Kizárhatják-e Oroszországot a nemzetközi pénzügyi vérkeringésből?

„Egyetlen más szervezet sem képes megbirkózni azzal a léptékkel, precizitással, tempóval és bizalommal, amelyet a globális pénzpiac mozgása megkövetel” – hirdeti saját szolgáltatásáról a belgiumi székhelyű Világ Bankközi Pénzügyi Távközlési Társasága, vagy az ismertebb angol rövidítéssel, a SWIFT. Magabiztosan hozzáteszik bemutatkozásukban, hogy nélkülük a világ egészen más hely lenne. Ez minden bizonnyal igaz is, hiszen ma már nincs is természetesebb annál, hogy akár egy mobiltelefonról bárki nemzetközi pénzügyi tranzakciókat indíthasson a világ szinte bármely pontjára. Ezt a gyorsaságot és megbízhatóságot pedig ennek a rendszernek köszönhetjük.

Ki lehet egyáltalán maradni ebből a globális pénzügyi rendszerből? Ez a kérdés általában csak nemzetközi konfliktusok idején merül fel egyfajta gazdasági furkósbottal fenyegetésként. A CNN csütörtöki írása szerint legutóbb Boris Johnson brit kormányfő fenyegetőzött Oroszország kizárásával az ukrán konfliktus miatt.

De mi az a SWIFT?

Röviden: egy pénzügyi intézmények közötti globális üzenetküldő rendszer, amely közös hálózatba köti annak szereplőit, így biztosítva a tranzakciókra és a felekre vonatkozó információk gyors, biztonságos és szabványosított közlését.

A rendszer létrehozásával azt próbálták megoldani, hogy gyorsan és főleg megbízhatóan tudjanak üzenetet küldeni a bankok közt arról, hogy egy tranzakciót ki, mikor, honnan, hova, milyen összegben, milyen devizában stb. kíván teljesíteni, illetve, hogy a fogadó fél milyen módon tudja megbízhatóan visszaigazolni annak lezárultát. Az 1970-es években a globalizálódó világgazdaságban ugyanis még komoly kihívás volt az egymástól pénzügyileg, gazdaságilag, földrajzilag és nyelvileg távoli intézmények közötti pénzmozgások gyors és főleg biztonságos lebonyolítása. Akkoriban a telex nevű üzenetküldő rendszert használták erre a bankok, amely szövegszerűen írta le a tranzakció részleteit, óriási munkát adva mind a küldő, mind a fogadó félnek. 1973-ban ezért 15 ország 239 bankja létrehozott egy szövetkezetet, amely 1977-ben immár 22 ország 518 intézményével elindította üzenetküldési szolgáltatásait. Az elv viszonylag egyszerű volt: felállítottak egy számítógépes rendszert a bankközi műveletekről szóló üzenetek érvényesítésére és továbbítására, valamint egy sor üzenetszabványt, egyfajta kódrendszert, amellyel nyelvi akadályok nélkül gyorsan és átláthatóan értelmezhették a banki szakemberek a tranzakciókat, ezzel egy automatizmust bevezetve a nemzetközi bankolásba.

A projekt minden várakozást felülmúlt: szűk egy év alatt több mint 10 millió tranzakciót bonyolítottak vele, az 1980-as évekre pedig szinte megkerülhetetlen szereplője lett a nemzetközi pénzpiacoknak azzal, hogy több ország központi bankja is a SWIFT-rendszert használta a nemzetközi tranzakciókban – olvasható a cég bemutatkozásában.

A SWIFT-rendszer nélkül ma gyakorlatilag nincs nemzetközi pénzpiac.

„A magyar bankok például nem férnek hozzá az eurót tranzaktáló rendszerekhez. Ha egy magyar ügyfél euróban szeretne utalni, akkor az ő számlavezető bankjának van eurószámlája és egy úgynevezett levelezőbankon (correspondent bank) – általában egy nagy globális bankon – keresztül megy az utalás euróban oda, ahová szeretnénk” – magyarázta az rtl.hu-nak Bácsfalvi András banki szakértő. Minden közvetítő művelet, még a biztonsági ellenőrzések is a SWIFT-en keresztül folynak. 

Amely ország bankrendszere ebből kimarad, az az ország egyszerűen kizárja magát a nemzetközi pénzmozgásból, ami az egész gazdaságot katasztrofálisan érintené.

Erre közhelyszerű példa Irán esete. A perzsa állam legtöbb bankját 2012-ben atomprogramja miatt kapcsolták le a rendszerről. Az eredmény brutális volt: a Portfolio.hu összesítése szerint Irán elveszítette éves olajexportból származó jövedelmének felét, emellett a nemzetközi kereskedelemből származó bevételei is 30 százalékkal csökkentek a 2016-os visszatérésig.

Oroszország világgazdasági beágyazottsága nem egy kategória Iránnal. A nyugati világ kiterjedt, széleskörű gazdasági kapcsoltban áll Moszkvával. „Gondoljunk csak bele: hogy fizetne egy ország mondjuk gázért a Gazpromnak?” – hozott egy hétköznapi példát Bácsfalvi András. Éppen a hasonló fenyegetések miatt próbálkoznak mind az oroszok, mind a kínaiak egy saját pénzügyi közvetítőrendszer létrehozásával, de azok szerinte aligha válhatnak a SWIFT-hez hasonló globális, 2018-ban már 212 országot és 10 ezernél több bankot lefedő, versenytárs nélküli szereplővé.

De nem csak a tranzakciókból zárja ki magát az a bank, amely nem vesz részt a SWIFT-ben. A szolgáltatónak egy olyan globális regisztere is van, amelyből percek alatt ellenőrizhető, hogy az adott partner „tiszta-e”, vagyis nem szerepel-e szankciók, bűncselekmények (például pénzmosás, terrorizmus támogatása) gyanúja vagy más okok miatt feketelistán. Aki nincs benne a SWIFT-ben, arról ez nem is ellenőrizhető, megbízhatatlan ügyfelekkel pedig egyetlen komolyan vehető bank sem üzletel, államok pedig főleg nem.

A kizárás azonban kétélű fegyver: súlyosan érintené azokat a gazdaságokat is, amelyek jelentős kereskedelmi és gazdasági kapcsolatban állnak Oroszországgal. Minden kereskedelmi tevékenység azonnal ellehetetlenülne Moszkvával. 

A kizárást én annyira drasztikus lépésnek tartom egy Oroszország esetén, amit egyszerűen nem tudok elképzelni

– mondja a szakértő. 

És van még egy akadálya nyugati oldalról ennek a lépésnek: onnantól egyáltalán nem lehetne ellenőrizni az Oroszországból induló és oda érkező tranzakciókat. Az oroszok teljesen nyíltan támogathatnának bárkit és kereskedhetnének bárkivel Szíriától Észak-Koreáig olyan országokban is, akikkel jelenleg a nemzetközi szankciók miatt nem tehetik. Ez pedig talán több és nagyobb globális biztonsági veszélyt generálna, mint amelyet a lépéssel elhárítani igyekeznek.

A rendszerrel biztosan találkozott már mindenki, aki utalt pénzt külföldre például szállást foglalni egy nyaraláshoz vagy bármilyen vásárláshoz, hiszen meg kellett adni saját bankja SWIFT kódját. A kód nyolc karakterből áll, az első négy a pénzintézetet jelöli, a következő kettő az ország kódja, majd következik a bank székhelye. (Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy a kód tartalmazhat 11 karaktert is, ebben az esetben az utolsó három jelölhet egy adott bankfiókot vagy ügyosztályt, de ezt sokszor XXX-ként tüntetik fel.) Így például a Magyar Nemzeti Bank SWIFT kódja MANEHUHBXXX, az OTP-é pedig OTPVHUHB.

Nyitókép: Reuters