Nem csak az erdőket, a befektetéseket is felégeti a klímaváltozás

2023 nyarán nem szinte nem telt el úgy hét, hogy valahol ne ütött volna ki erdőtűz vagy ne kapott volna lángra az aljnövényzet az extrém forróság és szárazság miatt:

• A szárazság és a hőség miatt tomboltak az erdőtüzek Szicíliában, ketten meghaltak.
• Lángokban állt Dél-Európa: Görögországban, Törökországban, Albániában és Olaszországban is több helyen tomboltak erdőtüzek.
• Tenerifén a sziget történetének leghevesebb erdőtüze tombolt.
• 20 ezer embert telepítettek ki a kanadai tüzek miatt.
• Családokat találtak égő autókban, minden négyzetméteren lehetett egy halott – egy Hawaiin élő magyar nő számolt be megrázó részletekről az ottani tűzvész után.

Október elején Ausztráliában egyetlen éjszaka alatt hirtelen többszörösére nőtt az erdő- és bozóttüzek száma. A szokatlanul erős tavaszi hőhullámot a szakemberek a klímaváltozás számlájára írták, és a nyár még csak mostanában kezdődik a déli féltekén.

A fenti hírekhez csak augusztus 15-éig kellett visszagörgetni, az idei természeti csapásokról szóló felsorolás tehát még folytatható lenne. De talán már ennyiből is világossá válik, hogy a szélsőséges időjárási körülmények okozta környezeti katasztrófák alaposan megszaporodtak az elmúlt időszakban. Ezek a katasztrófák rengeteg ember életét tették tönkre, a túlélők jobb esetben „csak” az otthonukat veszítették el, rosszabb esetben pedig a családtagjaikat, szeretteiket. A temérdek emberi áldozattal járó, szinte az egész világon végigsöprő tűzvészre sokan úgy tekintenek, mint az új típusú, a klímaváltozás által súlyosan terhelt világ első nyarára.

Ezek a katasztrófák nemcsak emberi életeket követeltek, de súlyos károkat okoztak az érintett térségek infrastruktúrájában is.

Hidak, utak váltak járhatatlanná, a hawaii tűzvészben pedig a víz- és elektromos hálózat is megsemmisült. Ha a következő években, évtizedekben az elmúlt időszakban tapasztalt időjárási körülmények fognak átlagosnak számítani, akkor szükségszerű feltenni a kérdést, hogy megéri-e az eddigi gyakorlatnak megfelelően építeni az autópályákat, repülőtereket, erőműveket. 

Egy augusztusi tanulmány szerint a jövő nem túl fényes, az előrejelzés szerint egyes ágazati befektetők portfóliójának értéke több mint 50 százalékkal csökkenhet a század közepére.

Gyorsan jön, lassan változik

Az éghajlatváltozás napjaink egyik legsürgetőbb kihívásává vált, és potenciálisan súlyos következményei lehetnek az infrastruktúrára – így az autópályákra, hidakra, kikötőkre, repülőterekre, különböző erőművekre – nézve. Ezekre a beruházásokra jellemző, hogy rendkívül lassan épülnek fel, és hosszú időre tervezik őket.

Igaz, a század közepe, vagyis 2050 még relatíve messze van, de az ágazat rendkívül lomha, ami azt jelenti, hogy a rajta eszközölt változtatások is lassan érnek el eredményt. Az éghajlatváltozás viszont nem lassul, épp ellenkezőleg. Így a szélsőséges időjárási események, például az árvizek, az aszályok, a hőhullámok és az extrém viharok könnyedén kárt tehetnek az említett infrastruktúra elemeiben.

Ez többféleképpen okozhat veszteséget, egyrészt ezek az infrastruktúrák teljesen meg is semmisülhetnek, másrészt a karbantartási költségük is jelentősen megnövekedhet. Emellett az éghajlatváltozás olyan változásokat idéz elő a szakpolitikákban, a technológiában és a fogyasztói preferenciákban, amelyek hatással lehetnek az infrastrukturális eszközök értékére. A fogyasztói magatartás változásai, mint például az elektromos járművek vagy a megújuló energiaforrások felé való elmozdulás, ezeket az infrastrukturális eszközöket elavulttá tehetik.

Az energetikai átállásnak költsége van, amit a befektetőknek kell megfizetni, az éghajlatváltozás okozta új kihívásoknak szintén magas költségei lehetnek, ami szintén az invesztálókat terheli. Az extrém időjárási jelenségek, amelyek gyakorisága a szakértők előrejelzései szerint a következő néhány évben növekedni fog, nagymértékben növelik az ágazat értékvesztésének kockázatát.

Felmerül a kérdés, hogy kit érdekel egyáltalán, ha ezeknek a társaságoknak ezentúl kicsit rosszabbul fog menni.

A klímaváltozás okozta anyagi veszteségekről szóló tanulmány szerzői, a nemzetközi EDHEC Business School kutatói a Conversation cikkében magyarázták el eredményeiket. Mint írták, a globális gazdasági folyamatok rendkívül nagy hatással vannak egymásra. Ez egy érzékeny rendszer, ahol a kisebb kilengések is egész szektorokat megingató hullámokká állhatnak össze. 

A kutatók emlékeztettek, hogy az elmúlt két évtizedben biztosítótársaságok, befektetési és nyugdíjalapok nagy mennyiségű tőkét allokáltak infrastruktúra-fejlesztő magántársaságokba. Összesen 4,1 billió (vagyis 4,1 ezermilliárd) dollárról, kb. 1474 billió forintról van szó, amely a 25 legaktívabb piac között oszlik el. Ezek a piacok többek között olyan ágazatok terepei, mint

• a megújuló energiával kapcsolatos projektek,
• a fenntartható infrastruktúra-fejlesztés,
• az elektromos autóipar
• vagy a zöld ingatlanbefektetések.

Ezek mind olyan szegmensek, amelyek extrém módon ki vannak téve az éghajlatváltozás okozta kockázatoknak. A koronavírus-járvány után az infrastruktúra-fejlesztésére fordított állami kiadások tartósan nem tudtak lépést tartani a gazdasági növekedéssel. Az Egyesült Államok a GDP-jének mindössze 2,3 százalékát költi ilyen célokra, az európai országok esetében ez az arány 5 százalék, Kínában pedig 8 százalék. Épp ezért kijelenthető, hogy a magánbefektetők kitettsége jelentősnek tűnik.

A tanulmány, amelyben több ezer portfóliót elemeztek, arra jutott, hogy 

az éghajlatváltozásnak leginkább kitett ágazatok értékvesztése 2050-re átlagosan elérheti a 27 százalékot.

Ha a pesszimistább forgatókönyvek szerint alakul a klímaváltozás, akkor pedig az értékvesztés meghaladhatja az 54 százalékot is. Egyes becslések szerint a század végére az átlagos hőmérséklet akár 3,2 Celsius-fokkal is meghaladhatja az iparosodás előtti szintet. 

Egyes területeket durvábban érintene a változás, mint másokat: a közlekedési szektorban például négyszer nagyobb lenne a nettó eszközérték-veszteség, mint a megújuló energiák ágazatában. A fejlett országok befektetői a leginkább kitettek a klímaváltozás okozta értékveszteségeknek világszerte. Valójában minél több értékes eszköz összpontosul egy adott helyen, annál nagyobb az értékrombolás kockázata egy-egy természeti katasztrófa miatt, ezért aggódhatnak jobban az amerikai, ausztrál, európai invesztorok.

A teszetoszáskodás tovább növeli a kockázatot

A tanulmány szerint 2050-ig még van idő, de ha a kormányok és az érdekelt csoportok nem változtatnak drasztikusan, akkor az éghajlatváltozás okozta kockázatok jelentős hatással lesznek a befektetések összértékére és a gazdaság egészére. Az értékvesztés mértéke akkor csökkenthető, ha az érintetteknek sikerül megszervezniük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való hatékony átállást, ebben az esetben a szakértők szerint akár az említett érték felére is zsugorodhat a veszteség, amit a befektetők és az emberiség elszenvedni kénytelen.

A fent említett nagy szereplők mellett ráadásul úgy általában is hatni fog a befektetések értékére a klímaváltozással járó globális felmelegedés. Hogy hogyan, az pedig a kisbefektetők számára is fontos lehet.

A skandináv országokban működő Nordea pénzügyi szolgáltató befektetésekkel foglalkozó vezetője szerint az éghajlatváltozás valószínűleg hatással lesz minden befektetés hosszú távú hozamára. Kerstin Lysholm azt egyelőre nem merte megbecsülni, hogy pontosan mekkora visszaesésre kell számítani, de úgy véli, hogy a csökkenés borítékolható. 

„Egyrészt az energiaárak növekedése minden válószínűség szerint alacsonyabb megtérülést fog eredményezni a különböző részvényeken vagy kötvényeken. Ezt a befektetőknek figyelembe kell venniük, amikor hosszú távra terveznek” – fogalmazott Lysholm. Mint mondta, leegyszerűsítve arról van szó, hogy 

az éghajlatváltozás olyan feltételeket teremt, amelyek között a gazdaságok kevésbé tudnak termelékenyek lenni, a termelékenység folyamatos növekedése pedig a gazdasági növekedés egyik kulcsfontosságú eleme. 

A szakember is kitért az időjárásra, szerinte az extrém, kiszámíthatatlan viszonyok bizonytalan környezetet hoznak létre, amelyben a gazdasági növekedés lelassulhat, vagy akár meg is állhat. A klímaváltozás megfékezéséhez pedig

a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére van szükség, ami átmenetileg szintén a termelékenység csökkenését vonja maga után. 

„Az alacsonyabb termelékenység minden gazdaságban azt jelenti, hogy kevesebb vagyon keletkezik, ami előbb-utóbb meg is jelenik az alacsonyabb befektetési hozamban” – tette hozzá Kerstin Lysholm. Úgy véli, az éghajlatváltozás különbözőképpen érinti majd az egyes országokat és régiókat. Például a hőmérséklet emelkedése nagyobb hatással lesz a termelékenységre azokban az országokban, ahol viszonylag magas, 15 Celsius-fok fölötti a jelenlegi átlaghőmérséklet. Azoknak az országoknak sem lesz könnyű, ahol a helyi gazdaság magas szén-dioxid-kibocsátású termelésen alapul, és/vagy jelentős fosszilis tüzelőanyag-tartalékokkal rendelkezik.

„Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás költsége magasabb lesz ezekben az országokban, a fosszilis tüzelőanyag-tartalékok értéke pedig csökkenni fog, ahogy új, tisztább technológiákat vezetnek be” – tette hozzá Lysholm, aki szerint fontos kérdés az is, hogy a különböző kormányok hogyan viszonyulnak az átálláshoz.

Úgy véli, hogy kedvező adózási feltételekkel és a források átcsoportosításával minimálisra csökkenthetők a klímasemleges gazdaságra való átállás negatív hatásai. A szakértő szerint fontos, hogy támogatást kapjanak az új technológiák, illetve hogy a háztartások is kaphassanak extra támogatásokat, kompenzálják őket a magasabb energiaárak miatt.

Nyitókép (illusztráció): Getty Images