„Ha innen ki kell költözni, engem innen lábbal előre” – a 90 éves Aranka néni alig hall, nehezen jár, de most bíróságon küzd a lakhatásáért

Aranka néni már bottal sem tud egyedül járni, segítségre szorul – 90 éves. De most muszáj volt kimozdulnia otthonról. Életében először jár bíróságon, a magyar állam perelte be, ki akarják lakoltatni abból a lakásból, amiben 30 éve él. 

Az államot képviselő ügyvéd nem járult hozzá, hogy a Házon kívül megmutassa, és azt sem vehették fel, amit mond.

Aranka néni, ahogy ő hívja, a Lipóton, vagyis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben ismerkedett meg azóta elhunyt férjével. A férfi szülei ott dolgoztak, és ott is éltek,  a fiuk is ott született.

Zelenák József szintén az OPNI-ban lakott ott dolgozó szüleivel. A kórház férfi és női szárnya között, az irodák mellett alakítottak ki szobákat, közös fürdőszobával, ott éltek. „Nem úgy volt, hogy bérlő meg bérlemény, hanem férőhely. Tehát aki itt dolgozott, az férőhelyet kapott” – mondta Zelenák József.

Amikor Aranka néniék háza helyére került a kórház konyhája 30 évvel ezelőtt, az asszony családja a szomszédos telken kapott lakást, abban a házban, amit kifejezetten az OPNI dolgozóinak építettek. Aranka néni nemrég töltötte be a kilencvenet. Orbán Viktor emléklappal fejezte ki tiszteletét.

Ha innen ki kell költözni, engem innen lábbal előre

– mondta elkeseredve Aranka néni, akinek nincs hová mennie. Fia vidéken él egy egyszobás garzonban, ott nem férnének el.

Nóra még régebben, 50 éve él ebben a házban. Az egykori OPNI területén élő lakók történetét másfél évvel ezelőtt már mutatta be a Házon kívül, ugyanis akkor tudatta velük az államot képviselő Nemzeti Vagyonkezelő, hogy 30 napon belül el kell hagyniuk a lakásukat.

Nyolc családot szólítottak fel a kiköltözésre, több mint tíz évvel azután, hogy az OPNI bezárt. Azzal indokolták, hogy megszűnt a jogviszonyuk. 

Közben a terület átkerült a Külügyminisztériumhoz, pontosabban a hozzá tartozó Közép-Európai Oktatási Alapítványhoz. Egy nemzetközi elitiskolát szeretnének az OPNI-ból kialakítani, amit tavaly nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánított a kormány. 

A II. kerület polgármestere azt szeretné, ha a lakások a kerülethez kerülnének, 

erről tárgyalt is a külügyminiszterrel. Őrsi Gergely szerint a tárgyalások jól haladtak, a külügynél azt mondták, megvizsgálják, hogy milyen módon adható át az épület üzemeltetése – így hát nem volt okuk aggodalomra.

Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője arról is beszélt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter még a kampányban arra tett ígéretet, hogy senkit nem fognak az OPNI területéről kilakoltatni, méltányos bánásmódot gyakorolnak, a pereket pedig felfüggesztik.  A neki tett ígéret után a lakók és ügyvédjük is azt hitte, fellélegezhetnek. 

Csakhogy újabb levél jött: újraindulnak a kilakoltatási perek. 

Ezek ugyanis nem értek véget, csupán háromszor négy hónapra szüneteltették őket. Aranka néni és a szintén 30 éve ott élő Márti kezdte a sort. Nórát és Mártit nagyon megviselték a történtek.

Én reménykedtem, hogy azért húzódik ennyire ez a dolog, mert valakik beleállnak ebbe a helyzetbe. Nagyon rosszul érintett, hogy most gyakorlatilag ugyanott tartunk, ahol másfél évvel ezelőtt

– panaszolták.

Tordai Bence a múlt héten beszélt Magyar Levente államtitkárral, aki a területet kezelő külügyi közalapítvány kuratóriumi elnöke is. „Azt mondta a miniszterhelyettes, hogy az állam vagyoni értékű jogairól nem tudnak lemondani, de közben azt is elismerte, hogy a következő években nem lesz építkezés az OPNI területén, nem tudnak abba a nagyívű projektbe sok milliárd forintot befektetni az állam mai anyagi helyzetében, ami indokolná, hogy sürgősen ki kelljen lakoltatni az ott élő családokat és embereket.”

Senki sem érti, hogy miért akarják ezt a nyolc családot kilakoltatni, hiszen közben rengeteg üres lakás van a házban, ahová nem engedtek beköltözni senkit. Mások, akiket nem perel az állam, közben egy fillér bérleti díjat sem fizetnek már több mint egy éve, mert amióta a Külügyminisztérium átvette a területet, nincs kinek. 

Zelenák József idén januárban kapott levelet, hogy február közepéig tájékoztatni fogják a bérleti díj fizetésével kapcsolatos részletekről, ezt viszont azóta is csak várja.

Nyilatkoztam újságnak, hogy szégyellem magam, hogy nem fizethetem a lakbért, ingyen kell élnem, és nagyon ég a bőr a pofámról.

Zelenák József próbálta felvenni a kapcsolatot a külüggyel, többször is jelezte, hogy fizetne, de hiába. Azt mondja, az alapítványnak honlapja sincs, nemhogy számlaszáma.

Hogy mi a célja a Külügyminisztériumnak a perekkel és a lakásokkal, a Házon kívülnek nem árulták el, egyetlen kérdésre sem válaszoltak. 

Közben Aranka néni, Márti és Nóra egyre elkeseredettebbek, és félnek. Azt mondják, nem lehet így élni, hogy nem tudják, holnap hová fognak hazamenni.

A kerület polgármestere még próbál tárgyalni. Őrsi Gergelyék továbbra is a konstruktív párbeszéd hívei, de mint mondta, hajlandók nagyon messzire elmenni annak érdekében, hogy ezek a lakások megmaradjanak szolgálati lakásként.

Közben az épület állaga egyre romlik. A Külügyminisztérium pedig, úgy tűnik, nem akarja leállítani a kilakoltatási pereket. 

Aranka néninek januárban kell újra bíróság elé állnia. Az asszony azt mondja, az még messze van, addig még bármi beüthet, már elmúlt 90 éves.