Sokakat idegesítenek, mégis megállíthatatlanul terjednek az önkiszolgáló pénztárak

2022-t írunk, azt várnánk, hogy az önkiszolgáló pénztárak flottul működnek, de egyáltalán nem tartunk még itt

– idéz összeállításában a CNN egy, a témával foglalkozó kutatót. Egy tavalyi felmérés szerint a vásárlók kétharmada tapasztalt már fennakadást az önkiszolgáló pénztáraknál. A hibaüzenetek annyira gyakoriak, hogy mémek és videók tucatjai születnek róluk a közösségi oldalakon.

A boltok számára is kihívást jelentenek a gépek, amiket drága üzembe helyezni, gyakran leállnak és nagyobb az áruveszteség is, mint a hagyományos pénztárak esetében. Ennek ellenére nő a számuk: az amerikai Élelmiszeripari Szövetség adatai szerint 2019-ben 23 százalék, egy évre rá már 29 százalék volt az önkiszolgáló pénztárakban lebonyolított vásárlások aránya.

Az önkiszolgáló pénztárak bevezetését a cikk annak az erőfeszítésnek tulajdonítja, hogy az üzletek inkább a vásárlókra próbálják hárítani azt a munkát, amit korábban fizetett alkalmazottak végeztek. Ez hozta el az önkiszolgáló áruházak megjelenését is már az 1910-es években, amikor újdonságnak számított, hogy nem a pult mögül, az eladótól kellett kérni a termékeket, hanem maguknak vették le a vásárlók a polcokról – cserébe alacsonyabb árakat ígértek a vevőknek.

Az 1980-as évek önkiszolgáló pénztáraira rá sem ismernének a mai vásárlók. 1987-ben a Los Angeles Times ezek működéséről azt írta, hogy az árucikkek vonalkódját a vevők lézerszkennerrel olvasták le – ugyanúgy, mint ma –, majd a terméket futószalagra helyezték, aminek túlsó végén egy eladó szatyorba csomagolta. Ha olyan áru került a futószalagra, amit a vevő elfelejtett beolvasni, azt visszaküldték neki. A folyamat végén a vásárló a szatyrokkal egy kasszásnál fizetett. A rendszer előnyeként azt említették, hogy három önkiszolgáló pénztárhoz elég egyetlen kasszás, és csak két hagyományos pénztár helyét foglalják el.

A forradalom viszont váratott magára: az amerikai szupermarketekben csak a 2000-es évek elején kezdtek el jobban terjedni az automata kasszák. Ezeket egy 2003-as felmérés szerint a vásárlók harmada szerette, felük elfogadhatónak találta, 16 százalékuk pedig idegesítőnek. Voltak olyan üzletláncok, amelyek a kedvezőtlen fogadtatás miatt a 2010-es évek elején leszerelték önkiszolgáló pénztáraikat.

Egyes áruházak azzal szembesültek, hogy bár a pénztárosok fizetésén spórolnak, az önkiszolgáló kasszák is felügyeletet és állandó karbantartást igényelnek, ami miatt informatikai szakembereket kell megfizetniük. A veszteségek is nagyobbak, nemcsak a lopások, hanem a vásárlók jóhiszemű tévedései miatt is. Ezeket a veszteségeket például az önkiszolgáló kasszákba épített súlyérzékelőkkel igyekeznek csökkenteni, ami újabb fennakadásokat okoz és munkát ad a bolti alkalmazottaknak, amikor a „váratlan árucikk a csomagolóterületen” típusú hibaüzenetek miatt kell intézkedniük.

Mostanra az egymással éles versenyben álló üzletláncok már nem tudják nélkülözni az önkiszolgáló kasszákat, azok is visszatérnek hozzájuk, akik korábban már bevezették, majd megszüntették. Az Amazon már a következő lépésnél tart: olyan üzleteket nyitottak, ahol pénztár sincs, a termékeket akkor szkennelik, amikor a vásárló leveszi a polcról, távozáskor pedig levonják a bankkártyájáról a végösszeget.

Nyitókép: SolStock / E+ / Getty Images