A rekordot és fákat, falakat döntő szélvihar meghozta nekünk az igazi téli időt, jönnek a komoly fagyok

Először is, hogy meddig fúj még a szél? Ez ugyanis most nem „csak” az az idegesítő fajta, amelyiktől susognak a fák. Ez a szélvihar most ki is döntötte a fákat, házakat rongált meg, akadályozta a közlekedést, és még az áramellátás is többfelé akadozott. Nem sűrű jelenség, hogy a meteorológiai szolgálat kiadja a piros figyelmeztetést és riasztást, de most erre kényszerült, mégpedig nagy területre vonatkozóan. Szélvihar esetén erre ugyanis csak akkor kerül sor, ha 110 km/órát meghaladó lökésekre számítanak, amely például most, a korábban felázott talaj miatt könnyebben csavarja ki gyökerestül a fákat, mint egyébként tenné. A riasztások indokoltságát pedig jól mutatja, hogy 

új országos napi szélrekord is született: Kab-hegyen 129,6 km/órás lökést regisztrált az OMSZ műszere, ami jóval több, mint a korábbi, a János-hegyen mért csúcsérték. 

Egy ilyen, északnyugat felől támadó ciklon esetén egyébként nem okozott meglepetést, hogy a Bakony, a Balaton és a Somogyi-dombság vidéke járt a legrosszabbul. A Bakony esetén ugyanis a Kisalföldön felgyorsuló levegő a hegynek ütközve megemelkedik, az áramlási csatorna leszűkül, ez pedig a fizika törvényei miatt további szélerősödést eredményez. Így jut el a légtömeg a Balatonhoz, ahol a sima vízfelszín fölött még tovább erősödhet a légmozgás, és ennek látványos eredménye, hogy hatalmas hullámok ostromolják a déli partot. De a tótól délre fekvő vidékekre is rájár a rúd, hiszen a domborzati viszonyok sokszor ott is inkább csak rontanak a helyzeten. 

Az, hogy napokon át olyan erős legyen a szél, mint ahogy azt a hét során tapasztalhattuk, nem ritka, az viszont igen, hogy egy ciklon középpontja ennyire közel vonuljon el hozzánk. Ami azonban ilyen gyorsan jön, az szerencsére hasonlóan sebesen távozik is, a légnyomás gyorsan emelkedik, majd a jövő héten stabilizálódik, ami azt jelenti, hogy végre fellélegezhetnek azok, akiknek már a hócipőjük is tele van a szeles idővel. Bizony, hétfőtől végre kimondottan nyugodt idő köszönt ránk, amely igaz mind a szél, mind a csapadék tekintetében.

Igen ám, ennek azonban ára van! A viharos szél ugyanis hideg levegőt szállított hozzánk, és ennek hatását majd akkor érezzük igazán, amikor csillapodik a légmozgás. Hideg napok köszöntenek ránk, ugyanakkor mivel száraz lesz a levegő, a napi hőingás is nagynak ígérkezik. Mit jelent ez a számok terén? 

Mínusz 5, mínusz 7 fok körüli minimum hőmérsékletet országos átlagban, ami a havas, fagyzugos helyeken könnyen takarhat mínusz 10 fok alatti értékeket is.

 Ez már elég lehet ahhoz, hogy a hetek óta kihasználatlanul álló autók akkumulátorának megadja a kegyelemdöfést. Nappal plusz 3, 4 fok lehet az átlag a hét első felében, a hét vége felé közeledve pdig már várható némi enyhülés. Sok napsütés, száraz, hideg idő gyenge széllel – ez tehát a legvalószínűbb forgatókönyv a következő néhány napra, szűk egy hétre, ami egyébként meg is felel a sokévi átlagnak.

Az tehát rövidtávon valóban jó döntésnek tűnik, hogy a medve február 2-án visszabújt a barlangjába (hiszen meglátta az árnyékát), az viszont még nem biztos, hogy ez ténylegesen egy elhúzódó telet jelent. Amint arról nemrég már írtunk is, a február hátralevő része inkább az átlagnál valamivel melegebb időt hozhat, és az is egyre valószínűbb, hogy a januári rendkívüli csapadék most nem környékez meg minket. 

Az idézett korábbi cikk óta már a hosszútávú előrejelzések is frissültek, és azok is megerősítik, hogy vajmi kevés esély nyílik arra, hogy a szokásos északkeleti irányból Tél tábornok megindítsa a támadást. Ennél a pontnál viszont megint szeretnénk hangsúlyozni, hogy 

egy átlagnál melegebb hét még nem azt jelenti, hogy ne fagyhatna éjjel, és azt se gondoljuk, hogy egy-két napos lehűlés ki lenne zárva. 

A forintosítható összkép viszont úgy tűnik, az lesz, hogy ezen didergős napok után már kicsit visszavehetünk majd a fűtésből – és ennek biztosan sokan örülnének. Aki pedig semmi hitelt nem ad az ilyen, néhány hetes, egy hónapos prognózisoknak, nos, érthető, ugyanakkor érdemes azzal is tisztában lenni, hogy ezek messze nem légből kapott jóslatok, hanem elképesztően sok számítás eredményei.

Végül muszáj említést tennünk a szakma egyik csodás eredményéről is, amely most a napokban igazán gyönyörűen kirajzolódott. Sokan úgy gondolják, a meteorológiai előrejelzés során kinézünk az ablakon, megnézzük a műholdképeket, látjuk, hol vannak a frontok, és abból következtetünk arra, hogy mi lesz a jövőben. Nos, bár ez is igaz, de ennél ma már sokkal többre képes a tudomány. A szombati szélvihar erre kiváló példa. Arról ugyanis a hét első napjaiban (kedden már mindenképpen) beszéltünk az időjárás jelentésben, hogy napokig kitart a szeles idő, sőt a szombat lehet a legszelesebb. Már akkor látszott, hogy a hétvégére elér minket egy gyors mozgású ciklon, amely potenciális veszélyeket rejt magában. Ami azonban érdekessé teszi ezt, az az a tény, hogy 

kedden ez a ciklon még nem is létezett! 

Akkor még Új-Fundland partjainál azonosíthattuk azt a légköri hullámot, amely szerdán elérte Grönland, majd Izland térségét, hogy ott beleolvadjon egy ciklonba. Ennek hatására a ciklon melegfrontján keletkezett egy hullám, amely pénteken megindult dél felé, hogy végül szombaton elvonuljon a Kárpát-medence szomszédságában.

Látható, hogy a több ezer kilométeres út során rengeteg folyamattal kellett számolni, és az a döbbenetes, hogy ezt a számítógépes előrejelző modelleknek rendre sikerül is megtenni. 

Már rég nem arról van szó, hogy létező légörvények mozgását próbáljuk méricskélni és becsülni, hanem a légkört mozgató fizikai törvények ismeretében ki tudjuk számolni, hogy mikor és hol jön létre a jövőben egy-egy ciklon vagy anticiklon.

Tehát lehet, hogy kedden még nem tudtuk megmondani, pontosan milyen erős széllökések pusztítanak majd a hétvégén, de a fentiek fényében egészen csodálatos, hogy egyáltalán előreláthatunk egy olyan légörvényt, amely akkor még sehol sem volt. Ez az, amiről az elődök még csak álmodtak, és ami mostanra már nemcsak valóság, de lehetővé teszi, hogy időben megkezdjük a felkészülést, és elkerüljük a lehető legtöbb bal- és káresetet. 

Az elmélet pedig hosszabb távon is működik, és bár meglehet, hogy nem ilyen pontossággal, de az biztos, hogy egyre több életet menthetünk meg, ahogy a technológia és a kommunikációs csatornák fejlődnek.

Nyitókép: MTI/Katona Tibor