„Úgy éreztem, hogy halhatatlan vagyok” – habzsolta a szénhidrátot, a cukrot és rengeteget bulizott, ami végül a látásába került a cukorbeteg Gerinek

Negatív példaként szerettem volna az emberek elé állítani a történetemet, és egy kicsit okítani is őket, hogy nem muszáj így viselkedni.

Paróczai Gergely 8 éves volt, amikor diabétesszel, azaz cukorbetegséggel diagnosztizálták, de az általános iskola vége felé már nem foglalkozott annyit az ezzel járó szabályokkal és kötöttségekkel. 

Nyaranként voltak diabétesz táborok a Heim Pál Kórházzal. Ott még kaptunk egy kis plusz oktatást is, de nagyjából nem érdekelt, hogy mit mondtak a szövődményekkel kapcsolatban, mert úgy éreztem, halhatatlan vagyok 

– mondta. Hozzátette, azt gondolta, hogy „nem lesz semmi problémám, nem fog velem semmi rossz történni. Volt, amikor minden szünetben szó szerint zabáltam a csokit, édességet, vagy szendvicset, de olyan is volt, hogy nem vittem magammal inzulint.”

A suli mellett Geri mindig is focizott, amikor megvakult, ez volt az egyik legfájdalmasabb vesztesége.

Nem csak kamaszként, de huszonévesként sem tartotta be az előírt étrendet, a megfelelő kalóriamennyiséget. Gyorséttermekbe járt, egy ültő helyében másfél napra elegendő szénhidrátot, rengeteg édességet lapátolt be – mindezt vércukormérés nélkül. Sőt, folyamatosan bulizott, természetesen nem kevés alkohollal. Volt, amikor 45-ös cukorral került kórházba, miközben az egészséges érték 6 alatt van. 

Akkor már figyelmeztette a kezelőorvosa, hogy ebből 10 év múlva óriási baj lesz.

„Nyilván néhány hónapig nagyon jól tartottam magam. Nem volt látható jele annak, hogy nekem bármi bajom lesz majd, úgyhogy elölről kezdtem az egészet” – mesélte.

Aztán néhány évvel ezelőtt az érrendszere nem bírta tovább a mérhetetlen pusztítást, szemműtétek sorozata követte egymást. 

Későn kezdte komolyan venni a betegségét

Pingponglabda nagyságúra duzzadt a szemem, felment a szemnyomásom. A maximum érték 19, nekem 59 volt. Egy-két évvel a probléma előtt elkezdtem jobban odafigyelni magamra, azonban az elvesztegetett időt nem lehet bepótolni

– mondta.

Öt év alatt tízszer műtötték meg a szemeit, de sajnos a látását nem lehetett már megmenteni. A mesterséges fényeket érzékeli, de eleinte például késsel villával enni sem tudott, ma már egy tojásrántottát is elkészít. Az egyedül közlekedés viszont még mindig nagy kihívás számára, maximum ismerős terepen tud közlekedni.

Nem tudom, mi hogy néz ki körülöttem. Ez azért elég ijesztő. Nem lehet szavakkal leírni, hogy mennyi mindent veszít el az ember azzal, hogy már nem lát. Van bennem egy elég komoly félelem,  egyedül nem is merek közlekedni

– mondta.

A Fókusz stábja ellátogatott ahhoz a futballpályához Gerivel, ahol 13 évet focizott. Még most is kijár ide a meccsekre, az egyik leghűségesebb szurkolója a csapatának. 

A munkáját is elvesztette

A szeme világával együtt Gergely a munkáját is elveszítette. Korpai Bencével egymás mellett laktak gyerekkorukban, sokat fociztak együtt, sőt ugyanazt a pályát választották, Geri is fodrászként dolgozott 10 évig. Barátja azt mondta, fogalma sem volt arról, hogy a kezeletlen cukorbetegségnek ilyen következménye lehet.

„Azt hallottam, hogy volt egy erős rock and roll korszaka, amit erősen meghúzott, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hatása lehet ennek” – tette hozzá Bence.

Gerinek még saját üzlete is volt a belvárosban, sőt később Angliába is kiköltözött egy barber shopba dolgozni. Végül a műtétek miatt haza kellett jönnie.

A negyedik szemműtétem előtt hagytam abba. És utána már nem is tudtam újrakezdeni, mert annyira károsodott a szemem, hogy már nem volt értelme visszamenni. Rontottam el hajvágást, sőt volt olyan is, hogy a pénzt is vissza kellett adni egy-egy vendégnek, és ezután már nem volt értelme, hogy újból elkezdjem.

Azt mondja, lelkileg megviselte, hogy már nem tudta a megszokott szinten végezni a munkáját, azt pedig nem akarta, hogy a vendégei elégedetlenül szálljanak ki a székből.

Látásának elvesztése rendkívül megviselte, másfél évbe telt, mire fel tudta dolgozni. Mára elvégzett egy masszőr tanfolyamot, és egykori focicsapata mellett dolgozik. Közben lett egy barátnője is, illetve gőzerővel gyártja a cukorbetegségről szóló tartalmakat a csatornájára. 

Nem bánom, hogy elmentem bulizni, nem bánom, hogy szórakoztam a barátaimmal. Azt a pillanatot bánom, hogy nem foglalkoztam magammal a buli közben, nem foglalkoztam magammal a mozizás közben. Én ezeket a dolgokat bántam meg leginkább, mert ha ezeket nem tettem volna meg, akkor továbbra is tudnék önfeledten foglalkozni, azzal amit igazán szeretek.