„Nem tudom, mi mást tehetnék!” – Egy magyar történet a kenguruk földjéről

A „Keresem a családom!” stábja egy másik történet miatt repül Ausztráliába – emlékeznek rá, amiben Szín Ferenc kereste húgát, Natalie-t. És mivel a több ezer jelentkezés között volt egy szívhez szóló videóüzenet, a csapat kíváncsi volt, mi késztetett arra a világ másik felén valakit, hogy egy magyar műsorba jelentkezzen.

Így tehát a másik ausztrál forgatás végeztével meglátogatták Margot-ot, aki boldogan kezdett bele múltjának történetébe. Kiderült, hogy a magyar származású édesapja Sapavaló Miklós 1949-ben emigrált Ausztráliába azt gondolván, az otthoni politikai helyzetet hátrahagyva egy új és szebb jövő várja majd. Sajnos az álom nem valósulhatott meg, ugyanis Miklósnak egyáltalán nem volt könnyebb ezen a kontinensen, sőt! A nyelvi korlátok, és a folytonos megfelelési kényszer megtörte a férfit, sosem sikerült anyagi biztonságot teremtenie feleségének és négy gyermekének. A bűntudat és a szorongás mély depresszióba taszította Miklóst, aki egy napon elhagyta a családját. Margot akkor még 18 hónapos volt.

Szerencsére új életet tudott kezdeni édesanyjuk, így egy másik férfival az oldalán egy boldogabb időszak következett el. Aztán több mint nyolc év múlva egy szörnyű hírt kaptak, Miklós öngyilkosságot követett el. Margoték életében akkor ott lezárult egy korszak, viszont egy érzés azóta sem hagyja őt nyugodni: miként alakult volna apja sorsa, ha együtt marad a család, és vajon a magyarságában gyökerezett-e ez a csontig ható szomorúság? Tudni akarta, valójában ki is az ő édesapja.

 

Margot mindent megpróbált már, írt a Magyar Konzulátusnak, az Ausztrál Nyomozó Irodának és a Bevándorlási Hivatalnak is, de senki sem tudott segíteni neki abban, hogy édesapjának vannak-e még élő magyar rokonai. Ekkor egy magyar ismerőse mutatta meg neki az RTL Klubon futó műsorunkat és egy újabb lehetőség reményében azonnal jelentkezett hozzánk.

Stábunk egy nemzetközi családfakutató segítségét kérte, akik segítségével egy adatbázisban – több ezer mikrofilmes anyakönyvmásolat átnézése után – feltárták Miklós múltját. Azt Margot is tudta, hogy apja még gyermek volt, mikor édesanyja – a legkisebb testvér szülését követő napokban – meghalt. Viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy Miklósnak nem három testvére volt, ahogy azt Margot tudta, hanem négy! A legidősebb testvérnek, Teréziának pedig él egy fia, Rezső, aki Margot unokatestvére.

A stáb megtalálta a férfit, aki elmondta, sok fényképet őriz és sok mindent tud Miklósról: sokszor gondolt arra, hogy egyszer utánamegy Ausztráliába. Azt tudta, hogy Miklós meghalt, de azt nem, hogy miként.

Rezső feláldozta az életét édesanyja ápolására, a vele való törődésre, nem házasodott meg, és így gyereke sem született. A magányosan éldegélő Rezsőben a kamerák előtt egyszerre felelevenedtek a múlt ködös képei édesanyjáról és annak testvéréről, Miklósról – és könnyes szemmel mesélt a családjáról.

Pár hétre rá a félig ausztrál, félig magyar Margot Liluval járta körbe Budapestet. A fővárost gyönyörűnek találta és közben arra is gondolt, hogy ennél közelebb már nem is kerülhetne édesapja múltjához, mint itt: Magyarországon.

A negyven éve várt találkozás egy budai étteremben esett meg és kiderült: Rezső egészen jól elboldogul az angol nyelvvel. Számunka is megható volt látni, ahogy ezt két embert összekötötte a múlt és annak minden tragikus eseménye.

Margot némi szomorúsággal a szívében ugyan, de békére lelt, és Rezsővel azóta is rendszeresen beszélnek. Hamarosan újra Magyarországra jön, meglátogatni unokaöccsét, de akkor már hozza magával testvéreit is.