2025. november 6. 18:00
A megfizethető lakhatás egyre nagyobb kihívás Magyarországon és világszerte. A skandináv országokban azonban már évtizedek óta működnek olyan állami és közösségi megoldások, amelyek hatékonyan enyhítik a lakhatási válságot. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan építenek Svédországban, Dániában és Finnországban fenntartható, élhető otthonokat, és milyen tanulságokat vonhatunk le ezekből a modellekből.
Svédország: az állam is épít lakásokat
A svéd kormány már az 1960-as években felismerte, hogy a piaci megoldások nem elegendőek ahhoz, hogy mindenki számára biztosítani lehessen az otthonhoz jutás lehetőségét. A „Million Programme” keretében tíz év alatt egymillió lakás épült – sok esetben panelházak formájában, de jól tervezett városi környezetben.
A mai napig működik az államilag támogatott bérlakásrendszer, amelyet nemcsak a rászorulók, hanem a középosztály tagjai is igénybe vesznek. Az önkormányzatok saját lakásállománnyal rendelkeznek, amelyet szociális alapon osztanak ki. Emellett szigorú szabályozások segítenek abban, hogy a lakbérek ne szökjenek az egekbe, és a minőség is garantált legyen.
Dánia: a közösségi lakhatás modellje
Dániában népszerűek az ún. kooperatív lakhatási formák, ahol a lakók közösen birtokolják és működtetik az ingatlant. Ez nemcsak olcsóbb lakhatási lehetőséget jelent, hanem erős közösségeket is épít, ahol az emberek ismerik egymást, együtt gondolkodnak, és gyakran közösen hoznak döntéseket a ház működéséről.
Emellett Dániában támogatják a vegyes fejlesztésű lakóövezetek kialakítását, ahol a szociális bérlakások, piaci alapon értékesített ingatlanok és közösségi terek együtt élnek. Ez segít elkerülni a társadalmi szegregációt, és változatos, élhető városi környezetet eredményez.
Finnország: ahol senkit nem hagynak az utcán
Finnország a „Housing First” (Először lakhatást) elv mentén közelít a hajléktalanság problémájához. Az alapgondolat egyszerű: előbb lakást adnak a rászorulóknak, majd utána segítenek nekik a további rehabilitációban, munkakeresésben, pszichológiai támogatásban.
Ennek az iránynak köszönhetően Finnországban jelentősen csökkent a hajléktalanok száma, miközben a költségek is csökkentek hosszú távon – mivel a lakhatás biztosítása olcsóbb, mint az egészségügyi, szociális és rendőrségi költségek, amelyek a hajléktalansággal járnak.
Várostervezés, ami az emberekről szól
A skandináv országokban nemcsak az számít, hány lakást építenek – hanem az is, hogyan. A városfejlesztés során külön figyelmet fordítanak arra, hogy a lakók jól érezzék magukat: legyenek zöldterületek, közösségi terek, könnyen elérhető közszolgáltatások és jó közlekedés. Stockholm új városnegyedei például már többségében fából készülnek, fenntartható építési elveket követve.
Svédországban és Dániában is egyre elterjedtebbek a moduláris, előregyártott lakások, amelyek gyorsan és költséghatékonyan állíthatók fel – így reagálni tudnak a hirtelen megnövekvő igényekre is.
Mit tanulhatunk belőlük?
A skandináv példák azt mutatják: a lakhatás nem csak gazdasági kérdés, hanem társadalmi és mentális jóllétünket is befolyásoló tényező. Ha az állam aktívan részt vesz a lakáshelyzet megoldásában, ha támogatja a közösségi modelleket, és ha hosszú távra tervez a városokkal kapcsolatban, az mindenki számára előnyös lehet. Nem arról van szó, hogy mindent egy az egyben át lehetne venni – de az alapelvek és az irányok inspirálóak lehetnek itthon is.
Fotók: Pexels