 35 éves fia, akinek már három gyermeke van. Úgy tűnik, a múlt megismételte önmagát, mert apa és fia nincsenek jó kapcsolatban, már lassan öt éve, hogy nem beszélnek egymással, így lassan öt éve, hogy a nagyapa nem látta unokáit sem.

 

A „Keresem a családom!” stábja kiderítette, hogy Heizler Ibolya jelenleg Dunaújvárosban él, és már nem Heizler a vezetékneve, hanem Havasi. Általa Imre bátyját, Ferencet is megtalálták, aki viszont nem szeretett volna kamerák elé állni, így telefonon üzent kisöccsének, melyben szavát adta, hogy mindenképp beszélni fognak.

Havasi Ibolya kis kétellyel a szívében ugyan, de vállalta, hogy Lilunak elmeséli a család másik oldalának a történetét. Az idős hölgy hűvössége, távolságtartása szembetűnő volt, talán ő így próbálta feldolgozni az elszakadás szörnyű súlyát. A beszélgetés során kiderült, hogy Ibolya teljesen másként tudja a család elszakadásának okát, ő az apjuktól azt hallotta, hogy a fiatal nő nem foglalkozott a saját gyermekeivel. Amikor eljött a nap, mikor a testvéreknek választaniuk kellett, apjukkal vagy anyjukkal maradtak, akkor Ibolya és Ferenc az édesapjukat választották…

A beszélgetés során szép lassan kezdett feloldódni Ibolya, és mikor meglátta kisöccse mostani fényképét, egyszerűen kiszakadt belőle a zokogás. Felszínre tört a sokévnyi magány, a hiányérzet és a fájdalom. Elementáris erővel szakadtak ki Ibolyából ezek az érzések, és csillogó szemmel fogadta Imre kérést: találkozzanak.

A gyerekkorban szerzett traumák nemcsak Imre későbbi életére hatottak ki, hanem nővérének mindennapjaira is. Kiderült ugyanis, Ibolyának is vannak gyerekei, és valamiért nekik sem szoros a kapcsolatuk vele – épp úgy, mint Imrének és fiának.

Felfoghatatlan tény, hogy ennyi időt kellett külön tölteniük a testvéreknek. A múlt ólomsúlyú kísértetei viszont hirtelen elillantak, mikor Ibolya végre megölelhette Imrét, azt a „pólyás kisfiút”, akit 53 éve látott utoljára.

Még rengeteg beszélgetés vár a testvérpárra, még rengeteg kérdést kell feltenniük egymásnak, még rengeteg bepótolnivalójuk van - amit egyáltalán nem bánnak…