Hiába mondja Orbán, hogy meglovagoljuk a zöld fordulatot, ehhez nem sok köze van a gombamód szaporodó akkumulátorgyáraknak

Zöldre festik a fideszes narancsot, ami belül ráadásul vörös, kínai – nagyjából ezek a kritikák hangzanak el a nyilvánosságban azóta, hogy Orbán Viktor és kormánya elkezdte hangsúlyozni: az akkumulátorgyárakkal Magyarország a zöld átállás és a klímavédelem bajnokává válhat. A miniszterelnök korábban azt mondta: ha megvalósul a kormány jelenlegi energiaberuházási terve, akkor „erősek, gazdagok és zöldek leszünk”. Évértékelőjén pedig arról beszélt, hogy az akkumulátorokkal megmentjük az autógyárainkat: időtlen idők óta most először nem követői vagyunk egy technológiai, forradalmi átalakulásnak, hanem globális éllovasai. Arról is beszélt, hogy a jövő a zöld energiáé és azoké, akik gyorsan és észszerűen tudnak átállni rá. A zöld átálláshoz pedig Orbán szavai szerint két dolog kell: a zöld energiát meg kell termelni, és el kell tárolni.

Nem zöld, viszont drága

Az akkumulátorgyárak zöld narratívájáról Dr. Győrffy Dórát, a Corvinus Egyetem közgazdasági tanszékének professzorát kérdeztük. Szerinte önmagában az akkumulátorgyártás nem segíti a zöld átállást. „Az átállás arról is szól, hogy mennyi zöld energiát használ egy ország, mennyire hatékonyan használja fel az erőforrásait, és milyen mértékben alkalmazkodik a klímaváltozáshoz. Ezen a téren pedig le vagyunk maradva. Bár a napelemek részesedése nő a felhasználásban, szélerőműveink nincsenek, és 67 százalékban még mindig fossziliseket használunk. A gazdaság termelékenysége az elmúlt 14 évben az EU átlagához viszonyítva stagnált, miközben nagyon kevés szó esik a klímaadaptációról” – mondta.

Szerinte „politikai szlogen, hogy az akkumulátorgyárakkal a zöld átállás bajnokai leszünk”. Az pedig, hogy hazánkban sok akkumulátort gyártunk, az itteni környezeti minőséget rontja, nem javítja.

Az akkumulátorok legfeljebb ott segítenek a tiszta környezet megteremtésében, ahol felhasználják őket. A hazai gyártás túlnyomó része exportra megy: tavaly júniusban már elérte az 5,75 millió kilogrammnyit a havi kivitel. „Majd ahol felhasználják őket, mondjuk München belvárosában, ott lesz tisztább a levegő. Ahol viszont gyártják őket, például Gödön, ott jelentősen rosszabb lesz” – tette hozzá a szakértő.

A gödi Samsung gyárról nemrég derült ki: három év alatt 88 tonna mérgező hatású oldószert bocsátott ki a levegőbe. Donáth Anna, a Momentum elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Samsungra az elmúlt években pár tízmillió forintnyi bírságot szabtak ki, miközben a cég árbevétele csak 2022-ben 1631 milliárd forint volt. Hozzátette, ez olyan, mintha egy átlag magyar embert egy szabálytalanságért 1 forintra büntetnének.

A Samsung gödi akkumulátorgyárának bővítése ellen tavaly év elején tiltakoztak a település lakói, ám a Pest megyei katasztrófavédelem tavaly januárban kiadta a gyár új létesítményeire a hatósági engedélyt, mondván, számos módon tudják szankcionálni, ha a Samsung nem tartja be a jogszabályokat. Hamarosan pedig kiderült, hogy még 34 milliárd forintos állami támogatással bővíthetik a gyárat.

Győrffy szerint fontos az akkumulátorok teljes életútját nézni a kibocsátás szempontjából. A felhasználás az életút egyetlen szakasza, amikor az akkumulátorok nem szennyeznek – de még ez sem vitathatatlan állítás, amennyiben a töltéshez használt energia nem zöld. Az alapanyagok bányászata, azok szállítása, feldolgozása, valamint a gyártás során keletkező hulladék kezelése pedig energiaigényes, és jelentős üvegházhatást generáló anyagkibocsátással jár. A hulladékfeldolgozás jelenleg sem természetileg, sem gazdaságilag nem éri meg.

Győrffy figyelmeztet: „Ne tegyünk úgy, mintha az akkumulátorcégek piaci alapon érkeznének hazánkba.” Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a beruházások jelentős, összesen durván 15 százalékban közvetlen állami támogatásból valósulnak meg, 15-20 százalékban pedig közvetetten, a szükséges infrastruktúra létrehozásával támogatja őket az állam. Ez azt jelenti, hogy 

óriási, 1000 milliárdot meghaladó összegbe kerül a hazai adófizetőknek a nemzeti akkumulátordömpding.

Közben viszont Magyarországon az elektromos autókat nem szívesen veszik az emberek, amiben közrejátszhat, hogy – ahogy korábbi cikkünkben már írtunk róla – az EU-n belül a magyarok engedhetik meg maguknak legkevésbé az efféle járműveket.

A gödi gyár bővítésével az RTL Híradó külön anyagban is foglalkozott:

Valós vízügyi problémák megoldása elől viszik el az állami forrásokat az akkumulátorgyárak

Érdemes részletesebben foglalkozni azzal is, miért probléma az, hogy ennyi közpénz megy el az akkumulátorberuházások támogatására is. Győrffy szerint ezek a projektek olyan más fejlesztések elől viszik el a forrásokat, amelyre nagy szükség lenne az országban. „A magyar vízrendszerben a víz körülbelül 20 százaléka folyik el, az egész hálózat felújításra szorul. De nem ez történik, hanem helyette az ázsiai akkugyáraknak építik az infrastruktúrát”.

Ebből a szempontból pedig némileg félrevezető Orbán Viktor alábbi, évértékelőn tett – amúgy igaz – állítása: „kis Magyarország egy nagy medence, a folyóink vize szinte beömlik az országba, és csak rajtunk múlik, mennyi vizet tartunk itthon, sőt, még a szomszédainknak is jut bőven”. Ugyanis a vízhálózat fejlesztése nélkül – amely részben a rezsicsökkentés miatt maradt el – sok vizet veszít az ország. „A 19. századi folyószabályozások miatt hazánkban gyorsan lefolyik a víz. Az pedig nem mindegy, hogy az országon belül hol van a víz, mekkora a hálózat” – mondta Győrffy. „Debrecenben például jelentős infrastruktúrafejlesztésre van szüksége, hogy oda kerülhessen, ahová kell a gyárnak”.

Valamint „láttuk, hogy mekkora problémákat tud okozni egy aszály is. Azt, hogy mennyi víz érkezik hozzánk, befolyásolja, hogy a szomszéd országokban ilyenkor mennyire fogják meg a vizet. Hiszen ilyenkor nekik az áll érdekükben, hogy náluk legyen minél több. Ebből a szempontból így nekik is kiszolgáltatottak vagyunk a gyártás során”. Az pedig további problémák forrása, hogy a gyárak mögött álló kínai cégeknek mennyire lesz kiszolgáltatott a magyar gazdaság az akkumulátordömping által, és 

mennyire lesz rákényszerítve a kormányzat a laza szabályozások fenntartására, ami jelentős környezeti károkat eredményez.

Korábban az RTL Híradó arról számolt be: évente 62 tonna ragasztó felhasználásával több száz kiló veszélyes hulladék keletkezik majd a Debrecenben épülő kínai akkugyár által üzemeltetett és amellett épülő csarnokban – ez az új üzem környezeti hatástanulmányából derül ki. De hogy pontosan milyen vegyi anyagokkal dolgoznak majd, azt üzleti titokra hivatkozva nem árulják el a Mikepércsi Anyák civil szervezet szerint. A kínai CATL tájékoztatása szerint a csarnokot raktározásra, illetve akkumulátorok összeszerelésére és bontására fogják használni.

Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt