Keresem a családom
2016. december 8. 13:19
Beáta várt. Várt egy édesapára, aki majd kárpótolja őt az elvesztegetett évekért. Arra gondolt, hogy biztosan ő is hiányzott. Hogy apukája számon tartotta a születésnapjait, hogy oka van, amiért nem volt ott a ballagásán. Úgy gondolta, bármi is történt, nem teheti meg, hogy élete nagy eseménye, az esküvője előtt nem kutatja fel őt. Hiszen kislánykora óta arról álmodozott, hogy majd az édesapja kíséri az oltár elé.
Beátának semmilyen emléke nem volt az édesapjáról, hiszen utoljára egy éves korában találkoztak. De attól még van apukája. Aki él. Aki van. De még sincs. Ilyen érzelmekkel fordult hozzánk, hogy keressük meg neki Barta Zoltánt.
Lilunak nehéz dolga volt a miskolci lakótelepen, a vele szemben ülő Zoltánnal. Zoltán ugyanis nem az az ember, akiből előtörnének az érzelmek. Vállalta, felvállalta ugyan, hogy mit tett, nem titkolta, hogy 4 gyermeke pótolta az elhagyott hármat, köztük Beát, aki az évek során egyszerűen „elfelejtődött” számára – de érzelmeket csak akkor láttunk az arcán, amikor a lányától kapott levelében oda ért, hogy miért is keresi őt Bea. Amikor azt olvasta, hogy lánya gyermekkor álmát kellene megvalósítani.
Kiderült, hogy Bea édesanyjával a kapcsolata komolytalan és csapongó volt. Zoltán ezzel magyarázza, hogy miért nem kereste eddig a lányát, miért nem gondolt rá, miközben tudott a létezéséről. Most Zoltán mégis úgy döntött, enged a megkeresésnek, és meglátogatja Beát Londonban, ahol ő már párjával él boldog kapcsolatban. Ám a találkozás sután zajlott, Bea ezt bizony nem így képzelte.
Ám legalább Bea választ kapott a kérdéseire, még ha nem is igazán olyanokat, amikben legbelül reménykedett.
Továbbra is azt reméli, hogy igenis az édesapja kíséri majd az oltár elé. Hogy ez így lesz-e, az sokban múlik majd Zoltánon is, de a forgatás óta csupán csak néhányszor beszéltek egymással.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
