2026. július 3. 14:30
Aki az elmúlt időszakban járt élelmiszerboltban vagy drogériában, pontosan érzi, hogy a fizetésnél otthagyott összeg köszönőviszonyban sincs azzal, amit a kosár tartalma indokolna. Az árakat hajlamosak vagyunk az általános infláció számlájára írni, ám a színfalak mögött egy sokkal dörzsöltebb, nehezebben tetten érhető folyamat zajlik. Ez a zsugorinfláció, amely nem az árcédulát, hanem a termék fizikai valóját támadja meg: egyre kisebb ugyanis minden.
A jelenség lényege végtelenül egyszerű, mégis zseniális a gyártók szempontjából: a termék ára változatlan marad, vagy csak minimálisan emelkedik, miközben a csomagolásban lévő mennyiség – a súly vagy az űrtartalom – észrevétlenül, de drasztikusan csökken. Így a vásárló úgy érzi, a megszokott áron jutott hozzá a kedvenc árujához, miközben a valóságban grammonként vagy milliliterenként sokkal többet fizetett érte.
A csoki, ami összement, a chips, ami elillant
A magyar vásárlók leggyakrabban a mindennapi fogyasztási cikkeknél futhatnak bele a trükkbe. Biztosan sokaknak feltűnt már, hogy a korábban klasszikusan 100 grammos táblás csokoládék mára 90, 85, vagy akár 80 grammosra zsugorodtak. Ugyanez a helyzet a tejfölös poharakkal, ahol a korábbi 450-500 grammos kiszereléseket felváltották a 320-370 grammos verziók, de a mosóporok, tusfürdők és az előrecsomagolt felvágottak is áldozatul estek a trendnek.
A gyártók érvei szerint a lépésre a megemelkedett alapanyag- és energiaárak, valamint a logisztikai költségek növekedése miatt van szükség. Szerintük a fogyasztók érzékenyebben reagálnak az áremelésre, mint a mennyiség csökkenésére, ezért a "kisebb csomagolás azonos áron" elvét alkalmazva próbálják megtartani a vevőkört.
Raskó György agrárközgazdász már 2024-ben arról beszélt a Reggeliben, hogy elképesztő mértékben összementek a kiszerelések, ami valójában árdrágítás. Jellemzően 10-15 százalékkal zsugorodtak a termékek azonos – vagy akár magasabb – ár mellett a közgazdász szerint, viszont ez korántsem magyar sajátosság.
Jogszabály a fogyasztók védelmében
A helyzet olyannyira súlyossá vált, hogy az előző kormány korábban külön rendeletben kötelezte a nagyobb árbevételű élelmiszer-kiskereskedőket arra, hogy jól látható módon hívják fel a figyelmet a zsugorított termékekre. Ha egy termék kiszerelése csökken a korábbiakhoz képest, azt a boltokban kötelezően jelezni kell a vásárlóknak.
Ez a lépés ugyan segít a tájékozódásban, de a probléma gyökerét nem szünteti meg. A fogyasztóknak továbbra is rendkívül szemfülesnek kell lenniük, ha nem akarnak kevesebbet kapni a pénzükért.
Hogyan védekezhetünk a láthatatlan drágulás ellen?
A legjobb fegyver a tudatos vásárló kezében az egységár figyelése. A polccímkéken a termék ára alatt kötelező feltüntetni az egy kilogrammra, egy literre vagy egy darabra vetített árat. Ha kizárólag ezt az értéket hasonlítjuk össze a különböző márkák között, azonnal kibukik, hogy melyik termék éri meg valójában, és melyiknél fizetjük meg a csomagolásban lévő „levegőt”.
Ne hagyatkozzunk a megszokásra: a kedvenc termékeink súlyát is érdemes időről időre ellenőrizni, mert a zsugorinfláció korában ami tegnap még fél kiló volt, az holnapra könnyen lehet, hogy már csak 400 gramm.
Nyitókép: Pexels