Borzalom a kórházban: egy világítás és szappan nélküli mosdóban szülte meg halott magzatát Renáta

Juhász Renáta sírva mesélte a Híradónak, hogy múlt héten veszítették el harmadik gyermeküket. A várandósság 20. hetében egy ultrahangon derült ki, hogy a magzatnak nincs szívhangja. A halott babát orvosi segítséggel minél előbb világra kellett hoznia egy kórházban. De ragaszkodott ahhoz, hogy női orvoshoz kerüljön.

Engem gyerekkoromban molesztáltak, ezért nekem nagyon fontos volt, hogy doktornő legyen ott a folyamat alatt

– mondta a Híradónak.

Területileg az esztergomi kórházhoz tartoznak, de ott azt mondták nekik, hogy a következő napokban csak férfi orvosaik lesznek. A kórház tanácsára ezért felhívták a Semmelweis Egyetem nőgyógyászati klinikáját.

„Ott azt mondták, hogy szinte mindig, minden műszakban van doktornő. Azt is mondták, hogy fogadnak minket” – idézte fel Juhász Renáta.

Másnap reggel meg is jelentek a kórházban a férjével. Minden női orvos másik eseten dolgozott éppen, ezért vállalták, hogy várnak, amíg valamelyikük végez.

„2 órakor volt az első beavatkozás, Méhszájérlelőt adtak, hogy megsegítsék a természetes vetélést. Itt nem akartak beengedni de aztán sikerült megoldani, mert a feleségem mondta, hogy vagy együtt megyünk vagy egyikőnk sem” – mondta Eszes Ernő, az asszony férje.

A férfit többször haza akarták küldeni de mivel érezte, hogy a feleségének támogatásra van szüksége, maradt. Miután megkapta a szükséges vetélést segítő szert, a folyosón ülve várakoztak. Kora este viszont Renáta nagyon elkezdett vérezni.

„Bementünk a nővérszobába és szóltam, hogy nagyon vérzek és már kiestek belőlem a gézdarabok, amiket felhelyeztek. A nővér az mondta, hogy most nincsen orvos, mind a kettő műt, úgyhogy leszek szíves visszamenni a szobába, feküdjek le” – emlékszik vissza a történtekre az asszony.

Renáta azt állítja, hogy ekkorra már a ruhájából is csöpögött a vér. A kórterembe csak egyedül mehetett be. Onnan kihozta a ruháit, és kerestek egy olyan mosdót, ahova a férje is bemehet. Tisztán szeretett volna a szülőszobára menni. De ehhez segítségre volt szüksége.

De nem jutottunk el oda mert ahogy elkezdtem átöltözni, ott megtörtént ... a kisbabám a kezembe érkezett.

„A telefonommal világítottam mert sajnos nem volt világítás. Megpróbáltuk ott lefertőtleníteni a csapot és a széket, mert szappan sem volt a vécében” – idézi fel Eszes Ernő

A férfi a szülés után készített egy fotót. 

A felesége egy vértócsa felett áll a kórház sötét mosdójában. Kezében a halott magzattal.

Azt állítják, ezután sem kaptak azonnal segítséget. Pedig szükségük lett volna rá. A méhlepény ugyanis nem született meg. Végül telefonon segített nekik egy hozzáértő ismerősük. Mire először kórházi dolgozóval találkoztak már törölközőbe csavarták a magzatot és úgy döntöttek, elhagyják a kórházat.

A magzatot hazavitték, bár nem lett volna szabad. 

„Azt mondták, hogy nekik kötelező levinni őt a patológiára. De én meg azt érzetem, hogy nem szeretném őt itt hagyni, ebben az intézményben, ahol velünk így bántak. Úgy éreztem, én nem tudnám feldolgozni, ha ő itt lenne – Renáta.

A kórház válasza

A Híradó kérdéseire egy közleményt küldött az egyetem:

A Semmelweis Egyetem mindenekelőtt szeretné kifejezni őszinte részvétét a családot ért veszteség miatt.

Az említett hölgy valóban a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára jött be a méhen belül elhalt magzat miatt, és valóban a klinikán történt meg a vetélése, de az eset ennél jóval összetettebb és a család további állításait a klinika cáfolja.

A hölgy a 20. terhességi héten, a már 5 hete elhalt magzattal a méhében úgy érkezett a klinikára, hogy nem ide, hanem az Esztergomi kórházba utalták be őt. Nem engedte, hogy férfi orvos megvizsgálja, vagy a személyzet férfi tagjai megközelítsék. Az orvosi beosztás készítésekor a klinika értelemszerűen nem veszi figyelembe az ügyeletben lévő orvosok nemét, és akkor éppen nem dolgozott női nőgyógyász, ami nehezítette a családdal való együttműködést.

Az édesanyát ért traumára való tekintettel a klinika pszichológusa konzultált a hölggyel. Ezután a méhnyaktágítást követően, 22:00 óra után indultak meg a fájásai, amit jelzett az éjszakai ügyeletes ápolónak, aki kérte, hogy menjen vissza a kórtermébe, amíg értesíti az ügyeletes orvosok egyikét. A klinika cáfolja, hogy nem volt orvos az épületben, az éjszakai ügyeleti beosztásnak megfelelően három szülész-nőgyógyász dolgozott akkor a klinikán.

Az ápolási dokumentáció alapján, az értesítéstől számított 5 percen belül, az osztályra érkezett egy orvos és egy szülésznő. A hölgyet viszont sem a kórteremben, sem annak közelében, így a mellékhelyiségekben sem találta a klinikai személyzet. Mint később kiderült, férjével az épület egy másik, távolabbi részén található, pillanatnyilag használaton kívüli mosdóba mentek. Mivel a hölgy korábban már kétszer szült, a vetélés néhány fájás után a mosdóban lezajlott. A vetélést követő rutin része a méhűr műtéti tisztítása, annak érdekében, hogy az esetlegesen bennmaradt szövetdarabokat eltávolítsák, nehogy az később gyulladást, fertőzést idézzen elő. A hölgy ekkor is tiltakozott, mert az ügyeletes orvosok mindegyike férfi volt, nem is engedte, hogy altassák, a beteghordóval szemben a férj agresszíven lépett fel, szintén azért, mert munkavégzés közben férfiként hozzá kellett érnie a felséghez. A hölgy az elvetélt magzatot és a méhlepényt mindvégig magánál tartotta és nem volt hajlandó átadni azt a klinika dolgozóinak. A beteg kérésére helyi érzéstelenítés mellett végzett műtét után azonnal, a személyzet előzetes értesítése nélkül távoztak a klinikáról. Az elvetélt magzatot és a méhlepényt annak ellenére elvitték magukkal, hogy arra csak a halál okát tisztázó szövettani vizsgálat után lett volna lehetőségük – erről előzetes tájékoztatást is kaptak.

A klinika megtette a szükséges jogi lépéseket az ügyben.