„2022-ben megkezdődött a népességfogyás végtelen időszaka” – Kína történelmi fordulóponthoz érkezett

2022 végére 850 ezer fővel csökkent az ország lakossága az előző évhez képest 

– közölte kedden a kínai statisztikai hivatal. A Mao-korszak óta első hivatalosan elismert népességcsökkenés után Kínában

• a lakosság lélekszáma 1,41 milliárd fő.
• Az elmúlt évben 9,56 millió gyermek született, ami a nemzet modern kori történelmének legalacsonyabb száma,
• és 10,41 millió ember hunyt el.
• A férfiak száma 722,06 millió, a nőké 689,69 millió.

A mostani népességcsökkenés az 1960-as évek eleje óta az első: akkor Mao Ce-Tung nagy ugrásának köszönhetően az országot súlyos éhínség sújtotta, és több tízmillió ember halt meg. Ho Jafu független demográfus a South China Morning Postnak elmondta, Kínában mostantól kizárt a népességnövekedés, mivel 2022-ben megkezdődött a népességfogyás végtelen időszaka. Szerinte nincs remény arra, hogy a csökkenés visszafordítható.

Kínában a halálozások és születések számbavétele a háztartások mintáján alapul, kivéve évtizedenként egyszer, amikor országos népszámlálást végeznek. Kang Csi, a kínai statisztikai hivatal vezetője az adatközlést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy a születések és halálozások 2022-re vonatkozó hivatalos becslései a november eleji számításokon alapulnak. 

Ez azt jelenti, hogy az adatokban még nem szerepelnek a decemberi covidhalálozások, amelyek egyébként nagyon megugrottak, amióta Peking feloldotta a szigorú járványügyi korlátozásokat.

A Nemzeti Egészségügyi Bizottság a hétvégén azt közölte, hogy a kórházak nagyjából hatvanezer járványhoz köthető halálesetet regisztráltak azóta, ám erre válaszul közegészségügyi szakértők – köztük a WHO emberei – kritizálták az országot, mert szerintük nem számolnak el pontosan az országot sújtó járvány áldozataival.

Miért történt mindez?

Onnan érdemes elindulni, hogy Kína 2016-ban megszüntette a hírhedt, 1980-as évektől érvényben lévő egygyermekes politikát, majd 2021-től már azt is engedte a pároknak, hogy három gyermeket vállaljanak. Azt sem büntetik már, akinek háromnál több gyereke születik, ám azok a gyerekek már nem jogosultak a törvény által előírt ellátásokra. A szabályozáson túl számos ösztönzővel – pénzjutalom, hosszabb szülési szabadság, sőt helyi párkereső események – próbálkozott az ország, hogy minél több gyerek szülessen, ám ezek csak mérsékelt sikerrel jártak.

A születések ösztönzésére tett legújabb lépésként a délkeleti Sencsen a múlt héten bejelentette, hogy a helyi lakosoknak akár 10 000 jüant, azaz 1484 dollárnak megfelelő összeget adnak egyösszegű születési támogatásként, és évente legfeljebb 3000 jüant a gyermeknevelési költségekre a gyermek hároméves koráig.

Csakhogy a kínai fiatalok nem nagyon akarnak gyereket vállalni.

Ennek nem egy nagy, hanem sok kisebb oka van, kezdjük például azzal, hogy hiába a támogatások, a kritikusok szerint azok messze nem fedezik a gyermeknevelés tényleges költségeit, ráadásul a rendszernek nagyobb és megfizethetőbb napközbeni ellátást kellene nyújtania a három év alatti gyermekek számára. A születések száma 2016-ban rövid ideig emelkedett, miután Peking eltörölte az egygyermekes szabályt, de azóta minden évben visszaesett, a covid-19-világjárvány idején pedig tovább csökkent.

Az nem új információ, hogy a tavalyi év nagy részében érvényben lévő járványügyi korlátozások súlyosan hátráltatták a kínai gazdaságot, ez pedig még inkább visszavetette a fiatalok kedvét a házasságkötéstől és a gyerekvállalástól. Jüan Hszin demográfiaprofesszor, a Kínai Népesedési Szövetség alelnöke szerint a világjárvány három éve negatívan hatott a születésekre, mivel sokan a védőoltások és a fertőzések kockázatai miatt törölhették vagy jegelhették egy időre a gyerekvállalási terveiket. Az nem világos, hogy lesz-e fellendülés a járvány után, és ha igen, mekkora.

Jüan úgy véli, mivel a háromgyerekes politikát csak 2021-ben vezették be, és azóta még ösztönzőkkel is megtoldották az intézkedést, az első hatások tavaly mutatkoztak volna meg – ha nincs a koronavírus. Ráadásul – hozta fel a szakember – a szülőképes korú nők száma is csökken. A 15 és 49 év közötti – tehát a WHO szerint reproduktív korban lévő – kínai nők száma tavaly közel 4 millióval csökkent. Ez tovább a házasságok számának további visszaesését hozta.

De nemcsak a fiatalok vonakodásáról, valamint a koronavírus gazdaságra gyakorolt hatásairól van szó – pedig az utóbbi már önmagában is elég lenne, gondoljunk csak a megugró inflációra vagy a gyengülő jüanra, vagy éppen a konkrétan összeomlás szélén álló ingatlanpiacra –, hanem arról is, hogy hiába fektetett nagyobb hangsúlyt Peking az elmúlt években a nők szerepére a gyermekek nevelésében és az idősek gondozásában, 

egyre több fiatal nő utasítja el a kormány és az idősebb generációk által hirdetett hagyományos családi értékeket.

Egy művészeti hallgató a Wall Street Journalnak arról beszélt, hogy a diplomája megszerzésére összpontosít, illetve arra, hogy a társadalmi igazságosságot, különösen a nők jogait az osztálytermeken kívül is előremozdítsa. „Számomra nincs házasság, nincs gyerek, amíg a társadalmunk még mindig ennyire igazságtalan a nőkkel szemben” – mondta a lapnak.

Kína nemrégiben felülvizsgálta a nők jogairól szóló törvényt, és biztosítékokat vezetett be a nőkkel szembeni szexuális zaklatás és munkahelyi megkülönböztetés ellen, de bevezetett egy listát a nők számára betartandó erkölcsi normákról is, beleértve a „társadalmi erkölcs, a szakmai etika és a családi értékek tiszteletben tartását”.

A szakértők úgy számolnak, hogy az egykepolitika alatt 400 millió kínai gyerek – nagyrészt lány – nem született meg: a lánycsecsemők elveszejtésének a következménye, hogy a férfiak száma az országban ma 722,06 millió, míg a nőké csak 689,69 millió. Számos történet szól arról, hogy a családok hogyan szabadultak meg a leánygyermekektől, ha már egy gyerek lehet, legyen fiú alapon.

Miért baj ez?

A kínai kormány tehát nem csak azzal a problémával szembesül, hogy már így is több százmilliós hiányban vannak, hanem azzal is, hogy egyre nehezebben tudják meggyőzni a fiatalokat arról, hogy gyereket vállaljanak. Márpedig a gyorsan öregedő népességet el kell tartani: már most is minden ötödik kínai 60 éves vagy idősebb. A World Economic Forum adatai szerint

jelenleg 100 munkaképes kínai emberre 20 időskorú jut, de 2100-ra 100 munkaképes embernek 120 idős embert kell majd eltartania. Ha fogy a munkaerő, akkor pedig a GDP is csökken. 

Az elemzés egyébként azt is előrejelezte, hogy már 2080-ra már több nyugdíjas lesz Kínában, mint munkaképes. (Friss hír, hogy a negyedik negyedévi adatok ismeretében a statisztikai hivatal számításai szerint Kína GDP-je 3 százalékkal nőtt tavaly, jócskán elmaradt a kormány által várt 5,5 százaléktól.)

Ahogy a SCMP emlékeztet, a mostani adatok kapcsán újra felmerül az a kérdés, hogy Kína máris elvesztette-e a legnépesebb ország státuszát Indiával szemben, amelynek becslések szerint 1,4 milliárdos népessége még mindig növekszik. Az ENSZ úgy számol, hogy 2023-ban alig több mint tízmillió gyerek születik majd Kínában. Indiában ez a szám 23 millió, így könnyen elképzelhető, hogy India idén megelőzi Kínát.

Kína meredek születésszám-csökkenése, különösen az indiaihoz képest, valószínűleg jelentős gazdasági következményekkel jár. „Indiának előnyére válik a fiatalabb munkaerő és a fiatalabb népesség, ami vonzza a befektetéseket, és segíti az erősebb fogyasztói piac kiépítését” – erről egy szakértő beszélt a lapnak, aki úgy véli, nem túl sok nyugdíjas vásárol majd új autót, kütyüt vagy lakást. Manoj Kewalramani, a Takshashila Intézet indo-csendes-óceáni tanulmányok programjának elnöke a WSJ-nek hozzátette ugyanakkor, hogy a fiatal lakosság nem feltétlenül áldás, ugyanis az oktatás és a munkalehetőségek biztosítása nagy kihívást jelent.

A már említett demográfus is úgy számol, hogy Kína a népességfogyás korai szakaszában van, amelyet enyhe és lassú csökkenés jellemez majd, de az ország 2050-ig meg fogja tartani a nagy, legalább 1,25 milliárdos népességszámot. „Még mindig hatalmas potenciális fogyasztói piaccal és potenciális termelékenységgel rendelkezünk, és ennek a potenciálnak a kiaknázása érdekében folytatnunk kell a gazdasági növekedést és az emberek jövedelmének növelését.”

Nyitókép: Pixabay / Peggy & Marco Lachmann-Anke